A tenger óriási emlőseit nemcsak a klímaváltozás, de az emberi terjeszkedés is veszélybe sodorta. Attól még, hogy Magyarországot sehol sem határolja tenger, az óceánok élővilágának sérülékenysége közvetve a Kárpát-medencét is veszélyezteti. Ilyenformán számunkra sem mindegy, mi lesz például a bálnákkal. Elmagyarázzuk, miért.
Miközben egyre nagyobb sebességre kapcsol az éghajlat változása, a következmények enyhítése terén (amit mitigációnak szoktuk nevezni) igencsak komótosan lépegetnek a döntéshozók. Jól mutatja ezt az óceánok védelméről szóló egyezmény története. Attól számítva, hogy az ENSZ főtitkára, Antonio Guterres, 2022 nyarán, a világszervezet lisszaboni konferenciáján „óceáni vészhelyzetet” hirdetett, három év telt el, mire a világ ENSZ-be tömörült kormányai tettek egy lépést az óceánok védelmében. Pontosabban három és fél, hiszen a cselekvés még csak 2026-ban kezdődhet el, a védelmi zónák kijelölésével.
Lássuk, miről is van szó. 2023 júniusában fogadták el a kormányok a Nyílt-tengeri Egyezményt az óceáni élővilág védelme érdekében. 2023. szeptemberétől kezdték az egyes országok törvénybe iktatni az egyezményt, ami egy hónapja, szeptember 19-én érte el a hatálybalépéséhez szükséges 60 állami ratifikációt.
Így januártól már lehetőség lesz nemzetközi védelmi zónákat kijelölni a legsérülékenyebb óceáni területek élővilágának védelme, az éghajlatváltozás mérséklése érdekében, ami egyúttal az egész emberiség életfeltételeinek – többek között élelmiszerbiztonságának – védelmét is jelenti.
De hogyan járul hozzá az óceánok védelme a klímaválság elleni küzdelemhez?
Vegyük a bálnák példáját, amelyek a saját területükön fontos szerepet játszanak az ökoszisztéma fenntartásában. Azzal, hogy a mélyben táplálkoznak és a felszínen ürítenek, hatalmas testükkel úgy működnek, akár egy óriási pumpa. Ezáltal jelentősen hozzájárulnak a tápanyagok körforgásához, ráadásul tetemes mennyiségű széndioxidot is kivonnak a légkörből.
Egy nagytestű bálna élete során 1500 fa „munkáját” végzi el
A „bálnapumpa” (whale pump) a tengeri ökoszisztémák egyik legfontosabb természetes tápanyag-újrahasznosító folyamata. Sok bálnafaj (például a kék bálna vagy a barázdás bálnák) a tenger mélyebb rétegeiben táplálkozik, ahol apró krilleket (vagyis planktonikus világítórákokat) és más planktonszerű állatokat fogyaszt. Aztán a felszín közelébe jönnek föl pihenni és lélegezni, és ott ürítenek is. A felső régióban lebegő bálnatrágya igen gazdag tápanyagokban, különösen nitrogénben, vasban és foszforban. Ezeket a tápanyagokat hasznosítják a felszíni rétegben a fitoplanktonok, vagyis az óceán „növényei”, amelyek a tengeri tápláléklánc alapját képezik, és nem mellesleg elnyelik a légköri szén-dioxidot fotoszintézisük során. Így tehát a bálnák közvetetten a klímát is szabályozzák, hiszen minél több a fitoplankton, annál több CO₂-t tudnak megkötni, amelyek tehát attól kezdve az óceánban és nem a légkörben tárolódnak.
A bálnák ráadásul, mivel sokat vándorolnak a táplálkozó és a szaporodó területeik között, nagy távolságokon mozgatják a tápanyagokat, így gazdagítják a különböző tengerrészeket. Aztán amikor hosszú életük (átlagosan 60 év) véget ér, lesüllyednek a tengerfenékre. A „bálnatemetőkben” testük több száz évig szolgál táplálékként és szénraktárként. Nem kis mennyiségről beszélünk: egyetlen nagy bálna nemcsak hogy naponta több száz kilogramm nitrogént és vasat juttathat a vízbe, élete során 33 tonna széndioxidot nyel el, vagyis körülbelül annyit, mint 1500 nagy fa. A Nemzetközi Valutaalap még ennek az ökoszisztéma-szolgáltatásnak az értékét is beárazta: egy bálna értéke klímavédelmi szempontból 2 millió dollár.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint a világtengerek kétharmadának ökoszisztémái meghatározó szerepet játszanak az éghajlati válság negatív hatásainak enyhítésében. Ennek ellenére ezeknek a területeknek alig 1,2 százaléka védett jelenleg, holott a túlhalászás, a mélytengeri bányászat és a hajózás súlyosan zavarja az életlehetőségeiket.
Az Északi-sarkvidék csendjét óriás tankerek verték föl
A bálnák például több szinten is megszenvedik a klímaváltozás hatásait: a táplálékhiánytól a zajterhelésen át egészen a szaporodási mintázatuk felborulásáig.
A sarkvidékek gyors felmelegedése, a jég olvadása miatt a hideg, tápanyagdús vizek feláramlása csökken, így a fitoplankton mennyisége visszaesik, kevesebb a bálnák táplálékául szolgáló krill is. Ez különösen az Antarktisz környéki régiókban súlyos, ahol a jégtakaró visszahúzódása a krill populációk összeomlásához vezethet. Tovább súlyosbítja a helyzetet az óceánok savasodása, ami szintén károsítja a kagylókat, planktonokat és krilleket.
A bálnák évente vándorolnak a meleg szaporodóhelyek és a hideg táplálkozóhelyek között. A tenger hőmérsékletének megváltozása következtében eltolódnak a táplálkozóhelyeik, így sokszor több ezer kilométerrel arrébb kell menniük, ami energiát és időt vesz el a szaporodástól.
Az Északi-sarkvidéki vizek sokáig viszonylag csendesek voltak, mivel a jég eleve tompítja a szél és a hullámzás zaját. A jégolvadás miatt azonban nemcsak a természetes zajok erősödtek föl, hanem az emberi jelenlét hangjai is. Egyre több új hajózási útvonal nyílik meg, és ez –súlyosbítva az olajat és gázt kutató fúrótornyok jelenlétével – a bálnák számára súlyos zajterhelést jelent. E hatalmas emlősök kommunikációja, tájékozódása és táplálékszerzése a hangokra épít. A kereskedelmi tankerek közeledését már 100 kilométerről észlelik, és ez meglehetősen rontja az életminőségüket.
Összességében a tenger élővilága már most jelentős területeken veszélyeztetett, emiatt sürgősen ki kellene jelölni azokat a tengerrészeket, ahol beavatkozásra volna szükség.
A Greenpeace szerint első körben a Peru melletti Nazca-hátság, a Sargasso-tenger, a Tasmán-tenger, és a Costa Rica melletti területek kiáltanak azonnali védelemért, ehhez hozzávehetjük az Északi-sarkvidék túlhalászattól már eleve lepusztított felső régióit, a bálnák élőhelyeit is.
