Fajtól és lelőhelytől is függ, mennyire sugárszennyzett a vadon termő gomba

Bajorországban a csernobili atombaleset után bő 30 évvel is találnak még sugárszennyezett gombákat. Ugyanez a radioaktív sugárzás persze Európa más területeit is elérte, a talajok másutt is szennyeződtek a cézium-137 izotóppal. Magyarország viszonylag keveset kapott az egészségkárosító anyagból, de érdemes ilyen szempontból is megnézni, honnan és milyen vadon termő gombákat gyűjtünk.

Bár több mint három és fél évtizede történt, a csernobili atomkatasztrófa nyomai a mai napig kimutathatók a bajor erdőkben egy friss német tanulmány szerint. A kutatók ehető erdei gombák termőtesteit vizsgálva megállapították, hogy azokban még most is magas a radioaktív cézium-137 izotóp szintje.

A veszélyes anyag az észak-ukrajnai nukleáris baleset során került a levegőbe, majd onnan a talajba.

A cézium-137 súlyos egészségügyi kockázatot hordoz: felhalmozódhat a csontszövetben, ami hosszú távon csontrákhoz és leukémiához vezethet. Bár az izotóp hivatalos felezési ideje – amennyi idő alatt atomjainak fele elbomlik – 30 év, a csernobili talajban egy korábbi tanulmány szerint ez nem megy ilyen gyorsan: legalább 180, de akár 300 évig is tarthat, mire a talaj teljesen megtisztul a radioaktív izotóptól.

Fél kiló gomba olyan, mint egy mellekasröntgen

A német Szövetségi Sugárvédelmi Hivatal (BfS) évente megismétli ezt a vizsgálatot Bajorország nyolc helyszínén, és az eredmények alapján vannak olyan területek, ahol még mindig magas a gombákban a veszélyes anyag mennyisége. Egyes helyszíneken egy kilogramm gombában több mint 4000 becquerel cézium-137-et mértek, miközben a kereskedelmi forgalomba hozatal határértéke 600 becquerel. Ennek ellenére a kutatók azt mondják, normál gombafogysztási szokások mellett kicsi a sugárterhelés egészségügyi kockázata. A BfS elnöke mégis inkább azt tanácsolta a bajor gombászoknak, hogy csak mértékkel fogyasszák a kedvenceiket.

Csak mértékkel. Fotó: Tombácz Róbert

Elsősorban azok figyelmét igyekeztek felhívni, akik gyakran vagy nagy mennyiségben – évi több tíz kilónyi – erdei gombát esznek meg, hogy ezzel akár túl is léphetik a az éves biztonsági határértéknek számító egy millisievert-t. Úgy számoltak, fél kiló erdei gomba elfogyasztása akkora sugárdózissal jár, mint egy mellkasröntgen.

A radioaktív izotóp nem csak egyes gombafajok – mint a barna tinórú és a sárga gereben – termőtesteiben, hanem cserjékben, és az azokat fogyasztó állatokban is felhalmozódik: volt vaddisznó, amelyik szervezetében az uniós sugárzási határérték százszorosát mérték.

Itthon kevésbé sugárzik

Egy másik vizsgálat megállapította, hogy a savanyú talajok a céziumot nem kötik olyan jól, mint az agyagos talajok, ezért a savanyú talajt kedvelő gombáknak ott felvehetően rendelkezésükre áll. Ez az oka, hogy a savanyú talajt kedvelő fenyvesekben élő gombákban többnyire magasabb cézium-koncentrációt mértek, mint a lombos erdőkben vagy mezőkön élő gombákban.

A csernobili katasztrófából származó nukleáris sugárzás természetesen Magyarországot is elérte, de mi viszonylag szerencsésen kerültünk ki belőle. Ausztriához képest mindenképp, ami a harmadik helyre került Svédország és Finnország után a radioaktivitás miatt kockázatos területek európai rangsorában. Ahogy az Index egy korábbi cikkéhez csatolt térképen látható észak-nyugat Magyarország így is jelentős dózist kapott a cézium-137-ből – ami nyilván az ott termő gombákba is beépült -, és a kedvelt gombászterepnek számító Szlovéniában vagy a romániai Déli-Kárpátokban is magasabb a cézium-137 szintje a talajban, mint Magyarország nagy részén.

A galambgombákkal csak óvatosan

Nem csak a talaj kémhatásától, de gombafajtól is függ, melyik milyen mértékben halmozza fel a veszélyes izotópot. Egy vizsgálat szerint a talaj céziumtartalmánál átlagosan alacsonyabb mennyiségben tartalmaz céziumot sok olyan, gyakran gyűjtött gombafaj, mint az ízeletes vargánya, az ízletes kucsmagomba, a sötét trombitagomba, a lilapereszke vagy a mezei csiperke.

Kékhátú galambgomba. Fotó: Tombácz Róbert

Átlagosan a talaj céziumtartalmával megegyezőt tartalmaz a sárga rókagomba, a nagy őzláb és a szemcsésnyelű fenyőtinórú, de feldúsítja a céziumot például a kedvelt étkezési gombaként számon tartott kékhátú galambgomba vagy a vörösfenyőkkel együtt élő sárga gyűrűstinorú, amelyből a németeknél például szokás lekvárt is készíteni.

Nehézfémeket is feldúsíthatnak

Fontos tudni, hogy a gombák nem csak a radioaktív izotópokat, de mérgező nehézfémeket – főleg az ólmot, kadmiumot és higanyt – is képesek magukban felhalmozni, feldúsítani. Ez is fajtól és a termőtalajtól függ elsősorban. Az ólom főleg a nagyforgalmú utak melletti gombákból mutatható ki, mivel a kipufogógázokban volt sokáig jelen.

A kadmiumot a sárguló húsú csiperkék, a higanyt például a pöfetegek képesek felhalmozni.

Magas higanytartalmú gombák főként a mezőgazdasági területeken találhatók, vélhetően a higanytartalmú vetőmagcsávázó szerekkel összefüggésben. A gombakutatók az egészségügyi kockázatok elkerülése érdekében azt tanácsolják, hogy terhelt környezetből – például útszélek, városközpont, bányák, fémkohók, szemétégetők – ne gyűjtsünk gombát, és aki gyakran eszik vadon termő fajt, a sárguló húsú csiperkék, a piruló galóca vagy a vargánya esetében távolítsa el a nehézfémekben különösen gazdag lemezes vagy csöves termőréteget.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Oldal Tetejére