Ránézésre a Vénusz aligha tűnik ígéretes helynek az élet megtalálására. A felszíni hőmérséklet gyakran 464 Celsius-fok fölé emelkedik (ami elég forró ahhoz, hogy az ólom is megolvadjon) a szinte teljes egészében szén-dioxidból álló fojtogató légkörben, ahol a nyomás 92-szer nagyobb, mint a földi tengerszint közelében.
Sok tudós azonban úgy véli, hogy a felhők között, 48 és 60 kilométer közötti magasságban egy rejtett oázis lehet. Ott fent a nyomás kisebb, sokkal hűvösebb van, és több víz található a levegőben, ami mind-mind hozzájárulhat a mikrobiális kolóniák fennmaradásához, ám egyáltalán nincs egyszerű dolguk, hiszen koncentrált kénsavval kell megküzdeniük, azonban az MIT tudósai által felállított hipotézis szerint a felhőrészecskék némi menedéket nyújthatnak.
További olaj a tűzre, hogy 2020 szeptemberében egy tudóscsoport a foszfin nevű gáz kimutatásáról számolt be a Vénusz légkörében. Ez a molekula ritka a Földön, és általában csak anaerob mikrobák termelik, vagyis potenciális biológiai lábnyomnak számít. Sajnos a buborék néhány hónappal később kipukkadt, amikor egy másik kutatócsoport újra megvizsgálta az adatokat, és megállapította, hogy a jel mögött nem foszfin, hanem kén-dioxid állhat.
Akármi is legyen az igazság, úgy tűnik, hogy az egyetlen módja annak, hogy biztosan fényt derítsünk a rejtélyre az, ha visszamegyünk az Esthajnalcsillagnak is nevezett bolygóra egy űrszondával. A Venus Life Finder Missions nevű projekt pontosan azt fogja tenni, amit a neves sugall: űrszondákat küld a Vénuszra, hogy az élet jelei után kutasson. Az első küldetés már 2023 májusában elindulhat a Rocket Lab Electron hordozórakétájával. Az Electron egy Photon nevű űrhajót bocsát majd a Vénusz felé, ezután egy kis szondát bocsát ki, amely belép a bolygó légkörébe. A szerkezet egy autofluoreszkáló nefelométer nevű műszert fog tartalmazni, amely egy ablakon keresztül lézerrel világít a felhőkre – ha vannak odakint szerves vagy összetett molekulák, azok a lézerfény hatására fluoreszkálnak majd. A második misszió a tervek szerint 2026-ban lesz esedékes – lényegében egy ballonról van szó, amely egy-két hétig lebegne 52 kilométeres magasságban, és négy miniszondát helyezne ki a savasság és a vízgőztartalom mérésére. Végül 2029-ben egy harmadik küldetés során megpróbálnak körülbelül egy liternyi vénuszi légköri gázt befogni, és a mintát szigorúbb elemzés céljából visszaszállítani a Földre – írja a Liner.hu.
Borítókép: Pixabay/Hphotostudio
