A halászsas tavaszi és őszi átvonuló az országban, leggyakrabban áprilisban és szeptemberben láthatjuk a nagyobb folyók és halastavak környékén. Főként a Duna, Tisza és a Dráva hullámterében, a Kis-Balatonon, Hortobágyon, vagy a Duna-Tisza közén a szegedi Fehér-tavon és az Apaji-halastavaknál figyelhető meg – olvasható a Kiskunsági Nemzeti Park honlapján.
A videón látható példányt a napokban kapta lencsevégre egy kolléga a szegedi Fehér-tónál, miután jóllakottan ejtőzött egy fa tetején. Ahogy a neve is mutatja, a faj halfogásra specializálódott.
Színezete is ezt a célt szolgálja, alulról nagyrészt fehérnek látszik, így a víz felett repülve kevésbé veszik észre a halak.
Hosszú, kampós, több kisebb tüskével is ellátott karmai tökéletesek a sikamlós haltest megragadásához. A víz felett csapongva keresi zsákmányát, majd összehúzott szárnyakkal, előrenyújtott lábakkal a vízbe zuhanva markolja meg és emeli ki a vízből. Sikeres fogás után a halat a haladás irányába fordítja, hogy a légellenállás minél kisebb legyen, majd felül vele egy alkalmas tépőhelyre, ahol kevésbé kell tartania más ragadozóktól. Közepes méretű, így a rétisas és a nagyobb sirályok gyakran megpróbálják elvenni tőle a prédáját.
Az északi féltekén sokfelé elterjedt, változatos körülmények között fészkel. Költését még nem sikerült bizonyítani Magyarországon.
A nálunk megjelenő példányok tőlünk északabbra fészkelnek Skandináviában, a balti államokban, Németország északkeleti és Lengyelország északi részén.
Az átvonulók fő veszélyeztető tényezője az áramütés, a légvezetéknek történő ütközés és az illegális vadászat. Szívesen ülnek ki a középfeszültségű vezetékek oszlopaira, így ha az oszlopfej nem megfelelő kialakítású, könnyen áramütést szenvedhetnek.
Hazánkban fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 500 ezer forint.
Borítókép: Halászsas. Fotó: Wikipédia