Mi a szerepe a tudománynak a jelenlegi válsághelyzetben?

Mi a szerepe a tudománynak a jelenlegi válsághelyzetben? Megoldást jelenthet-e a tudományos-technológiai innováció az ökológiai, klíma és energiakrízisre? Hatékony-e a tudomány a krízisben vagy maga a tudomány is krízisben van? Ezekre a kérdésekre keresték a válaszokat neves kutatók, akadémikusok, természet- és társadalomtudósok a Soproni Egyetem kerekasztal-beszélgetésén.

A frissen felújított Esterházy-palotában, a Soproni Erdészeti Múzeum dísztermében telt ház előtt zajlott a Soproni Egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia ünnepségsorozatának részeként megrendezett tudományos kerekasztal-beszélgetés. A program népszerűségét jellemzi, hogy a helyszínen lévő közönség mellett több százan követték az élő online közvetítést is.

Aktuális téma

A fokozott érdeklődés a témaválasztás aktualitásának, illetve a beszélgetők személyének, tudományos teljesítményének és következetes szakmai álláspontjának köszönhető. Ahogy Dr. Heil Bálint, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának dékánja, a beszélgetés moderátora fogalmazott: e beszélgetés kereteket nyújthat ahhoz, hogy különböző tudományterületek képviselői együtt kereshessenek válaszokat a tudományt – emellett az ökoszisztémát és benne az emberiséget – érintő globális kihívásokra.

Mert abban teljes egyetértés volt a résztvevők között, hogy a tudomány komoly kihívások előtt áll, mint ahogy abban is, hogy kétségkívül krízishelyzetben vagyunk. Ezt az álláspontot a legkövetkezetesebben talán Prof. Dr. Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektora, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja képviselte, akinek komor jóslatai nemrégiben komoly visszhangot keltettek a tudományos körökön kívül is. Mint a professzor elmondta, a legjobban őt lepte meg a hirtelen feltámadt érdeklődés, hiszen ő tudományos szakcikkekben már évek óta ugyanezeket az állításokat fogalmazza meg.

„Biológiai rövidzárlat”

Dr. Mátyás Csaba, a Soproni Egyetem professor emeritusa, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja egyetértését hangsúlyozva egyfajta „biológiai rövidzárlatként” írta le a jelenlegi helyzetet. Ez a fogalom evolúciós-élettani megközelítése annak az ökológiai krízisnek, amelynek végeredménye a rendkívüli mértékű széndioxid-kibocsátás. Az ökológiai és klímakrízisnél is nagyobb problémának látta azonban az „önbecsapás és áltudományos hárítás” ideológiáit, amelyekkel a gazdasági elit és a fogyasztók zöme megpróbálja elkendőzni a bajt.

Kerekasztalbeszélgetés. Fotó: SOE

Heil Bálint annak fontosságára hívta fel a figyelmet, hogy a tudománynak nem szabad felvennie a Cassandra-szerepet, nemcsak a sötét jövőképet kell felvázolnia, hanem megoldási javaslatokkal is elő kell állnia. Hozzá csatlakozott Prof. Dr. Mucsi Gábor egyetemi tanár, a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar dékánja, aki bányászattudományi szakterületéről mutatott be olyan gyakorlatokat – ezek között különösen érdekes volt a „városi bányászat” irányzata, amely lényegében egyszer már kitermelt és felhasznált nyersanyagok újrakitermelését és -felhasználását jelenti –, amelyek a „körforgásos gazdaság” igazi mozgatórugói lehetnek.

Társadalomtudományos szempontból világította meg a kérdést Prof. Dr. Szirmai Viktória Dsc., Széchenyi-díjas kutatóprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének munkatársa. Ő szociológusként elsősorban a szélsőséges, és egyre inkább azzá váló társadalmi egyenlőtlenségek kritikus hatását mutatta be.

A kulcs: az oktatás, tájékoztatás és tudományos ismeretterjesztés

A válsághelyzet súlyosságának megítélése mellett még egy ponton volt teljes az egyetértés a beszélgetés tudós résztvevői között: az oktatás kiemelt szerepében. Ahogy Mátyás Csaba fogalmazott: „új mítoszra”, még pontosabban „új narratívára” van szükség, amely a földi erőforrások végességéhez, a fenntarthatósághoz, a jövő nemzedékeihez és a tudományhoz való felelősségteljes és józan viszonyra épül. Ebben kulcsszerepe van az oktatásnak, különösen az olyan, a fenntarthatóságot alapkontextusként kezelő komplex felsőoktatási struktúráknak, mint például a Soproni Egyetem. Ahol – tette hozzá Heil Bálint – egyetlen rendszerben található meg a tudományos kutatás (többek között az Erdészeti Tudományos Intézet révén), az egyetemi szintű óvódapedagógus-képzés és a gyakorlati oktatás.

Kézzelfogható megoldások

A Soproni Egyetem egyébként is konkrét, kézzelfogható szaktudományos megoldásokat kínál a klímaváltozás negatív hatásainak mérséklésére, hiszen az erdészek az elsők között találkoztak a klímakrízis problémájával – emelte ki Mátyás Csaba. Ilyen például az egyetemhez tartozó Erdészeti Tudományos Intézet által kifejlesztett erdészeti döntéstámogató rendszer (eDTR), amely hosszú távra képes viszonylag kis területekre lebontva környezeti viszonyokat, termőhely-tulajdonságokat modellezni, segítséget nyújtva a gazdálkodóknak az ott ültetendő legmegfelelőbb fafaj kiválasztásában.

Ez a rendszer egyébként nemcsak erdészeti, hanem mezőgazdasági termőhely-modellezésre is alkalmas, tehát rendkívül széleskörű a felhasználhatósága.

Ezen a ponton találkoztak a két „testvéregyetem”, a soproni erdészettudomány és a miskolci bányászattudomány innovációs törekvései, hiszen Mucsi Gábor is erőteljesen hangsúlyozta az tudományos-technológiai innovációk pozitív szerepét.

Borítókép: xresch/XPixabay

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Oldal Tetejére