A hulladékgazdálkodási koncesszió indulása óta nincs pontos kép arról, mi történik a használaton kívüli elektronikai eszközökkel Magyarországon. A piaci szereplők kritikái szerint a begyűjtés teljesítménye elmaradhat a céloktól, miközben az adatok nehezen ellenőrizhetők, a feldolgozók kiszolgáltatottabbá váltak, és egyre több régi készülék marad a háztartásokban.
„Sajnos a már nem használt elektronikai eszközök átvételével kapcsolatban a hulladék koncesszió indulása óta nincsenek pontos információink, és a piaci visszajelzések alapján valószínűsíthetően nem jól alakul a begyűjtés, elmaradás feltételezhető a célszámokhoz képest” – mondta a Zöld Hangnak Höflinger Norbert, a Hulladékgazdálkodók Országos Szövetségének (HOSZ) elektronikai hulladék szakosztályvezetője.
Mi az a koncesszió?
A koncesszió lényege, hogy az állam egy meghatározott időre kizárólagos jogot ad át egy kijelölt piaci szereplőnek egy közfeladat ellátására. Magyarországon 2023 júliusától a települési szilárd hulladék – így az elektronikai hulladék – kezelését is koncesszióba adták. A rendszer működtetésére az állam a MOHU Zrt.-t jelölte ki, amely a Mol-csoporthoz tartozik. A koncesszió 35 évre szól.
Mit mutatnak a számok?
A koncesszió bevezetése előtt a hazai elektronikai hulladék begyűjtése éves szinten megközelítette a 100 ezer tonnát. A koncessziós rendszerben működő MOHU Zrt. tájékoztatása szerint 2024-ben az elkülönítetten gyűjtött e-hulladék mennyisége 63 400 tonna volt.
A MOHU ugyanakkor hangsúlyozza: csak az Energiaügyi Minisztérium által jóváhagyott, lezárt évekre vonatkozóan tud adatot szolgáltatni, és a 2024-es év nem tekinthető teljes értékű összehasonlítási alapnak. Álláspontjuk szerint egy új, országos lefedettségű rendszer indulása szükségszerűen jár átmeneti nehézségekkel, ezért a begyűjtési teljesítményt a 2025-ös adatokkal együtt érdemes majd értékelni, ahol szerintük már javuló tendencia látható.
A felek abban egyetértenek, hogy a koncesszió előtti és utáni adatsorok közvetlenül nem vethetők össze. Szakértők szerint korábban a jelentések töredezett, sokszereplős önbevalláson alapultak, gyakran hiányos ellenőrzéssel és komoly inkonzisztenciákkal. A MOHU célja ezzel szemben egy egységes, átlátható és ellenőrzött adatbázis kialakítása, amely hosszú távon pontosabb képet adhat a rendszer valós teljesítményéről.
Feldolgozók kiszolgáltatott helyzetben
A rendszer átalakulásának következményei különösen élesen jelennek meg a feldolgozó cégeknél. Vitányi Márton, az Inter-Metal vezetője szerint cégük az elmúlt évtizedben évente 1500–3500 tonna elektronikai hulladékot gyűjtött és dolgozott fel. A koncesszió előtt a termékdíjas rendszerből kaptak támogatást, maguk vásárolták meg a hulladékot, dolgozták fel, majd értékesítették annak frakcióit.
A koncesszió bevezetése óta azonban a tulajdonjog a MOHU-hoz került: a feldolgozók a koncesszor (a MOHU) nevében vásárolnak, bérmunkában dolgoznak fel, és a MOHU értékesíti a hulladékot, illetve az abból kinyert anyagokat. A feldolgozók ezért kezelési, illetve bérmunka díjat kapnak.
„Ez a változás alapjaiban alakította át a korábban piaci alapon működő cégek életét. Nem a miénk a hulladék, a szerződéseink jellemzően két évre szólnak, és kiszámíthatatlan, hogy a következő ciklusban tudunk-e, illetve milyen feltételekkel tudunk szerződni. Így nehéz tervezni, fejleszteni, beruházni. Olyan, mintha korábban lett volna egy lakásod, azt elvették volna, és most addig lakhatsz benne kedvezménnyel, amíg a tulajdonos engedi” – fogalmazott Vitányi.
Kérdéses uniós adatok
A HOSZ arra is felhívja a figyelmet, hogy az uniós statisztikák értelmezése sem egyértelmű. Az Eurostat adatai a tagállami kormányok által megküldött jelentéseken alapulnak, amelyek Magyarország esetében a hulladék koncesszorától érkeznek be, ezeknek az adatoknak a független validálása azonban nem történik meg.
Vitányi szerint az évente közzétett Eurostat-adatok több ország esetében is zavarba ejtők, és a szakértők gyakran úgy érzik, hogy azokat kozmetikázzák. Példaként említette, hogy a 2023-as statisztikák szerint Bulgária az elektronikai hulladék begyűjtésének élharcosa lett volna 16 kilogramm/fő mennyiséggel.
Magyarország 2023-ban az Eurostat adatai szerint mintegy 8 kilogramm/fő e-hulladékot gyűjtött, ami összesen 80 ezer tonna alatti mennyiséget jelentett a koncesszióra való átállás évében. Hazánk három másik tagállammal együtt azt vállalta, hogy a becslések szerint keletkező elektronikai hulladék 85 százalékát gyűjti be. A hivatalos adatok alapján azonban ennek csak mintegy 50 százaléka teljesült.
Hol van a többi készülék?
Abban a szakma képviselői és a MOHU is egyetértenek, hogy a háztartásokban jelentős mennyiségű, már nem használt elektronikai eszköz halmozódik fel. A nemzetközi tapasztalatok szerint az elektronikai eszközök élettartama és a hulladékká válás időpontja országonként jelentősen eltérhet. Magyarországon sok készülék hosszú ideig „második életet” él pincékben, fiókokban vagy nyaralókban, míg Nyugat-Európában jellemzőbb, hogy egy új készülék vásárlásakor a régi azonnal bekerül a hulladékkezelő rendszerbe.
Vitányi szerint az is elgondolkodtató, hogy az elmúlt tíz évben az EU-ban közel megduplázódott az eladott elektromos és elektronikai eszközök mennyisége. „Ezt képtelenség bármilyen visszagyűjtési modellel fenntarthatóan kezelni” – tette hozzá. Egy, az avuláson és vásárlóerőn alapuló uniós számítási modell szerint Magyarországon évente akár 150 ezer tonna e-hulladék is keletkezhetne, ám jelenleg nem ismert pontosan, hogy ebből mennyi kerül be a hivatalos rendszerbe.
Mi következik?
A MOHU szerint 2024-ben 44 300 tonna másodnyersanyagot nyertek vissza az elektronikai hulladékból, amelyeket olyan hasznosítóknak adtak át, akik a primer nyersanyagokat részben kiváltva új fémipari termékeket állítanak elő.
Mindeközben az Európai Bizottság azt tervezi, hogy pénzügyi hozzájárulást vet ki a begyűjtésre nem kerülő elektronikai hulladékok után. Az elképzelés a 2028–2034-es uniós költségvetési javaslatban szerepel, amelyet az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak még jóvá kell hagynia.
A szakmai szervezetek szerint a jelenlegi rendszerben jóval több információra, ösztönzőre és jogszabályi könnyítésre lenne szükség ahhoz, hogy az értékes anyagokat tartalmazó elektronikai hulladék nagyobb arányban kerüljön vissza a körforgásba. A HOSZ álláspontja szerint a koncesszióba adással az állam lényegében háttérbe lépett: „véleményem szerint letolta magáról a felelősséget” – fogalmazott Höflinger Norbert.
A fotókat Vitányi Mártontól kaptuk.
