A reménybeli rendszerváltás hevében sorra születnek „felforgatókönyvek”, összefoglaló csomagok a vágyott jövő legfontosabb teendőiről. A fiatal generáció három zöld szervezete is megfogalmazta 20 pontos állásfoglalását arról, mi volna szerintük Közös Jövőnk Minimuma. Elmentünk és meghallgattuk.
Már az önmagában szép, hogy a zöld lejtmenet korában, amikor éppen ég a fél világ, 3 zöld szervezet – a Zöld Fordulat, a Fridays for Future és a Karátson Gábor Kör – nem lenyomni igyekszik egymást, bizonyítandó, hogy neki van igaza, mert ő tudja a tutit, ehelyett kooperál. Az is nagyon üdvös, hogy meg tudtak egyezni abban, mi legyen 20 pontban az a közös nevező, amelyre a – remélhetően – átalakuló Magyarország „zöldebb és igazságosabb” jövőjét alapozni lehetne.
A közös gondolkodást az a tapasztalás motiválta, amit valamennyien érzünk – legfeljebb nem mindenki hajlandó szembenézni vele –, hogy olyan polikrízis elszenvedői vagyunk, amelynek kezelése azonnali és rendszerszintű változásokat követelne. Az éghajlati- és ökológiai válság, a társadalmi egyenlőtlenségek és az erőforrások kimerülése azonban nem a globális megoldások keresését hívta elő, hanem a nagy és még nagyobb hatalmak versengését, proxy- és/vagy valóságos háborúját. Ráadásul a magyar társadalom közérzetére rátelepedett kampányban minderről vajmi kevéssé folyik párbeszéd. Nemcsak a szürreális ígérgetési és rettegtetési spirálba gabalyodott kormánypárt, de a megosztó témákat kínosan kerülő kihívója részéről sem.
Miközben a polikrízis turbófokozatra kapcsolt a világban, tankerhajók égetik a fogyatkozó fosszilis energiahordozókat a Hormuzi-szorosban, idehaza pedig orosz trollhadsereg kommenteli, amint a versengő felek egymásra licitálva követelnek szuverenitást, jó volt megpihenni a jövő nemzedékének körében, és megélni a normalitást.
A három zöld szervezet közös minimumát Őri Ádám (Zöld Fordulat), Nárai Attila (Fridays for Future) és Sümegi Albin (Karátson Gábor Kör) vezette elő, a beszélgetést Csörgő Maja (Zöld Fordulat) moderálta.
A 20 pont elolvasható a zold-fordulat.hu oldalon (link: https://drive.google.com/file/d/1_qeFizh9UIWwu4BrdyDU_Rim8PlQsp_4/view) – itt lehet tovább kattintva aláírni is, bárkinek, aki egyetért a dokumentum alapvetéseivel.
Mi lehet a növekedésen túl?
Első ránézésre is üdítően domináns a zöld és a baloldali irányultság. Egy zöld szervezetek által készített dokumentum bátran lehet radikális, hiszen nem kell bajlódnia a „hogyannal”, és azzal a szemponttal sem, hogy hányféle társadalmi csoport „tyúkszemére” lép. Elég, ha az ökopolitikailag helyes irányt képviseli a durva kampányzajban.
Más a helyzet, ha írásához politikusok egyetértő állásfoglalását kéri. Ha ez utóbbit tekintetbe vesszük, vélhetően nem lesz népszerű a fiatal zöldek 20 pontja. Ha ettől eltekintünk, akkor viszont elmondhatjuk: „Örülünk Vincent.”
Miért állítjuk, hogy (sajnos) nem lesz népszerű a leendő politikusok körében?
Az anyag legerősebb része a Környezet és Fenntarthatóság fejezet 4-11. pontja, egy erősen normatív, zöld–ökológiai politikai program. Több klasszikus ökopolitikai irányzat elemeit ötvözi – kulcsszavai: energiaátmenet, ökológiai gazdaság, lokalizáció, természetalapú megoldások és környezeti igazságosság. A GDP-szempontú, növekedésközpontú fejlődési vízió helyett egy posztnövekedési logikát követ. Ennek kulcsfontosságú elemei közt sorolja fel az energiaigény-csökkentésének elsődlegességét, egy decentralizált energiarendszert, a helyi gazdaságok, a természetközpontú vízgazdálkodás elsőbbségét. A dokumentum erős vonulata egy következetes rendszerkritika: nem csak technológiai váltást javasol, hanem gazdasági és társadalmi struktúraváltást is.
Ennek egyik fontos terepe kétségkívül a mezőgazdaság lesz, és erre kitér a dokumentum is a X. pontban: „Földújraosztást a helyi gazdálkodás és a fenntartható termelés érdekében!
A jövő mezőgazdasága nem iparszerű, hanem helyi, ökotudatos és méltányos. Ehhez elengedhetetlen, hogy az állami földvagyon értékesítésekor, földbérleti szerződéseknél olyan helyi gazdálkodók élvezzenek előnyt, akik fenntartható módon, vegyszermentesen, a környezetet és a közösséget tiszteletben tartva művelik a földet. Ugyanakkor világosan látható, hogy az elmúlt években az állami földek elosztási rendszere nem elsősorban a helyben gazdálkodó kis- és középgazdaságokat juttatta komoly előnyökhöz. A korábbi Ángyán-jelentések rámutatnak arra, hogy az állami földek jelentős része olyan szereplőkhöz került, akik nem a helyi közösségeket, hanem politikai, tőkepiaci vagy nagybirtokosi érdekeket képviseltek. Ez a folyamat súlyosan torzította a vidéki gazdaságot, gyengítette a helyi közösségeket, és ellentmond a fenntartható mezőgazdaság alapelveinek.”
Lesz-e vajon „földújraosztás”?
A kicsit rejtelmes megfogalmazásból akár az az elképzelés is kiolvasható, hogy a birtokszerkezet átalakítása nem fog menni a magántulajdoni viszonyokba történő erőteljes beavatkozás nélkül. Bár a szöveg nem ír le kifejezetten kisajátítást vagy földelvételt, de a „földújraosztás” szóhasználat értelmezhető úgy is, hogy a magántulajdoni viszonyokba történő erősebb állami beavatkozás elkerülhetetlen lenne. Ugyanakkor a bekezdés inkább állami földpolitikai prioritásváltásról beszél, nem klasszikus földreformról. Nagy kérdés, hogyan oldható meg radikális beavatkozás nélkül a NER-közeli agrárbárók végeérhetetlen nagybirtokainak „ökotudatossá” és „méltányossá” varázslása?
A 20 pontból kiolvasható irányvonal természetesen csak akkor lehet releváns, ha a választás a várt kimenetellel dől el. Hiszen ma Magyarországon a környezeti és fenntarthatósági szempontoktól beláthatatlan messzeségben működik a politikai döntéshozatal. Attól nyilván érdemes most eltekinteni, hogy e 20 pont megvalósításához mennyi pénz kellene, és hogy azt miként lehetne előteremteni, hiszen ez nem egy politikai program.
Ugyanakkor rendkívül fontos, hogy a Magyarországon politikai képviselet nélküli zöldpolitika alapvetései, gondolkodásmódja terjedjen, ismerős legyen, vitákat provokáljon. Ehhez kiváló alapanyag ez a dokumentum.
1. Mert rendszerszintű gondolkodás szülte, és nem pénzügyi vagy egyéb technológiai bravúrokban láttatja a megoldást, hanem az egyes ágazatok paradigmáinak átalakításában, legyen szó az energia, a víz, a mezőgazdaság, vagy a közlekedés kérdéseiről.
2. Mert szintézisben kezeli az ökológiai és társadalmi kérdéseket. A gondolkodás középpontjában az áll, hogy nem lehet félretolni a környezeti igazságosság szempontjait, akár az energiaszegénységről, az erdők állapotáról, az egészséges élelmiszerek biztosításáról vagy a vidék szerteágazó problémáinak megoldásáról legyen is szó.
A 20 pont bejelentésére és megvitatására nyilvános eseményt hirdettek, ahol mi is feltettük kérdéseinket. Észrevételeztük például, hogy fájón hiányzik a szövegből a reflexió a magyar gazdaságszerkezet leginkább problematikus adottságára. Konkrétan, hogy mit kezdjünk a német és immár a kínai és koreai autó- és akkumulátoripartól való függőségünkkel, és ennek minden rettenetes következményével.
Alighanem ez lesz a NER leváltása után a legnagyobb környezeti, de igazából a legsürgetőbb gazdasági és társadalmi kihívás is. Még van egy kis idő ezen friss, fiatalos lendülettel gondolkodni, de már nem sok.
