A főpolgármester és az általa létrehozott Szabad Városok Szövetsége az Európai Unióhoz fordul, hogy a magyar és a lengyel miniszterelnök által megvétózott 2800 milliárd forintos helyreállítási alapra az önkormányzatok pályázhassanak. A Párbeszéd társelnöke a Very Important Planetnek arról is beszélt, miként megy majd tönkre a Fővárosi Vízművek, hogy jogsértő módon kiadták az építési engedély módosítását a Nemzeti Galériára és miért nincs még mindig saját adója. Interjú Karácsony Gergellyel.
Amikor beléptem Önhöz, épp a Városliget beépítésével kapcsolatban fejezett be egy beszélgetést telefonon. Miről egyeztettek?
A Városliget ügye mutatja talán legjobban, hogy mennyire különbözik a fővárosi önkormányzat és a kormány politikai hozzáállása. Az ő legfontosabb céljuk, hogy ezekkel az óriási beruházásokkal bevonuljanak a történelemkönyvekbe. Semmilyen tisztelet nincs bennük a 200 éves park iránt. Mi pedig azt mondjuk, egy városban a legnagyobb érték a minőségi zöldfelület, ezért nem engedjük, hogy építési terület legyen belőle. Ez a küzdelem hosszú évek óta tart, azt a kompromisszumot kötöttük, hogy a megindult beruházások befejezését nem akadályozzuk. A miniszterelnök a tavalyi főpolgármester-választás után azt mondta, olyan beruházás nem valósul meg, amit a főváros nem szeretne. Ma azonban azt látjuk, a bukott polgármesterként politizáló Sára Botond-féle kormányhivatal jogsértő módon kiadta az építési engedély módosítását a Nemzeti Galériára. Megpróbálták megkerülni a fővárost, a jogi ellenlépéseket keressük éppen. Mert pusztulna a zöldfelület, több száz milliárd forintot pazarolna el a kormány válság idején. Ez maga a pénzpazarlás. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy ez a beruházás ne indulhasson el.
Rendkívül békés embernek tartom magam, de ha a jogszerűtlen engedély birtokában megindul az építkezés, akkor, ha kell, a saját testemmel fogom megvédeni a Városligetet, és erre buzdítok majd minden budapestit.
Van az a szint, ahol már csak a polgári engedetlenség klasszikus, békés eszközei segíthetnek. Ebben nincs kompromisszum. Hiszen a 2012-ben Tarlós István által is elfogadott Budapest 2030 stratégia világosan kimondja: a zöldfelületeket meg kell óvni, minden fejlesztést a rozsdaövezetekbe kell vinni. Ezt maximálisan támogatom. Tulajdonképpen az én választási programom a Budapest 2030-ból épült, mert az sajnos bekerült a fiókba, nem valósították meg.
A tavalyi választások előtt, egyedüli főpolgármester-jelöltként aláírta azt a 25 pontból álló környezetvédelmi intézkedéscsomagot, amit 21 civil szervezet jegyez. Ha valamit ebből nem tart be, akkor elvileg perelhető. Számít emiatt bírósági tárgyalásra?
A ciklus első éve nem elegendő arra, hogy minden pontot megvalósítsunk, de amikor aláírtam ezt a dokumentumot, pontosan tudtam, mit vállalok. Nincs benne semmi, amit öt év alatt ne lehetne teljesíteni, vagy legalábbis érdemi kísérletet tenni rá -, ahogy az a dokumentumban szerepel. Az is tény, hogy mindenben a Fővárosi Közgyűlés hozza meg a döntést, illetve számos esetben a kormány közreműködése is szükséges. Kiemelt szempont számunkra természeti örökségünk védelme és a zöld fordulat a városban. Ha megnézzük ezt a listát, látszik, hogy rengeteg ügyben elindultunk, jó úton járunk.
A személyautók számára a kilométer- és szennyezésarányos városi útdíj bevezetésének útján is?
Jelenleg is zajlik egy döntéselőkészítő folyamat, de ahhoz, hogy elindítsunk egy erről szóló társadalmi vitát, ahhoz részletes adatokkal kell rendelkeznünk. A pandémia óta ráadásul tovább romlott az egyensúly a közösségi közlekedés és az autók között, sajnos az előbbi kárára. Ha a vakcina után magunk mögött tudhatjuk majd a járványt, akkor helyre kell állítani ezt az egyensúlyt. A döntéselőkészítés során a technikai részletkérdéseket kell tisztáznunk, és egy olyan javaslatot letennünk a fővárosiak asztalára, ami valódi megoldást kínál, amiből kiderül, hogy ez mit ad a városnak és milyen áldozatokkal jár. Ezt a munkát mindenképpen elvégezzük majd, de ehhez magasabb szintű jogszabálymódosítás kell. Szükséges hozzá a közgyűlés és a kormány támogatása is.
Csalódott, amiért a Levegő Munkacsoport nem vette át a Budapestért díjat?
Megerősített abban, hogy jó döntést hoztunk, amikor őket választottuk. A civil szervezet méltó arra, hogy megkapja ezt a díjat, de Budapest még nem méltó rá, hogy odaadja. Tisztelem az érvelésüket, amely szerint nem sikerült elérni, hogy a főváros levegője tisztább legyen. A levegő minőségének javítása továbbra is az egyik legfontosabb közpolitikai célunk. Tettünk már lépéseket a forgalomcsillapítási kezdeményezésünkkel, de hátra vannak energetikai és fűtési kérdések is. A korszerűtlen fűtési technikák is komoly szerepet játszanak a rossz minőségben, ezért is indítottunk kampányt a külső kerületekben, hogy tudatosítsuk: ha valaki rossz módszert alkalmaz, azzal nagyon sokat árt magának és a környezetének.
Rengeteg még a teendőnk, amihez a felfoghatatlan módon a magyar és a lengyel kormányfő által megvétózott, Európai Uniótól származó helyreállítási alap pénzei óriási segítséget biztosítanánk.
Többek között a lakásfelújítási programokra is lehetne fordítani, amiből futná az épületek szigetelésére. Mindenki számára hasznos lenne, mert ez a feladat munkahelyeket teremt, az államnak pedig bevételeket jelent. A budapesti lakossági épületek egyharmadának energetikai felújítása körülbelül 40 ezer munkahelyet biztosít, a központi költségvetésben 70 milliárd forint többletbevétel keletkezik, miközben évi mintegy 50 milliárd forinttal több marad a lakosok zsebében, egyáltalán nem mellesleg pedig egynegyedével csökkenne a lakóépületek szén-dioxid-kibocsátása. Ma a zöld beruházás társadalmilag és gazdaságilag is megtérülő beruházás. Érthetetlen, hogy Magyarország miért nem áll ennek az élére.
Ledolgozhatnánk a klímalemaradásunkat akár más uniós országokhoz képest is.
Láthattuk, hogy a kormány tett lépéseket ennek érdekében, de ez nagyon kevés: a januártól életbe lépő lakástámogatások csak a középosztályt erősítik. A legszegényebbek ezzel még inkább leszakadnak, mivel nem áll rendelkezésükre önerő a felújításhoz. Én már azonban annak is örülök, hogy végre nemcsak az újépítésű lakásokat támogatják, hanem a felújítást is. Egyébként bár nem kommunikálják, valójában nagyrészt ezt is uniós forrásból teszik.
Az Ön által is alapított Szabad Városok kezdeményezésnek milyen céljai vannak?
Először a visegrádi országok főpolgármestereivel hoztuk össze ezt a szövetséget, ma már közel 40 európai nagyváros alkotja. Annyira erősek vagyunk, hogy most azt kérjük az Európai Uniótól, fogadjon el bennünket tárgyalópartnerként, főleg a klímaváltozás elleni harcban. A magyar és a lengyel kormány megvétózta a helyreállítási alap felhasználásával kapcsolatos döntéseket, pedig a magyar gazdaságnak, Budapestnek, a zöld alapokra való átálláshoz mindenképpen kellene ez a forrás. Bárhogyan is csúsztat a miniszterelnök, valójában nem hitelről van szó. Ezzel a támogatással 2800 milliárd forinthoz juthatna az ország, családonként egymillió forintot jelentene, ami csillagászati összeg. Hogy ez a segítség végre valahára ne az oligarchák zsebében landoljon, hogy ne a kevesek gazdagodását, hanem a többség javát szolgálja, ennek garanciáját az önkormányzatok bevonása jelenti. Az, hogy a támogatás legalább a felét az önkormányzatokon keresztül osszuk el lakosságarányosan. Az általunk kezdeményezett helyi népszavazásokat a veszélyhelyzeti törvény átmenetileg megakadályozza, de a B terven dolgozunk. Most, hogy Orbán Viktor és a lengyel kormány akadályozza, hogy az európai segítség eljusson a magyar emberekhez, meg kell tennünk mindent, hogy ezt a méltatlan vitát kimozdítsuk a holtpontról.
Új ajánlattal kell előállnunk az uniós döntéshozók számára: ha nem sikerül megállapodniuk a magyar és a lengyel kormánnyal, akkor ezt a pénzt tegyék be egy alapba, amire az önkormányzatok pályázhatnak a koronavírus-járvány gazdasági, társadalmi és ökológiai kárainak az enyhítésére.
Szerintem ez lehet a megoldás. A magyar kormány hatalomféltésének nem láthatják kárát a magyar emberek, Európa vigyázhat az európai adófizetők pénzére a jogállami kritériumok betartásával, amire az önkormányzatok garanciát vállalnak. Így indulhat az európai válságkezelés, amire Magyarországnak nagyon nagy szüksége van.
Egyetért a kijárási tilalommal és a vásárlási idősávval?
Felelős ellenzéki politikusnak egy ilyen helyzetben alkalmazkodnia kell a kormány döntéseihez, még akkor is, ha azok adott esetben népszerűtlenek. Az elmúlt időszakban szinte mindent támogattam, az ingyenes parkolást természetesen nem, mert rendkívül kártékony a városi élet és a levegőminőség szempontjából. Azt azonban rendkívül szánalmasnak tartom, hogy bármilyen ellenzéki ötlettől, javaslattól a kormány és a sajtója első körben mindig epét hány, majd Orbán Viktor bejelenti, mint saját javaslatát. Egy példa: főpolgármesterként közöltem, hogy antigén tesztek beszerzésével a város elindítja a pedagógusok tesztelést, ezután rám rontott a kormányzati kommunikáció és a lakájmédia azzal, hogy hülye vagyok. A miniszterelnök egy nappal később ugyanezt jelentette be. A kérdésem: nem lehetne megspórolni ezeket a végtelenül ostoba játszmákat? Amikor tavasszal bejelentették az első korlátozó csomagot, akkor azt mondtam, ez nem lesz elég. Ha akkor megalapozottabbak az intézkedések, ha azok alapján a kormány valóban felkészül a második hullámra, talán már sikerült volna blokkolni a járványt. Ma, amikor beszélgetünk, rekordszámú haláleset történt Magyarországon, de mintha az új fertőzésekben a növekedés dinamikája csökkenne Budapesten. Semmiképpen nem akarom elkiabálni, de a relatív kedvező budapesti adatok a fővárosiak tiszteletreméltó belátása mellett talán az időben történt felkészülést is visszatükrözik.
Hogy áll számokban kifejezve a kormány és a budapesti önkormányzat harca?
A sanyargatás időszakát éljük. Elkezdtük összeállítani a jövő évi költségvetést, az önkormányzati cégekkel együtt a járvány és a politikai megszorítások miatt mintegy 80 milliárd forintos veszteségünk volt. Megfeleződött a tömegközlekedés jegybevétele, így a BKK az egyik legnehezebb helyzetbe került cég lett. Milliárdos a bevételkiesés a többi cégünknél is. Ezt tetézi a kormány által igazságtalanul kivetett Budapest-adó, hogy 10-ről 35 milliárd forintra emelte a szolidaritási adót jövőre. Míg az államnál hét százalékos kiesés történt, addig Budapesten 25, mégis nekünk kell fizetnünk ezt a sarcot is. Ez pont fordítva kellene, hogy működjön, és nekik kellene szolidárisnak lenni velünk.
Nem véletlen, hogy az Orbán-kormány az egyetlen Európában, amely válság és járvány idején nem támogatja, hanem sarcolja az önkormányzatokat.
És ott tesz be a városnak, ahol csak tud. Amióta én vagyok a főpolgármester, a kukaholding például jogszabálysértő módon nem adja tovább a budapestiek által befizetett szemétszámlát Fővárosi Közterület-fenntartónak, hanem minden ötödik forintot zsebre rak. Ez súlyosan jogsértő, nem hagyjuk annyiban. De a világ botránya az ivóvíz-adó, az, hogy négy és félszeresére emelték a Fővárosi Vízművek által befizetendő közterhet, vagyis mi fizetünk milliárdokat az államnak azért, hogy eljuttassuk az ivóvizet a budapestiekhez. Nem adóztatják multikat, akik alig fizetnek társasági adót, nem adóztatják meg az energiazabáló iparágakat, a pénzügyi spekulációt, de azt igen, ha valaki vizet szolgáltat az embereknek. A vízművek ezért jövőre veszteséges lesz, előbb-utóbb pedig csődbe fog menni, hacsak nem váltunk kormányt, és változtatjuk meg ezt a törvényt.
És erre jön rá az a fenyegetés, amit az iparűzési adó elvétele jelent. A kormányfő kliense, egy bukott vállalkozó, akinek a szervezete alig képviseli a vállalkozásokat, viszont beszedi tőlük a pénzt, majd tökéletesen dilettáns javaslattal állt elő. A veszély nem ebben van, hanem hogy a kormányfő ezt láthatóan komolyan veszi. Pedig tudnia kellene, hogy az iparűzési adó elvétele Budapest mellett szinte a teljes önkormányzati rendszert csődbe dönti. A fővárosnak az iparűzési adó adja saját bevételeinek 70 százalékát. Ezt a bevételt amúgy is megtépázza a válság, 100 milliárdos kieséssel számolhatunk a következő években. Ha még a maradékot is elveszik, azzal a vállalkozásoknak alig valamit segítenek, hiszen ez az ő terheikben igen kis tétel, csődbe viszik viszont a várost.
És a csőd nagyon is valóságos veszély: ha nem indul el a busz, ha nem tudjuk elvinni a szemetet, ha nem jön ivóvíz a csapból, azt mindenki megérzi.
Persze lehet, hogy ez a komány célja. De akkor annak a válságkezeléshez semmi köze, annak a pőre hatalmi játékhoz van köze, aminek az egész ország látná kárát. Budapest ma veszélyben van, mert kifosztja a kormány. Erre két megoldás lehet: vagy a kormány hozzáállása változik meg, vagy maga a kormány. Ma ez utóbbira látszik nagyobb esély 2022-ben.
A zöldjármű-fejlesztésekből sem lesz semmi?
Akormány minden általunk kidolgozott alternatívát elutasított. Azt se hagyták jóvá, hogy nagyon kedvező kondíciókkal visszatérítendő támogatást vegyünk fel az Európai Fejlesztési Banknál kizárólag zöld és megtérülő beruházásokra, többek között járműfejlesztésre. Semmi más nem kellene tőlük, csak egy aláírás. Erre sem hajlandóak. Ezt azonban nem adjuk fel, a fővárosnak tovább kell mennie, folytatni kell a zöldítést. Van például két olyan járműbeszerzési opciónk, a megörökölt troli- és villamosberuházás, aminél történelmi bűnt követnénk el a fővárossal szemben, ha nem élnénk a lehetőséggel. Olyan áron tudnánk most venni nagyon korszerű, Budapesten már ismert alacsonypadlós járműveket, amik a piacon ennél sokkal többe kerülnek. Az állam még 2019-ben megígérte, hogy kifizeti, de ezek az ígéretek is elszálltak a levegőbe.
A hitelre sajnos nemet mondtak, de mi nem adjuk fel, keressük a kiskapukat, amivel fel tudjuk venni a pénzt, reméljük 2021 a járműbeszerzések éve lesz.
Fürjes Balázs, a Miniszterelnökség Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkára keményen kritizálta a „Stadtwerke” modelljét, amiben hat fővárosi céget kíván Budapest vezetése összevonni. Megfogadja a kritikát?
Fürjes Balázs a Fidesz hegyvidéki képviselőjelöltje, vitatkozzon az ellenzék jelöltjével, nekem nincs vele dolgom. Ami a lényeget illeti: ez a modell a világ legélhetőbb városában, Bécsben is működik, de a legtöbb német nagyvárosban is sikeres a rendszer. Senkinek nem kell attól tartania, hogy ez rontaná a közszolgáltatások minőségét. Inkább megszüntetjük a politikai kifizetőhelyeket, 21 felügyelő-bizottságot. Növeljük a hatékonyságot, ezzel rengeteg pénzt spórolunk. A cégek megőrzik a szakmai feladataikat, de az összes adminisztrációs, pénzügyi, jogi feladatokat összetoljuk, ezek egy kézben lesznek. Ezen keresztül spórolunk, hiszen kevesebb adminisztratív kapacitásra van szükség. Mivel így nagyobb tételben tudunk beszerezni egyszerre eszközöket, szintén sokat tudunk takarékoskodni. Decemberben kezdjük az előkészítést, márciusig át is állunk a rendszerre.
Eddig egyébként ugyanezt csináltuk: az elmúlt egy évben már öt fővárosi céget szüntettünk meg. Tudta például, hogy Budapestnek eddig két városmarketing és turisztikai cége volt? Ezeket egyesítettük. Beolvasztottuk a pénzt csak költő, de nem termelő Főtáv-féle leányvállalatokat is. Aki ettől a modelltől fél, az nem ért a városüzemeltetéshez.
Mintha a Fidesz kezdené végleg elengedni a fővárost az országgyűlési választások előtt.
Valójában már leírták költségként Budapestet, ami abból is látszik, hogy a kormánytagok sem mernek elindulni saját körzetükben. Arra a politikára, amit Budapest ellen művelnek, aligha lehet felhatalmazást kapni ebben a városban.
Az, hogy az ellenzék az önkormányzatokban sikeresen, más politikai filozófia mentén, fenntartható, szolidáris alapon fejleszti a városokat, számukra politikai kihívás.
Ahelyett, hogy jobban kormányoznának, összeszednék magukat, és kezelnék a gazdasági, valamint egészségügyi válságot, inkább bennünket próbálnak belenyomni a sárba. Nekem nap nap után kell kreált vitákat játszanom, most, amikor van ennél sokkal nagyobb baj is. A hit, hogy a Fidesz tud és képes kormányozni, napnál világosabban nyert cáfolatot. A politikai lózungok, a hazug propaganda édeskevés a járvány és a gazdasági válság legyűréséhez. A városok kifosztása pedig nem kormányzás. A Fidesz az ellenzéki alternatívákat akarja megfojtani az ellenzéki vezetésű városok kivéreztetésével.
Sikerül nekik?
Épp ellenkezőleg: a cselekvőképes önkormányzatokban mutatkozik meg az ellenzéki együttműködés kormányzóképessége. Budapesten letettünk egy programot a fővárosiak asztalára, amit a többség támogatott, a megvalósítások során nem a pártokat, hanem az embereket szolgáljuk. A Fidesz azonban nem úgy tekint ránk, mint a város legitim vezetésére, hanem mint a legyőzendő ellenzék részére. És eleve gyűlölik a tőlük független, autonóm intézményeket. A járvány és a gazdasági visszaesés hatására már a népszerűségük is visszaesett. Ez a taktikájuk, hogy minket is lehúzzanak magukkal. De ez a számítás azon alapszik, hogy butának nézik a választókat. Ha a városokra kivetett adókkal igyekeznek tönkretenni a településeket, azt az emberek igenis megértik. Tudják, hogy a kormány és nem a városvezetés hibája. Azért is szövetkezünk kis- és nagyvárosok polgármestereivel, hogy ezt a folyamatot megállítsuk, és megmutassuk, hogy nincs Budapest-vidék ellentét. Valójában a központi hatalom a választási vereségtől félve ki akarja iktatni a versenyből a politikai alternatívákat. De ez nem fog sikerülni.
Egy év kellett, hogy megszülessen a Karácsony-adó fogalma. Bevezetik?
Arra gondol, hogy nagyobb hozzájárulást kérünk azoktól, akik a válságban is nagyot szakítottak, hogy ebből is segítsük a bajba jutott emberek és kisvállalkozások talpra állását? Én ezt igazságosnak és szükségesnek gondolom. Bizonyos szektorokat nem érintett a mostani válság, sőt, többen még jól is jöttek ki belőle. Ezeket a nagy, tőkeerős, nemzetközi hátterű cégeket szerettük volna arra kérni, hogy egy szerény, plusz 0,5 százalékos plusz iparűzési adóval járuljanak hozzá ahhoz, hogy a gazdaság más szereplőinek könnyebb legyen. A kormány álláspontja az volt, hogy nem támogatnak adóemelést, így nem valósul meg az „IPA plusz”, azaz az újraindítási hozzájárulás.
Csak azt nem értem, hogy ha nem támogatnak adóemelést, akkor ránk miért róttak ki jelentős mértékűt.
Azt nem nagyon lehet másként értelmezi, hogy a kormány három és félszeresére emelte a szolidaritási, négy és félszeresére az ivóvíz-adót – ezt mind Budapestnek kell befizetnie ebben a nehéz helyzetben –, minthogy ki akarják törni a főváros nyakát.
Készen áll Magyarország a Párbeszéd által javasolt alapjövedelem bevezetésére?
Az emberek igen – hiszen a felmérések szerint az elsöprő többségük támogatja azt. Az alapjövedelem egy olyan vízió, ami teljesen új alapokra helyezi a társadalom működését, és a járvány világossá tette, hogy ez a jövő. Ha valaki megnézi, hogy a járvány előtt mekkora támogatottsága volt közgazdászberkeken belül, és mekkora most, akkor azt láthatja, hogy a világ rájött arra: paradigmát kell váltani. Sokan attól félnek, negatív hatással lenne a munkaerőpiacra, de ez nem így van. Persze az alapjövedelem sem old meg mindent. Továbbra is szükség van az egyéni kiútkeresést segítő szociális szolgáltatásokra Az elmúlt időszakban leszoktattuk az államot arról, hogy aktívan segítsen az embereknek. Erre újra rá kell venni, hiszen ezért tartjuk fenn a közös adóforintjainkból.
Ön és Szabó Tímea minden mértékadó felmérésben az ország legnépszerűbb politikusai között szerepelnek. Mi kell ahhoz, hogy a Párbeszéd is elmozduljon a kétszázalékos támogatottságról?
Egykori közvéleménykutatóként elmondhatom, hogy az ilyen felmérések pillanatképet mutatnak.Az ellenzéken belüli erőviszonyokat az európai parlamenti választások formálták utoljára. Mindig kell valami, ami miatt az emberek egy kicsit kinyithatják a szemüket, hogy keressék az alternatívákat. A Párbeszéd erejét az mutatja, készek vagyunk arra, hogy a legnyitottabb folyamatban kapcsolódjunk be az ellenzéki együttműködésbe, ezért szorgalmazzuk, hogy minden egyes tisztségről – egyéni jelöltekről, a listáról, a miniszterelnök-jelöltről – az előválasztásokon mért népszerűség alapján döntsön az ellenzék. Ha nem éreznénk az erőnket, akkor pont az ellenkezőjét javasolnánk, és valamilyen kispártos zsarolási potenciállal próbálnánk kiizzadni néhány mandátumot. Nem erre készülünk. Állunk a megmérettetés elé.
Nagy madarász hírében áll. Melyik a kedvence?
A madarakat valóban a föld talán legcsodálatosabb teremtményeinek tartom. Nagy a verseny abban, hogy közülük melyiket kedvelem a legjobban. Talán a zöld küllőt, ami egy hozzám hasonló különc – hiszen bár a harkályfélék családjába tartozik, zöld. Szerencsére gyakran előfordul a Budapesten is, legutóbb a kisfiam fotózott le egyet egy zuglói lakótelepi iskola kertjében.
Fotók: Lakos Máté
