Budapest, 2024. április 10. – Bár a folyók és vizesélőhelyek gazdasági értéke hatalmas, ráadásul nem máshoz, mint az életünkhöz biztosítják az alapvető szükségleteket, állapotuk az emberi tevékenység következtében számottevően romlott – sőt, jelentős részüket már rég elveszítettük. Megőrzésük és helyreállításuk érdekében a társadalom, a vállalatok és a természeti erőforrásokat kezelő ágazatok közös fellépésére van szükség. A WWF által szervezett, „The Business Case for Water” című üzleti konferencia a vállalatokkal zajló párbeszédhez biztosított platformot, ahol a cégek felelőssége és lehetőségei voltak terítéken.
A WWF legfrissebb jelentése szerint Európa vízi ökoszisztémáinak éves gazdasági értéke több mint 11 ezermilliárd euróra becsülhető (világszinten ez a szám ennek több mint ötszöröse). Az elmúlt évszázadokban azonban a kontinens vizesélőhelyeinek 90%-a eltűnt, pedig ezek az élőhelyek természetes rendszerként óvnának minket az árvizektől és aszályoktól, de az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességet is növelik. Az édesvízi ökoszisztémák folyamatos romlása nemcsak a gazdaságot és a víztől függő vállalkozásokat fenyegeti, hanem a közösségek jóllétét, az élelmiszer-ellátási láncokat és a környezetet is.
Ezekre a negatív és riasztó tendenciákra reagálva szervezett üzleti konferenciát április 9-én a közép- és kelet-európai WWF (WWF-CEE) „The Business Case for Water” címmel, melynek fókuszában a Duna-medence vízgazdálkodással kapcsolatos kihívásainak kezelése állt. A Budapesten tartott eseményen Magyarország, Bulgária, Románia, Ausztria, Németország, az Egyesült Államok, Svédország, Csehország és Spanyolország üzleti képviselői vettek részt.
A rendezvény résztvevői betekintést nyerhettek abba, hogy a vállalatok és ellátási láncaik hogyan függnek az édesvízkészletektől – akár a közvetlen, akár a közvetett hatásokat nézzük. Ez a kockázat megköveteli, hogy a cégek ne csupán a saját működésükben és ellátási láncaikon belül tegyék meg a szükséges lépéseket, hanem másokkal együttműködve, közösen járuljanak hozzá a fenntartható vízgazdálkodáshoz. Ehhez pedig nem a természet ellen, hanem azzal összhangban kell dolgozni – többek között az árterek és vizesélőhelyek megőrzésével és helyreállításával, hogy azok természetes módon tarthassák meg és fokozatosan biztosíthassák számunkra egyik legértékesebb erőforrásunkat, a vizet.
A konferencián előadást tartó iparági szakértők innovatív szemléletű, valós példákon keresztül mutatták be, hogyan integrálhatják a vállalatok működésükbe és ellátási láncukba a fenntartható vízgazdálkodási gyakorlatokat annak érdekében, hogy csökkentsék a vízzel kapcsolatos kockázatokat és fokozzák az ellenálló képességüket, miközben odafigyelnek a környezetükre. A rendezvény témái számos iparágat lefedtek a textilipartól az élelmiszer-kereskedelemig, az előadók között pedig a WWF, a Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság, a Coca-Cola Europe, az IKEA, a H&M Csoport, az EDEKA és a denkstatt képviselői is szerepeltek.
Az éghajlatváltozás következtében egyre egyenlőtlenebb csapadékeloszlás és mind nagyobb aszályok sújtják tájainkat. Az európai aszálymegfigyelő központ (European Drought Observatory) adatai szerint ma már az EU és az Egyesült Királyság több mint 60%-át érinti az aszály. Ezzel párhuzamosan Európa legnagyobb vízfelhasználói az ipar és a mezőgazdaság: együttesen a vízfelhasználás több mint 70%-áért felelősek. „A jövő vízellátásának biztosítása érdekében nélkülözhetetlen, hogy a vállalatok fenntartható gyakorlatokat építsenek be a működésükbe, emellett hozzá kell járulniuk az egészséges édesvízi ökoszisztémák fenntartásához és helyreállításához is. Az április 9-i konferencia ennek megvitatására és a jó gyakorlatok átadására adott lehetőséget” – mondta Szilágyi Artúr, a WWF Magyarország vállalati éghajlatvédelmi szakértője.
Az árterek és vizesélőhelyek természetes szűrőként biztosítják, hogy tisztább és egészségesebb vízhez jussunk, emellett jelentős mennyiségű szenet is tárolnak, amivel segítik az éghajlatváltozás mérséklését. Elősegítik azt, hogy a felszíni vizek beszivárogjanak a talajba és visszapótolják a felszín alatti vízkészleteinket, de ezen kívül is számos egyéb hasznos ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak. A vizesélőhelyek helyreállítása, az egykori árterek visszacsatolása, illetve a tájhasználat átalakítása az aszályok és az árvizek kockázatát is csökkenti. Ha a vállalatok pénzügyi forrásokat szánnak a vizesélőhelyek és árterek helyreállítására és a fenntartható tájhasználatra, azzal hozzájárulnak a vízminőség és vízmennyiség javításához, ezáltal pedig hosszú távon is biztosíthatják saját működésüket, valamint támogatják a helyi közösségeket és a biológiai sokféleséget is.
Bár az értékes édesvízi élőhelyek közül sok fennmaradt, még több az, ami már elveszett, miután elődeink az akkori kor szellemében a folyókat szabályozták és kiegyenesítették, a mellékágakat elzárták, árvízvédelmi töltéseket építettek, és számos árteret lecsapoltak vagy elválasztottak a folyóktól. A konferencián a WWF-CEE beszámolt a folyók és vizesélőhelyek megóvására irányuló több évtizedes munkájáról is, melynek fókuszában a már károsodott folyók, vizesélőhelyek, árterek helyreállítása és az infrastruktúra-fejlesztések negatív következményeinek mérséklése áll. A természetvédelmi szervezet olyan feltételek megteremtését szorgalmazza – elsősorban a vizek kezeléséért felelős intézmények hatáskörében –, amelyek lehetővé teszik a nagyobb léptékű helyreállításokat és az újfajta kockázatok mérséklését. Egyben az üzleti élet szereplőit és más érintett feleket is arra buzdít, hogy csatlakozzanak ezekhez az erőfeszítésekhez.
A rendezvény kiemelten foglalkozott a „Water Stewardship”, vagyis az „Együttműködés a vízért” koncepcióval is, amely nélkülözhetetlen eleme a vizekkel kapcsolatos válság megoldásának. Az Alliance for Water Stewardship (Szövetség a vízgazdálkodásért) meghatározása szerint ez a víz társadalmi és kulturális szempontból méltányos, környezeti szempontból fenntartható és gazdaságilag előnyös felhasználását jelenti, amelyet az összes érdekelt fél bevonásával kialakított, kis léptékű és vízgyűjtő szintű intézkedések támogatnak. A vállalatok oldaláról mindennek négy fontos lépcsőfoka van: a vizekre gyakorolt hatások, a vizektől való függés és a vízzel kapcsolatos kockázatok felmérése; a tudatos vízgazdálkodás beágyazása az üzleti stratégiába, beleértve a konkrét kötelezettségvállalásokat és célokat; mindezek gyakorlati végrehajtása a vállalat működésében és a teljes értékláncában; végül pedig az aktív szerepvállalás olyan ágazati kezdeményezésekben, amelyek a jobb vízgazdálkodást elősegítő jogi és gazdálkodási keretek kialakítása felé terelik a döntéshozókat.
Magyarországon az elmúlt években a Duna és a Dráva mellett zajlottak olyan élőhely-helyreállítási munkák, amelyeket a The Coca-Cola Foundation is támogatott, valamint további lehetséges helyszíneken készültek felmérések. Az együttműködés folytatása a jövőben a tájhasználat átalakítását célozza majd a Tisza mentén.
A „The Business Case for Water” című üzleti konferenciát a Partnerség az Élő Dunáért projekt keretében rendezték meg, ami a Duna-medence vizesélőhelyeinek megőrzésére és helyreállítására irányuló, hosszú távú együttműködés a WWF-CEE és a The Coca-Cola Foundation között.
