A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) szakértői ad hoc bizottságot állítottak fel, hogy választ adjanak az Alkotmánybíróság két kulcskérdésére: mi történik a klímánkkal, és mit tehetünk ellene? A válasz megdöbbentő válsághelyzetről árulkodik, amelyet mindenkinek ismernie kellene.
Az MTA napokban nyilvánosságra hozott állásfoglalása alapján rövid, közérthető összefoglalót készítettünk a legfőbb problémapontokról.
Alapvetés: Hogyan változott meg hazánk éghajlata?
A válasz szikár: A klímaváltozás Magyarországon nem távoli lehetőség, hanem jelen idejű válság. Magyarország éghajlata látványosan és aggasztóan változik. A nyarak forróbbak, a csapadék hektikusabb, a hőhullámok halálosabbak. Nemcsak a mezőgazdaság, de a vizeink, talajaink, egészségünk és teljes ökoszisztémánk szenvedi meg a klímaváltozás hatásait. Lássuk részletesebben.
Miért kérte az Alkotmánybíróság az MTA segítségét?
Ötven országgyűlési képviselő kezdeményezte a klímavédelemről szóló 2020. évi XLIV. törvény (Klímatv.) alaptörvény-ellenességének, illetőleg nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát. Ehhez a vizsgálathoz kért az Alkotmánybíróság szakmai háttéranyagot. Az Alkotmánybíróság végül úgy döntött, hogy 2026. június 30-i hatállyal megsemmisíteti
a Klímatörvény 3. § (1) bekezdését, és megállapította, hogy a jogalkotó elmulasztotta szabályozni az üvegházhatású gázok csökkentésének eszközeit.
1. A klímaváltozás tényei: nincs olyan terület, amely ne szenvedne
Az elmúlt négy évtizedben Magyarország és a Kárpát-medence éghajlata egyértelműen és gyorsan melegedett. Az éves középhőmérséklet jelentős emelkedése, a hőhullámos napok számának drámai növekedése, és a fagyos napok eltűnése mind-mind a klímaváltozás lenyomatai.
A HungaroMet adatbázis alapján végzett elemzések szerint:
- A hőhullámos napok száma 1981 óta a déli és nyugati megyékben két héttel is nőtt évente.
- A száraz időszakok hossza szintén emelkedett, miközben a csapadék egyre inkább rövid, intenzív záporok formájában hullik le.
- A talaj vízháztartása megbomlott, a mezőgazdasági hozamokra egyre jobban kihatnak az időjárási szélsőségek.
Az emberi egészséget sem kímélik ezek a változások. A hőhullámok alatt a többlethalálozás éves szinten átlagosan 814 fő – és ez a szám csak növekszik. Mint az MTA összefoglalója felhívja a figyelmet, a klímamodellek alapján 2021-2050 között mintegy 150 százalékos, míg a század végére (2071-2100) a jelenhez képest kb. 600 százalékos növekedés várható a többlethalálozásban. A sérülékeny lakossági csoportokat a rossz infrastruktúra és az intézményi felkészületlenség még kiszolgáltatottabbá teszi. A szociális intézmények kétharmada nem rendelkezik légkondicionálóval, sok helyen még ventilátor sincs.
2. A természet válaszol – és figyelmeztet
A klímaváltozás nem egyetlen szektor problémája. A légkörtől a vízkészleteken át a biológiai sokféleségig, minden összefügg. Az ökoszisztémák pusztulása már 1950 óta dokumentált, de az éghajlatváltozás mára az egyik legnagyobb fenyegetéssé vált.
A tanulmány szerint a magyarországi erdőket fenyegeti leginkább a kiszáradás Közép-Európában, ami szén- (szén-dioxid-megkötés) és vízkörforgásra is hatással lesz, s ez jelentős makroklimatikus változásokat vezethet.
A hazai felszíni és felszín alatti vizek, köztük a Balaton, a leginkább kitettek a változásoknak. Míg a Duna vízgyűjtőjén egyes helyeken nő, máshol csökken a csapadék, a párolgás országosan és drámaian emelkedik. Magyarországon a lehulló csapadék 90 százaléka(!!!) elpárolog, miközben az évszakos eloszlás is kedvezőtlenül változik: a nyári félév vízhiányos, az őszi többlet pedig elfolyik, mielőtt hasznosulhatna.
Ez a helyzet paradigmaváltást sürget a vízgazdálkodásban: a hagyományos levezetés helyett visszatartásra, természetalapú megoldásokra van szükség. Az “éghajlati vízigény” – azaz a természet hűtő és nedvesítő funkciójához szükséges vízmennyiség – egyre nő, miközben tartalékaink egyre fogynak.
3. Alkalmazkodás vagy összeomlás – az MTA javasolt válaszai
Az Alkotmánybíróság második kérdése arra irányult: mit tehetünk, hogy csökkentsük a károkat? Az MTA válasza világos: nem elegendő a kibocsátás-csökkentés, a klímareziliencia és alkalmazkodás azonnali, rendszerszintű intézkedéseket követel.
A főbb javaslatok:
1. Holisztikus szemlélet
Nem kezelhetők külön a víz, a talaj, a levegő, az élővilág és az emberi tevékenységek. A mezőgazdasági gyakorlatok, talajhasználat, vízgazdálkodás, erdőkezelés mind egymásra hatnak – és csak integráltan reformálhatók.
2. Tudományalapú hosszú távú tervezés
A döntéshozatalt át kell itassa a tudomány eredményein nyugvó klímatudatosság. A rövid távú gazdasági érdekek helyett hosszú távú fenntarthatóságra van szükség. Kulcsfontosságú a vízvisszatartás, a természetközeli területhasználat és az ökoszisztémák védelme.
3. Az intézményrendszer felkészítése
A kritikus infrastruktúrák – közművek, egészségügy, közlekedés – védelme elengedhetetlen. A hőségriasztásokat hatékonyabbá kell tenni, intézményi szinten hőségterveket kell kidolgozni és végrehajtani.
4. Monitoring és visszacsatolás
Folyamatos adatgyűjtés, hatáselemzés és rugalmasság kell. A hibákból tanulva, az eredményekre alapozva kell finomítani a stratégiát. Az alkalmazkodás nem egyszeri cselekvés, hanem folyamat.
5. Oktatás és társadalmi bevonás
A lakosság, az önkormányzatok, az egészségügy és a tervezők képzése elengedhetetlen. A jövő társadalmát nemcsak megvédeni, de felkészíteni is kell a változásokra.
Konklúzió: a jövő még nem veszett el, de az időnk véges
A tanulmány világosan kimondja: A klímaválság Magyarországon nem egyszer majd bekövetkezhet, hanem már most meghatározza a mindennapjainkat. Ugyanakkor, az MTA állásfoglalása nem a pánik hangján szólal meg, pusztán egy – tudományos megállapításokra épülő – felelősségteljes figyelmeztetés: még lehet tenni, de nem mindegy, mikor és hogyan.
A leghasznosabb válaszokat helyben kell megadni: a víz visszatartásával, a talaj megóvásával, az intézmények megerősítésével, a sérülékenyek védelmével. A globális hatások kivédésére nincs mindenre kiterjedő helyi recept – de az alkalmazkodásban bőven van mozgásterünk.
A fenntarthatósági fordulat nem jövőbeni luxus, hanem jelenidejű túlélési stratégia. Ha ma nem lépünk, holnap már lehet, hogy késő lesz.
Teljes tanulmány: https://mta.hu/data/dokumentumok/egyeb_dokumentumok/2025/MTA_állásfoglalás_az_AB_számára_összesített.pdf
