Az emberi luxusvágy, megalománia és törékenység szimbólumának számító Titanic 110 éve pihen az óceán mélyén, de ma is rendkívüli hatást gyakorol a társadalomra. Ugyanúgy megmutatja együttérzésünket, az elhunytak iránti tiszteletünket, mint a luxussal vegyített katasztrófaturizmus iránti beteges vágyunkat.
A belfasti Harland and Wolff hajógyárban épített óceánjáró 1912. április 2-án próbaútra indult Southamptonba, majd másnap éjfél előtt meg is érkezett.
aznap a franciaországi Cherbourg-Octeville és az írországi Queenstown érintésével nekivágott az Atlanti-óceánnak. A végcél, mint közismert, New York lett volna.
Az ír partvidék elhagyása után nyugodt napok köszöntek a Titanicra, mígnem április 14-én, vasárnap 23.40-kor jéghegynek ütközött. Két és fél órán belül a hullámsírba veszett.
Már a maga korában is élt a hiedelem, amely elsüllyeszthetetlennek tartotta, a Múlt-kor összeállítása szerint úgy építették fel, hogy vízbetörés esetén az egyes rekeszek vízzáró kapukkal elválaszthatóak legyenek egymástól. Ám az ütközéskor hat vízzáró rekesz is megsérült, ennyit nem bírt el.
a hajótest már süllyedés közben két darabra tört. 2264 utasából több mint 1500-an haltak meg, de csak 333 embernek a holttestét találták meg. Többségük holtteste Halifax temetőiben nyugszik.
A hajó két nagyobb roncsdarabja hatszáz méterre fekszik egymástól az óceánban, a róla származó tárgyak 5 négyzetkilométeren szétszóródtak. A hajótestet a rozsda mellett vasfaló baktérium pusztítja, miközben hatalmas víznyomás nehezedik rá 4000 méteren. A 3500 méteren található karbonátkompenzációs határ alatt található, ahol a vízbe több karbonát oldódik ki, mint amennyi lerakódik.
Ez az a hely, ahová három éve meghirdették a luxus-katasztrófaturizmust, amiről a Turizmus.com számolt be. Óriási lett az érkeklődés arra, hogy a roncsokat tengeralattjáróról közelről lehessen nézegetni. A hat hetes utakért annyit kértek, mint amennyibe 1912-ben egy első osztályú jegy került a Titanicon. Ez 2019-es árfolyamon körülbelül 30 millió forint, egy-egy utazásra pedig mindössze kilenc fizető utast regisztrálhattak. A tervezett hat útból ötre gyorsan elkapkodták a jegyeket. Az amerikai Ocean Gate Expeditions cég a honlapján árulta el a részleteket, ugyanitt a 2022-es Titanic-expedíciókról is olvashatunk.
A roncsok és a mélyben rejlő kincsek kutatásának természetesen hatalmas már a történelme. Miután 1985. szeptember 1-én Jean-Louis Michel és Robert Ballard kutatócsoportja egy mini tengeralattjáróval megtalálta a maradványokat,
A Múlt-kor összeállítása szerint eleinte azért, hogy minél jobban feltérképezzék, majd azért, hogy minél több tárgyat hozzanak a felszínre. A roncsok tulajdonjogát a hajót üzemeltető társaság jogutódjától megvásárolta az RMS Titanic Inc. nevű vállalkozás és 1994-ben kizárólagos jogot szerzett a tárgyak felhozására. A magas költségek ellenére a felhozott tárgyak hatalmas üzletet jelentettek, többségükben ugyanis rendkívül magas áron lehetett őket értékesíteni. Így aztán a katasztrófaturizmus is beindulhatott, lett rá bőven igény.
A történelmi portál megfogalmzása szerint a két álláspont harcolt egymással. Az egyik szerint a hajót védetté kell nyilvánítani, és emlékhelynek kell tekinteni, a Titanic túlélőinek családtagjai is a felfedező Robert Ballard is így érzi. A kincskeresők szerint az általuk felhozott tárgyak a vízben megsemmisültek volna.
egy évszázad múlva pedig gigantikus rozsdafolt emlékeztethet már csak a Titanic tragédiájára a helyszínen. Az UNESCO víz alatti kulturális értékeket védő egyezménye az óceánjáró elsüllyedésének századik évfordulójától, 2012. április 15-től védetté nyilványította a roncsokat, viszonylagos békét és kegyeleti méltóságot biztosítva a Titanicnak.
Kiemelt kép: a Titanic elindul Southamptonból 1912. április 12-én. Fotó: Francis Godolphin Osbourne Stuart/Wikipedia Commons
