Klímaszökevény bogarak keserítik meg a magyar gazdák életét

Babzsikik, puszpángmoly, ázsiai tigrisszúnyog, tölgycsipkéspoloska, és a napokban rajzó ázsiai márványpoloska. Természetes ellenség nélkül remekül érzik magukat a távoli vidékekről behurcolt ízeltlábúak hazánkban. A kutatók és természetvédők elkeseredett harcot vívnak néhány fajjal, de a hatékony, a döntéshozók által is támogatott fellépéshez az is kell, hogy kimutatható legyen az általuk okozott kár, esetleg kórokozókat terjesszenek.

„A klímaváltozás befolyásolhatja bizonyos nemkívánatos ízeltlábúak érkezését Magyarországra. Bővülnek a kereskedelmi csatornák, a mostani időszak a korlátozások miatt ugyan speciális, de az látható, hogy az elmúlt évtizedekben az egyre több helyről érkező áruszállítmányok és a személyforgalom kedvezett az Európában nem őshonos fajok behurcolásának. A korábbi biogeográfiai határok, a magashegységek, sivatagok, óceánok, amelyek évszázadokig elzárták a kontinenst a világ többi részétől, ebben a tekintetben megszűntek” – mondja Dr. Vétek Gábor a Szent István Egyetem Rovartani Tanszékének docense, arról, hogy egyre több kártevő keseríti meg a természetvédők és a mezőgazdaságban dolgozók mindennapjait.

Migráns bogarak Amerikából és Ázsiából

Az ízeltlábúaknál is próbálták meghatározni a kutatók, hogy honnan és hogyan kerülnek be az idegen származású fajok.A szakember szerint egyáltalán nem meglepő, hogy éppen Észak-Amerika és Ázsia azon két térség, ahonnan eddig a legtöbb idegenhonos ízeltlábú került be Európába.

„A betelepülő fajoknak az eredeti élőhelyeiken van valamilyen természetes ellenségük, azok lényegében kordában tartják a kártevőket ősidők óta. A természet az elmúlt évezredek alatt felállította az élőhelyek szabályozó mechanizmusait, a kialakult tápláléklánc és az ökológiai feltételek ott megakadályozzák a korlátlan károkozást”  – hangsúlyozza a szakember.

Hozzáteszi, amikor véletlenszerűen más régiókba hurcolják őket, akkor a természetes ellenségük általában nem tart velük.

Előfordulhat, hogy rájuk bukkan egy-egy eleve itt lévő faj, amely ráérez az új ízre, és hatékonyan kezdi korlátozni.

Ha azonban ez nem történik meg, akkor természetes ellenség hiányában, a megfelelő táplálék és környezeti feltételek mellett remekül érzik majd magukat az új jövevények. Erre számos példát tudunk hozni az elmúlt évtizedekből.

Babzsizsik: a háborús veterán

A babzsizsik, ez a körülbelül három milliméteres barnás trópusi eredetű faj az első világháború idején került Magyarországra, a gazdák nagy bánatára azóta meghonosodott. Lárvája befúrja magát a veteménybabba, majd feléli azt. Jó hír azonban, hogy csak néhány tápnövényre veszélyes, azaz oligofág. Fő tápláléka a veteménybab, de ha éhes, nem veti meg a szóját, a lóbabot vagy éppen csicseriborsót sem.

A szántóföldeken száraz, meleg nyarakon pusztítja a kedvenceit, de főként a raktározott babot kedveli. A védekezésnél a gazdák kemikáliát használnak, ilyenkor magnézium-foszfid hatóanyagú gázt vetnek be ellenük.

A klímaváltozás nemcsak a zsizsik elterjedésének kedvez, a földközi-tengeri gyümölcslégy például a citrusféléket támadja előszeretettel, de az őszibarack termésébe is belepetézhet.

Ellene a szakértő szerint költségtakarékos csalogatószert kellett kifejleszteni, ami más fajokra nem veszélyes.

Tölgycsipkéspoloska és puszpángmoly

A tölgyerdők esetében az észak-amerikai eredetű tölgycsipkéspoloska súlyos problémává kezd válni. Ezt a fajt Magyarországon 2013-ban észlelték először, bár repülni tud, elsősorban a fertőzött tölgyfa alatt parkoló kocsik hurcolják szét őket, ezért a terjedésüket szinte lehetetlen megfékezni.

Puszpángmoly. Nagy Sándor fotója

A távol-keleti eredetű selyemfényű puszpángmoly is komoly károkat okoz, igaz csak a Buxus nemzetségbe tartozó fajokon. Egyetlen hatásos módszer ellene a megelőzés, azaz a kártevőtől mentes szaporítóanyagot szabad csak használni. Ez a faj a 2010-es nyugat-magyarországi észlelése óta rohamosan terjed, már a faiskolákból is kerültek elő egyedei.

Amerikai lepkekabóca: a dísznövények ellensége

Vannak olyan kártevők, amelyeket klasszikus biológiai védekezéssel sikerült kordában tartani.

Az amerikai lepkekabóca egy sok tápnövényű faj, válogatás nélkül támadja meg a különböző növényeket.

Gazdaságilag ugyan nem annyira jelentős, de a dísznövénykertészeket nagyon zavarhatja a fehér viaszváladéka miatt. Őshazájában megtalálták a hatékony természetes ellenségét, a lepkekabóca-ollósdarazsat, amit később célzottan betelepítettek Európába. További pozitív példa, hogy néhány év alatt a szelídgesztenye-gubacsdarazsat is sikerült teljesen visszaszorítani.

Márványpoloska: ellenfél nélkül

Az ázsiai márványos poloska esetében azonban egyelőre nem sikerült ebben a régióban megtalálni a hatékony ellenséget. A napok óta főleg késő délutánonként rajzó rovarok miatt egyre több olvasónk panaszkodott, sorra születnek a cikkek a jelenségről.A jelenleg Európában egyetlen ismert idegenhonos növényevő címeres poloska számos gyümölcs- és zöldségfélét, szántóföldi kultúrát és dísznövényt is károsíthat, ráadásul allergiás reakciókat is kiválthat.

Márványpoloska. Getty Images/marcouliana

Ázsiai tigrisszúnyog: a Zika-vírus terjesztője

„Amikor egy kártevő bekerül egy régióba, mindig felmerül a kérdés, ki fogja kutatni. A fajnak sok esetben feltűnést kell keltenie, vagy azzal, hogy látványos kárt, például tar rágást vagy súlyos lombvesztést okoz erdőkben. Esetleg jelentős gazdasági kárt okoz szántóföldeken, kertészetekben, vagy a lakosságot, vagy akár humán patogén kórokozót is terjeszthet, mint azt az ázsiai tigrisszúnyog” – mondja Vétek Gábor.

Magyarországon 2014-ben Baján találtak tigrisszúnyogot, majd egy évvel később a déli-délnyugati határ mentén a nagyobb kamionforgalmú utak mellett azonosították.

Itthon egyelőre csak nyáron behurcolt példányokkal lehet találkozni, még nincsenek stabil populációi, vélhetően nem élik túl a hideg teleket. Aktívan csípik az embert, a házi és a vadállatokat, kétéltűeket és a madarakat is. Számos vírust terjesztenek, kimutattak már belőlük a sárgalázat, a japán encephalitist, továbbá potenciális terjesztője a nyugat-nílusi és a Zika-vírusnak is.

Tigrisszúnyog akcióban. Fotó: Pixabay/FotoshopTofs

Kutatás nélkül esélyünk sincs

Mint a szakember hozzáteszi, a fajoknak pályázati döntéshozóknak is a látókörébe kell kerülniük, hogy regionális, vagy uniós szintű pályázaton nemzetközi, csoportok részeként kutatásokat lehessen folytatni a kártevő életmódjával és az ellene történő védekezéssel kapcsolatban. Jelenleg a Szent István Egyetemen a Növényvédelmi Intézet tanszékein is folytatnak ilyen jellegű kutatásokat. Az intézmény részt vett például az amerikai kukoricabogár európai elterjedési térképének elkészítésében is.

Borítókép: Pixabay/skeeze

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Oldal Tetejére