Természetes széndioxid-elnyelőből széndioxid-kibocsátóvá vált a sarkvidéki tundra.
A 2024-es NOAA Arctic Report Card jelentős és aggasztó környezeti változásokra hívja fel a figyelmet az Északi-sarkvidéken, amelyeket a melegedő hőmérséklet és a fokozott erdőtüzek okoznak.
A legfontosabb megállapítások a következők:
Az északi-sarkvidéki tundra, ami korábban természetes széndioxid-elnyelőként szolgált, ma több széndioxidot bocsát ki, mint amennyit elnyel, súlyosbítva ezzel a klímaváltozást. A drámai változás hátterében az ún. örökfagy olvadása és a gyakori erdőtüzek állnak. (Örökfagynak, vagy permafrosztnak a felszín alatt tartósan befagyott földterületet nevezzük.)
2003 óta az erdőtüzek átlagosan 207 millió tonna szén-dioxidot bocsátottak ki évente.
Az északi-sarki felszíni levegő a második legmelegebb volt idén 1900 óta, és a legmelegebb az elmúlt kilenc évben. Augusztusban hőhullám hozott rekordmeleget Alaszka és Kanada egyes részeire. A régióban rekordmennyiségű csapadék is tapasztalható, ami nedves, jeges körülményeket teremt, kihívást állítva ezzel az emberek és a vadonélő állatok elé.
Az északi-sarkvidéki tengeri jég kiterjedése szeptemberben a valaha mért hatodik legalacsonyabb volt, tovább folytatva ezzel egy hosszútávú csökkenést. A Jeges-tenger gyors ütemben melegszik: bizonyos területeken a felszíni hőmérséklet 4 °C fokkal magasabb, mint 1991 és 2020 között. A Csendes-óceán sarkvidékén élő jégfókák populációi továbbra is egészségesek, ám étrendjük megváltozott a melegedő vizek hatására.
A szarvasfélék családjába tartozó nagy karibu állományok 65%-kal csökkentek le az elmúlt 2-3 évtizedben, ám megfigyelhető némi javulás a kisebb, parti állományokban. A vándorló tundra karibu populációk továbbra is kihívásokkal néznek szembe, és az előrejelzések szerint a nyári hőség további hatásokkal lesz rájuk a következő évtizedekben.
Az alaszkai permafroszt a második legmelegebb volt az idén. Az északi-sarkvidéki hótakaró lecsökkent, májusban és júniusban korai hóolvadás volt megfigyelhető. Közép- és Kelet-Kanada egyes részein az elmúlt 26 év legrövidebb hószezonjára került sor az idén.
A tundra zöldsége, azaz a felmelegedés hatására bővülő cserjeborítás mértéke, a második legmagasabb szintet érte el az elmúlt 25 évben. Ez a táj eltolódásának a jele.
A jelentés hangsúlyozza a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás fontosságát, és az őslakosok tudásának szerepét a gyors és kiszámíthatatlan változások kezelésében, amelyek hatással vannak a sarkvidéki ökoszisztémákra és közösségekre.
A felsorolt tendenciák hosszútávú, tartós változásokra utalnak, ezért komolyan kell őket venni.
Az Északi-sarkvidéknek fontos szerepe van a globális időjárásban, mivel az óceáni és légköri áramlatokért felel az alacsonyabb szélességi körökben. Emellett geopolitikai szempontból is meghatározó terület ami a tengeri jég visszahúzódásával egyre jobban hozzáférhetővé válik a hajózás számára, területi feszültségeket teremtve az országok között, valamint versenyt az ásványokért és az olajért.
Az összeállítást készítette: Gál Viktória
