A vizes élőhelyek nemzetközi napja, amelyet a gazdag élővilágú, de rendkívül sérülékeny természeti területekre hívja fel a figyelmet. Minden évben február 2-án emlékezünk meg a vizes élőhelyek világnapjáról, ugyanis 1971-ben ezen a napon írta alá 18 állam az iráni Ramsar városában az erről szóló államközi megállapodást.
A természetes állapotú vizes élőhelyek – mint az erdei vizes élőhelyek is – változatos élővilágnak, számos növény- és állatfajnak adnak otthont, biztosítva ezzel a terület biológiai sokszínűségét és diverzitását. Éppen ezért nagy jelentősége van annak, hogy a klímaváltozás kedvezőtlen hatásai, például az elmúlt nyár rendkívüli aszályai komolyan veszélyeztetik ezeket a területeket. A Mecsekerdő közleményében arról ír, hogy a társaságuk kiemelt figyelemmel és gondossággal kezeli a területén található vizes élőhelyeket.
A Mecsekerdő feladata elsősorban az, hogy az állami erdővagyonnal gazdálkodjon, de stratégiájában ez elválaszthatatlan a természeti értékek védelmétől. A Mecsekerdő által folytatott természetközeli erdőgazdálkodás a természeti folyamatokat optimálisan használó és lekövető, a biológiai sokféleség megőrzését biztosító gazdálkodási elv. Ennek megfelelően például folyamatos erdőborítást biztosító eljárásokat alkalmaz, és következetesen csökkenti az agresszíven terjedő, idegenhonos fafajok arányát. Ezek mellett aktívan védi a vizes élőhelyeket is, hiszen a Mecsekerdő által kezelt ötvenötezer hektárból ezeregyszáz hektárnyi erdőben összesen 125,5 hektárnyi ilyen terület található.
A Mecsekerdő négyféleképpen valósítja meg a vizes élőhelyek kezelését: aktív védelemmel, élőhely-létesítéssel, pufferzónák fenntartásával és kutatással-megfigyeléssel.
Egyrészt tevékenységének fontos része a területén található vizes mikroélőhelyek – erdei pocsolyák, kis tavacskák – aktív védelme. Ezekből, illetve más jellegű vizes élőhelyekből, például láperdőkből, mocsarakból, nádasokból, tavakból több tucat található a Mecsekerdő erdeiben, melyeket a legnagyobb gondossággal kezel, szorosan együttműködve a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság munkatársaival.
Másodszor: a Mecsek több részén jelenleg is folyamatban van a vízvisszatartást szolgáló vizes élőhelyek létesítése, elsősorban az Agrárminisztérium vidékfejlesztést szolgáló pályázati forrásaiból.
Harmadszor: a Mecsekerdő által kezelt dél-baranyai erdők, különösen a Dráva menti ártéri erdők pufferzónaként, azaz a természetkárosító hatásokat csökkentő területként szolgálnak a ramsari egyezmény alá eső vizes élőhelynek, a híres szaporcai Ős-Dráva-medernek. Ez utóbbi jelentőségét mutatja, hogy Magyarországon – a Hortobágy és a Kis-Balaton mellett – egyike volt azoknak a vizes élőhelyeknek, amelyek 1979-ben elsőként kerültek a ramsari egyezmény védelme alá.
A Mecsekerdő által kezelt Dráva-menti puffererdőkben előszeretettel fészkelnek fokozottan védett madarak, például a rétisas. A gondos, természetes folyamatokat követő, azokra figyelemmel lévő gazdálkodásnak köszönhetően húsz év alatt háromszorosára, közel 160-ra nőtt a Baranya megyei rétisasfészkek száma. Ezeknek az erdőknek tehát nagyon fontos szerepük van abban, hogy a szaporcai Ős-Dráva-meder sokszínű élővilága fennmaradjon.
A Dráva tágabb környezete, a Dráva-sík jellegzetes képet nyújt holtágaival. Állandó és időszakos vízállásokat találunk itt, erdei lápokat, mocsarakat. Talán legszebb területe a János-sziget Zaláta közelében. A tavasszal virágzó kockásliliom is itt található a Mattyi Erdőrezervátumban, illetve a gordisai erdőben.
Negyedszer: a vizes élőhelyek mérésének és monitorozásának lehetőségeit kutatja a Dráva mentén a Mecsekerdő kezdeményezésére megvalósult nemzetközi tudományos együttműködés, az OAK Protection. Ugyanis erdeink megmaradása szempontjából is egyre fontosabbá válik, hogy megértsük, milyen törvényszerűségek befolyásolják egy adott terület vízháztartását. Erdészeti szempontból különösen fontosak a kutatássorozat azon részei, amelyek a felszíni és felszín alatti vizek kölcsönhatásait vizsgálták.
