Rövid idő alatt több ezren csatlakoztak egy kaposvári hobbikertész fenntartható kertészeti mozgalmához.
Androsovits Petra, a Csodás kertem blog írója tavaly úgy döntött, megszólítja a hobbikertészeket, és speciális versenyt hirdet az interneten. A 2023-ban elsőként megrendezett Fenntartható kertek Magyarországon verseny apropóján egy Facebook csoport született, ahová az alapító a természetközeli, fenntarthatóságra törekvő kerteket és kertészeket várja.
Bár Petra civilben nem kertész – adminisztrátorként dolgozik –, küldetésének vallja a fenntartható kertek ügyét. 22 éve költözött családjával Kaposvár külvárosába egy kertes házba. A hobbikertész ekkor még egyáltalán nem értett a kerthez és a növényekhez.
Petra az első 2-3 évben kizárólag a kertészetekre hagyatkozott, az ott dolgozók segítették, közben egyre-másra vásárolta a szakkönyveket. A legnagyobb hatással szemléletére Marie Louise Kreuter Biokert című könyve volt.
„Ebből a kötetből rengeteget tanultam a talajról, növénytársításokról, helyben komposztálásról, a gyomokról, és arról, hogy mindenkinek a saját útját kell megtalálni, nem létezik egyetlen út, amit azután le lehet másolni”
-fogalmazott a hobbikertész.
Az évek alatt a hölgy valóságos mini arborétumot létesített a kaposfüredi portán. Androsovits Petra mesélt a Zöld Hangnak pompás kertjéről, a fenntarthatóságról, és az első alkalommal megrendezett verseny tapasztalatairól, valamint arról, hogy hobbikertészek között a mai napig félreértés van, amikor a kevés gondozással járó kertet összetévesztik a fenntarthatóval.
Mekkora a „házi arborétum”?
Körülbelül 4500 négyzetméter, ami 20 méteres szélességgel indul, és hátrafelé keskenyedik. Kezdettől fogva egy ligetes kertet szerettem volna, és változatlanul az igazi nagy szerelmeim a fák és a cserjék. Ahogy menet közben egyre több lett az információm, és ahogy a világ is kitágult, úgy kezdtem egyre ritkább növényeket keresni és ültetni. Ma már elmondhatom, hogy egy gyűjteményes kertet építek, ami leginkább egy arborétumra hasonlít. Majd ezer fásszárú növény van elültetve, ez nagyjából 300 különböző fajt és azok alfajait jelenti.
Milyen növényeket telepített a kertbe?
A növények beszerzését illetően a kertem nem mondhatom fenntarthatónak, de más szempontból igen. Úgy választom ki a fajokat, hogy a kert viszonyai között kell „jól teljesíteniük”, ez azt is jelenti, hogy a kezdeti 1-3 év után már nem szükséges öntözni sem. A kertben nincs kiépített öntözőberendezés, nem volt tereprendezés, nem lett elhordva az eredeti talaj, nem volt szükség talajcserére.
Néhány éve már teljesen mértékben megvalósul a körforgás a kertben – növényvásárláson kívül semmilyen input nem kerül be a területre.
Mivel a beültetés folyamatos volt, és gyakorlatilag a mai napig is zajlik – nem hiszek az azonnali kertekben – így vannak már idősebb, terebélyesebb fák is, de élnek jelenleg 20-50 centiméter közötti fák és cserjék. A kert teljes növényállományát én ültettem, és ténylegesen nulláról kezdtem.
Számos szárazságtűrő fenyőféle, 150 különböző rózsa (történelmi és egyéb bokorrózsák), a kúszón kívül az összes hortenzia faj, 15 féle bangita faj, magnóliák – köztük számos nyáron virágzó és fatermetű is (obovata, acuminata) –, valamint mocsárciprusok kaptak helyet. Van néhány vörös listás növény is a kertben, ők azok, amelyek az eredeti élőhelyükön veszélyeztetettek, vagy már kihaltak. Ezek mindegyike télálló, és bírja a kert talajadottságait.
Mit ért fenntartható kertek kifejezésen?
Egyre gyakrabban találkoztam a fenntartható kifejezéssel a kertészkedést illetően, és azt éreztem, ez a fogalom egyre inkább „elhasználódott”, miközben az átlagember talán nem is érti, a szakma pedig teljesen félreérti. Tavaly tavasszal azt éreztem, jó lenne, ha őszintén lehetne beszélni róla, és ehhez kapcsolódóan megmutatni azokat a természetesebb hatású kerteket, amelyeket inkább lehet fenntarthatónak nevezni.
Nyár közepén belevágtam. Elsőként kifejezetten díszkertekben gondolkodtam, hiszen magam is díszkertet csinálok, de természetesen jöttek haszonkertek, és „vegyes” kertek is.
A fenntartható kertészkedést kiemelten fontosnak tartom a díszkertek esetében. Leginkább azért, mert egy haszonkertnél az egészséges táplálék megtermelése a cél, aminek érdekében teszünk vagy nem teszünk dolgokat. A díszkert ezzel szemben a lelket táplálja, ami szerintem szintén nagyon fontos, és nem mindegy, hogyan valósítjuk ezt meg.
Hogyan válhat egy kert fenntarthatóvá?
Hogy mitől fenntartható egy kert, azt az elején nekem is nehezemre esett megfogalmazni, könnyebb volt leírni azt, mitől nem. Lényeges, hogy ne legyen benne angol pázsit, ne arra épüljön, hogy folyamatosan öntözni kelljen. A napjainkban divatos kavics és néhány örökzöld beültetése szintén kizáró ok volt, ahogyan az is, ha permetezés nélkül nem lehet élvezni a kertet.
Óriási szerencsémre a felhívás kapcsán megtalált dr. Hajnal Klára, aki fenntarthatóságot tanított a Pécsi Tudományegyetemen. A fenntarthatóságról, annak pontosabb megfogalmazásáról rengeteget tanultam tőle. Ő volt a zsűri elnöke, és jelenleg is aktív tagja a csoportnak.
A kertem korántsem attól lesz fenntartható, hogy sok beruházást csinálok annak érdekében, hogy nekem kevesebb munkám legyen a kertben. Ha így lenne, ez azt jelentené, hogy minél több pénzed van, annál inkább megvalósíthatsz egy fenntartható kertet… Ez egy nagy félreértés.
Ismerd meg a saját kertedet, a saját talajodat, és ennek függvényében válassz növényeket. Úgy próbáld beültetni a kertedet, hogy azt idővel ne kelljen folyamatosan öntözni. Olyan strapabíró növényeket válassz, amiket nem kell permetezni, és törekedj rá, hogy minél hamarabb megvalósuljon a körforgás a kertedben. Ne a trendet kövesd, hanem élhető kertet csinálj.
Mivel ez egy folyamat, nem is szeretnék megnevezni néhány éves kertet fenntarthatónak, az idő a legnagyobb kritikus ebben is.
Dr. Hajnal Klára szavaival:
„A fenntarthatóság megvalósítása hosszú folyamat, egy óriási paradigmaváltás az emberiség történelmében. Egyetlen egy valami szükséges: szándék a tanulásra, szándék a változások megértésére, a velünk született kíváncsiság felélesztésére, -akár gyerekeinkkel való együtt tanulás élményére, hogy megértsük azokat a változásokat a világban, amelyekhez hasonló mértékűek sosem voltak. Tehát legyünk türelmesek a kertünk fejlődéséhez, de tegyünk meg mindent, hogy ezt a fejlődést a fenntarthatóság irányába tereljük.”
Mi a célja a versenynek? Sokan neveztek a megmérettetésre?
A versenyt 2023. július 10-én hirdettem meg, ekkor alakult a Fenntartható kertek Magyarországon (2023) elnevezésű csoport. Első körben a versenyzők itt mutathatták be a kerteket.
Ha megnézzük a különböző kertversenyeket, mindegyik a szépségről szól, pedig, hogy kinek mi a szép, az leginkább ízlés dolga. Ennek a versenynek a célja egyértelműen az volt, hogy a természetközelibb kertek megmutathassák magukat. Azok a kertek, ahol a növények a főszereplők, és bár nem hátrány, ha szép a kert, elsősorban őszintén tudjunk beszélni arról, mit is jelent a fenntarthatóság, hogyan is tudja ezt megvalósítani a kertész a gyakorlatban.
Az egyes kertek mérete nagy szóródást mutatott, ezért többféle kategóriát kellett létrehozni. Voltak kertek, amik 4000 négyzetméternél is nagyobbak, mások az 500 négyzetmétert sem érték el.
Az ország minden részéről pályáztak, sőt Romániából, Szlovákiából és Szerbiából is akadt jelentkező. Minden kertnek egyfajta szűrőn kellett átmennie, így maradt 40 kert, ami a versenyen részt vehetett. Nagy örömömre még társasházak is jelentkeztek.
Az egyes kategóriákban 3-3 helyezett volt, valamint néhány különdíjas. Közönségdíjas kertet is választottak, ezt két okból is fontosnak tartom: egyrészt szerettem volna, ha a megosztások révén minél többen megismerik a Fenntartható kertek csoport célját, valamint a bemutatkozó kerteket, másrészt kíváncsi voltam a közönség véleményére.
A zsűrizés azonban szakmai alapon ment, a zsűri elnöke dr. Hajnal Klára volt, valamint Kántor Attila (Ilonakert) és jómagam. Különböző szempontok alapján döntöttünk, ahol figyelembe vettük azt, ki mennyire alkalmazkodott a saját körülményeihez, hogyan sikerült minél élhetőbb kertet alkotnia.
Milyen tapasztalatokkal zárta a versenyt?
Olyan versengés volt, ahol a kerttel együtt a kertész lelke, élete is elénk tárult. Ahhoz, hogy ez így legyen, kellett egy nagy fokú bizalom, amit én tiszta szívemből köszönök mindenkinek.
Nagyon sokszor „rágjuk át” a mai napig a csoportban, kinek mit jelent a fenntarthatóság, és most érzem azt, hogy ez tisztázódott.
Talán egyre több ember érti meg, hogy a természetesség, az egyszerűség, a „minél kevesebbet”, a realitások talaján állás jelenti a fenntarthatóságot. Ez bizony ennek a csoportnak is az érdeme.
Az emberek alapvetően fenntartható kertet szeretnének. A verseny résztvevői azt is megmutatták, hogy egy fenntartható kert nem jelent elhanyagolt kertet, és a természetet utánzó kertek nagyon is szépek tudnak lenni. A visszajelzések arra ösztönöznek, hogy hagyományt teremtsünk, idén is lesz egyébként Fenntartható kertek verseny, érdemes lesz figyelni a kiírást a közösségi oldalon.
Mi mindent ad a kertészkedés Önnek? Mi mindennel szolgálhat a kert az embernek?
Amióta kertben élek, rengeteget tanultam, és legalább annyit változtam is. A kert türelemre, megértésre, figyelemre, elfogadásra tanított. Megértette velem, hogy csupán egy vagyok a kert lakói közül. Végtelen tiszteletet érzek a növények, a természet iránt, ezzel a szemlélettel nézem a kerteket, a lakóhelyemet is.
A magam módján igyekszem magam köré gyűjteni a hasonló gondolkodásúakat, ezt egyrészt teszem a blogomon keresztül, másrészt fizikai valómban, amikor saját növényekből csinálok ágyásokat egy kis vasútállomás előtt, vagy ugyanott minierdőt ültetünk. Növényeket viszek az óvodába, amit aztán közösen ültetünk el a gyerekekkel. Csak rajtunk múlik, mit hagyunk a gyerekeinkre örökül.
