Uniós jóváhagyás nélkül történt meg az első betonöntés – vagyis a hivatalos építkezés kezdő lépése – Pakson. Az Orbán-kormány formálódó új energiapolitikájában azonban – bár az egész EU-ban példátlan – nem ez az egyetlen meghökkentő lépés.
Nap+atom – a kormányzati kommunikáció alapján ez a magyar energiarendszer két fő pillére, és ezek a fő fejlesztési irányok is. A paksi atomerőmű (Paks 1) az áramfelhasználás közel 40%-át adja, közben napirenden van a második, ismét 20 évre szóló üzemidő-hosszabbítás, és a napokban az első betonöntésnek nevezett munkafázissal a két új reaktorblokk építését célzó paksi bővítés (Paks 2) hivatalosan is a kivitelezési szakaszba lépett az eddigi, 12 éve tartó előkészítő fázis után (a magyar kormány a megvalósításról 2014 januárjában szerződött a Roszatommal, az eredeti tervek szerint az első új blokkan 2013-ra kellett volna elkészülnie).
A helyzetet bonyolítja, hogy az EU Bírósága tavaly megsemmisítette a projekt állami támogatásának uniós engedélyét. Egyúttal pedig azt is kimondta, hogy a Roszatom tender nélküli megbízásának indokoltságát és jogszerűségét is mélyrehatóan meg kell vizsgálni, e nélkül ugyanis nem dönthető el, hogy az állami támogatás indokolt-e (a Bizottság a teljes finanszírozást állami támogatásnak tekinti). Jelenleg tehát az a jogi felállás, hogy a Paks 2-vel kapcsolatos kifizetésekre nincs uniós jóváhagyás. Ha a Bizottság a jelenleg is zajló felülvizsgálatban úgy dönt, hogy egy harmadik országbeli – ráadásul orosz – fővállalkozó-generálkivitelező állami finanszírozással történő megbízása nem egyeztethető össze az uniós versenyszabályokkal, akár az is megtörténhet, hogy az összes eddigi és ez utáni kifizetést vissza kell fizetni. Ami természetesen megoldhatatlan, hiszen a Paks 2 projektcég, vagyis a megrendelő az eddig elköltött mintegy 780 milliárd forintot továbbadta; nagyobbrészt a Roszatomnak, kisebb részt magyar, illetve más külföldi alvállalkozóknak.
Mivel időközben a majdani Paks 2 kapacitásának közel ötszörösét kitevő naperőmű-kapacitás épült ki az országban, ha süt a nap, és az egyébként egyre több műszaki gonddal küzdő Paks1 is termel, akkor a magyar energiapiacon áramfölösleg van, borús napokon vagy havas időben (illetve Paks1 meghibásodása esetén) viszont áramhiány. Az atom és a napenergia nem optimális kiegészítői egymásnak, mert az atomerőművek folyamatos zsinóráramtermelésre lettek fejlesztve, a leállításuk-újraindításuk körülményes, a napelem pedig értelemszerűen akkor termel áramot, ha süt rá a Nap. Magyarország ebből adódóan jellemzően olcsón ad el és drágán vásárol az európai árampiacon, ami nem a legkedvezőbb pozíció. A 2026 eleji adatok szerint a piaci (rezsicsökkentés, vagyis állami árbeavatkozás nélküli) villamosenergia‑árak Magyarországon magasabbak voltak, mint több környező országban, miközben az ország jelentős importra szorult: a fogyasztás mintegy egyharmadát tartósan importból fedezi, sőt csúcsidőben akár 40–50 % körüli arány is előfordul.
A rendszer kiegyensúlyozásához egyrészt szélerőművekre (mivel a szél éjjel, illetve borús időben is fújhat), illetve könnyen/gyorsan indítható és leállítható új gázerőművekre lenne szükség. Új szélerőművek építésére ugyanakkor 2010, vagyis az Orbán-kormány hatalomra kerülése óta tilalom van – igaz, egy február elején megjelent rendelet ezt elvben feloldotta. A gázerőművekkel pedig az a fő gond, ami az egész szisztémával: erőteljesen kénytelenek a már most is 80 százalékban Oroszországból érkező energiaimportra támaszkodni – legalább is a 2027-ben életbe lépő uniós tilalomig.
Ezzel együtt gázerőmű-ügyben is vannak új fejlemények. A kormány és az állami tulajdonú MVM több új gázerőmű‑építési projektet is elindított vagy támogatott. A legnagyobb ilyen projekt a Tiszaújvárosban épülő, 1000 MW kapacitású kombinált ciklusú gázturbinás (CCGT) erőmű. A MVM Tisza Erőmű Kft. és az olasz Ansaldo Energia valamint a török Çalık Holding konzorciuma megkötötte a kivitelezési szerződést. A projekt finanszírozására 1,2 milliárd eurós szindikált hitelszerződést írtak alá 11 bank bevonásával.
Egy másik fontos lépés a Mátra Erőmű helyszínén épülő új CCGT egység, amelynek tervezett kapacitása kb. 540–650 MW, és amely 2025‑ös terv szerint 2028‑ra készülhet el. Ez az egység része annak a stratégiának, amely a meglévő lignit‑függő termelés kiváltására és modern, alacsonyabb CO₂‑kibocsátású gázerőművek bevezetésére irányul. Új gázerőművek építéséről államközi megállapodás is született Törökországgal (amelyben amúgy új olaj‑ és gázmezők feltárása is szerepel együttműködési területként).
Az alfa és az ómega viszont változatlanul az, hogy mi lesz Paks2-vel. A labda jelenleg a Bizottság térfelén van, de biztosra vehető, hogy az áprilisi magyarországi választásokig nem lesz érdemi előrelépés a felülvizsgálatban. Erre utal az is, hogy a testület immár másodszor hosszabbította meg a Párbeszéd-frakcióban ülő Tordai Bence adatigénylését a Roszatom Paks2-vel kapcsolatos alvállalkozói szerződéseinek nyilvánosságáról, méghozzá meglehetősen átlátszónak tűnő indoklással: „a szükséges konzultációkat még nem fejezték be”. Azaz kivárják a választás eredményét, mivel a kampányban bármilyen irányú bizottsági állásfoglalásnak pártpolitikai következménye vagy üzenete is lehetne. Ami egyfelől reális, másfelől viszont közben újabb közpénz-milliárdok tűnnek el a feneketlen paksi közpénznyelőben.
