Minden eddiginél bizonytalanabbá vált Paks II. jövője, miután az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka közölte, hogy a Törvényszék tévesen hagyta jóvá Magyarország állami támogatását a paksi bővítésre. Ennek ellenére a magyar kormány mindeddig nem jelezte, hogy felhagy az adófizetői pénzek Paks II.-be pumpálásával, ami mostanáig egyébként nem járt különösebben látványos eredményekkel.
Frissítve: 2025. március 3. 16:24
Nincs olyan eleme a tervezett paksi bővítésnek, ami rendben lenne: a munkagödör omlik, az uniós jóváhagyások elbukni látszanak az EU Bírósága előtt, és a környezetvédelmi engedélyt is megtámadták. Az újabb problémacsokor legfőbb oka ugyanaz, amire az Orbán-kormány eddig a legbüszkébb volt: hogy – elvben a gyorsítás érdekében – megkerülték az uniós szabályokat, és megpróbálták (az oroszokkal mutyizva) „okosban” megoldani az európai engedélyezést.
Műszaki kihívások és jogi gondok
Amikor Aszódi Attila volt paksi bővítési kormánybiztos (a BME Atomenergetika Tanszékének egyetemi tanára) részletesen levezette, miért nem jelent komoly problémát, ha a majdani új paksi atomerőmű munkagödrében előbb karácsony táján a rézsűfalnak kellett egy utólagos megerősítést adni, majd januárban „levált egy cementált sarok egy kiugrásnál” (magyarul megint leomlott a gödör oldala), már a civil hírfogyasztó is érezhette, hogy valami nagyon nincs rendben az „évszázad beruházásánál”. Mára pedig azt is megtudtuk, hogy még csak nem is ez a legnagyobb akadálya a projekt végigvitelének.
Pedig a műszaki kihívások se kicsik. Mint a kiszivárgott fotókból kiderült, a leomlott sarok pont ott van a megtámasztásra rézsűfal alatt. Maga az építési terület egy egykori Duna-meder helyén található, félig kötött futóhomokból álló hordalékkúp, ami önmagában nem a legtökéletesebb altalaj egy atomerőmű számára (a skandináv országokban a nukleáris létesítmények jellemzően gránit altalajra épülnek). Ráadásul keresztülhalad rajta egy ún. vető, vagyis a felszínig érő geológiai törésvonal, amely mentén a rétegek időnként elmozdulnak. Emiatt egyelőre csak az osztrákok aggódnak, az viszont láthatóan a kormányoldalon is zavart okozott, hogy egy – szintén Ausztria kezdeményezésére indult – perben az Európai Unió Bíróságának tanácsnoka úgy foglalt állást (ami jellemzően előrevetíti a majdani bírósági ítélet tartalmát), hogy az Európai Bizottság szabálytalanul engedélyezte Paks2 állami támogatását. A történet meglehetősen kacifántos. A Bizottság – azok után, hogy a magyar kormány a paksi bővítési szerződés 2014-es aláírását követően azt állította: „Brüsszel mindent tudott, mindent jóváhagyott” – két eljárásban elemezte a beruházás jogszerűségét. Az egyikben a beruházási tender elmaradását, és az uniós versenyszabályoknak való megfelelést vizsgálták, a másikban pedig az állami támogatásból történő finanszírozást. A brüsszeli testület végül mindkét ponton zöld utat adott a projektnek, meglehetősen vitatott körülmények között, a Mr. Oroszországnak nevezett illegális lobbista, Klaus Mangold, és az akkori energiaügyi biztos, Günther Oettinger közötti, máig pontosan fel nem tárt kooperáció nyomán. Ezután indított pert az atomenergia-használatot elvből ellenző, és szomszéd országként érintettnek illetve jogképesnek számító Ausztria azzal érvelve, hogy az egész konstrukció ellentétes az uniós joggal. A bíróság főtanácsnoka szerint az állami támogatás engedélyezése valóban szabálytalan volt, így most azt javasolja, hogy ezt az engedélyt helyezzék hatályon kívül. A főtanácsnok érvelése szerint ott történt a hiba, hogy az állami finanszírozás jogszerűségéről döntő eljárásban nem vizsgálták meg érdemben, hogy a másik kifogásolható lépés, a tender elhagyása milyen pénzügyi helyzetet teremtett. Leegyszerűsítve: mivel a beruházási ár nem piaci körülmények között, versenyben alakult ki, hanem két kormány megállapodása nyomán, nem lehet megállapítani, hogy az állami támogatás piaci szempontból indokolható-e.
Ez az érvelés ugyanakkor felvet egy másik dilemmát is. Ha a Bíróság most kimondja, hogy gond volt a tender elmaradása, akkor aligha maradhat hatályban a másik engedély, amellyel éppen a versenyeztetés kikerülését hagyták jóvá. Csakhogy ha akár az állami támogatásra, akár a tender elmaradására adott jóváhagyás bukik, az azt jelenti, hogy a bővítési beruházásnak nincs uniós engedélye – márpedig a Bizottság jóváhagyása nélkül az EU-ban nem épülhet atomerőmű. Ezzel visszatérünk ahhoz az alapállításhoz, amelyet 2014, azaz a bővítési szerződés aláírása óta hangoztatnak a hazai zöldek (és amit a korábban a Roszatommal együttműködő finnek már beláttak): az Európai Uniós területén az érvényes szabályok betartásával Oroszország nem képes atomerőművet építeni. Ezt egyébként a közelmúltban Aszódi Attila, a paksi projekt egyik legelkötelezettebb támogatója is kimondta.
Ráadásul nem „csak” az uniós engedélyezéssel van baj. Egy osztrák zöldszervezet megtámadta Paks környezetvédelmi engedélyét is, mivel már a meglévő atomerőmű hűtése kapcsán sem képesek betartani a Duna vizének túlmelegítését tiltó szabályokat. Mivel Paks2-t ugyanúgy a Duna vizével hűtenék, a projekt ezen a ponton is elakadhat: Magyarországnak nincs joga „megfőzni” a Duna élővilágát a Paks alatti szakaszon.
Több mint 300 milliárd forint – milyen eredménnyel?
A Paks II. Zrt. legutóbbi mérlegéből látható, hogy 2023 végéig az egyre reménytelenebbnek látszó Paks2 projektre már több mint 300 milliárd forintot fordítottak a magyar adófizetők, ám az irdatlan összegből – ami megfelel egy zöldmezős új gázerőmű árának – gyakorlatilag nem épült semmi. A 2023. év végi mérlegállapot szerint jelentős összegek voltak értékpapírokban (kerekítve 93,5 milliárd forint), és bankbetétben (közel 52 milliárd forint), vagyis a tőkének egy jelentős részét szerencsére még nem égették el, legalábbis a 2023. év végéig. A cég számviteli beszámolója szerint a beruházást “Atomerőművi blokkok létesítése érdekében felmerülő beruházások: 285, 331 Mrd Ft.” értéken tartották nyilván a 2023. dec. 31.-i mérlegfordulónapon.
Hogy tavaly mi történt pontosan, arról majd akkor tudunk meg többet, ha feltöltik a 2024. évi beszámolót.
További kérdés, ha a tőkeemelések során – mint a 24.hu írta korábban – közel 630 milliárdot már kapott a Paks II. Zrt – akkor hogyan lehet a mérlegfőösszeg “csak” közel 477 milliárd forint. Ezek a számok arra utalnak, hogy 300 milliárd forintnál is jóval többe kerülhetett az erőmű eddig az adófizetőknek.
Egy atomerőmű építése hivatalosan az első betonöntéssel kezdődik – ezt korábban februárra ígérte Szijjártó Péter külgazdasági miniszter, a beruházás kormányzati gazdája, ám már márciusban járunk, és betont eddig nem öntöttek. Ahogy most áll a dolog, egy darabig talán nem is fognak. Ha ugyanis a kormányban van egy minimális felelősségérzet, akkor megvárja a tényleges kezdéssel az Európai Unió Bíróságának ítéletét – ha pedig a döntés a kormányzat szempontjából kedvezőtlen, akkor újragondolja az egész bővítést.
Az Orbán-kormánynak is tudomásul kell vennie: ami nem megy, azt nem szabad erőltetni. Márpedig Paks II. nem megy: most 2025 van; az eredeti tervek szerint az első blokknak 2023-ban kellett volna megkezdenie a próbaüzemet, de még mindig csak a gödörásásnál tartanak, és mint fentebb utaltunk rá, az sem halad túl fényesen; mintha maga Kőműves Kelemen csinálná. Minél előbb szállunk ki ebből a csődtömegből, annál kisebb lesz a veszteség. Eddig legalább 300 milliárdunkat (vagy akár sokkal többet) költötték el a semmire – többet már nem kellene.
