Nem keltett nagy feltűnést, pedig akár forradalmi is lehet az ENSZ Nemzetközi Bíróságának minapi döntése, miszerint az egyes országoknak jogukban áll egy másik országon számon kérni a környezetkárosítást.
A hágai Nemzetközi Bíróság döntése lehetővé teszi, hogy pl. a felmelegedést okozó gázok kibocsátása miatt egy ország beperelje a másikat. Igaz, az ítélet végrehajtása nehezen kikényszeríthető, ám egy magára valamit is adó ország teljesíteni szokta a nemzetközi jogból fakadó kötelezettségeit. A döntés nem csak azért fontos, mert lehetőséget ad a környezetszennyezés okozójának felelősségre vonására, hanem mert rögzíti, hogy jogunk van az egészséges környezethez.
Mi van a döntés mögött? Az egészséges környezethez való jog
Az egészséges környezethez való jog a 21. században az emberi jogok és a környezetvédelem metszéspontjánál felvetődő egyik legjelentősebb jogi fejlemény. Bár egykor csupán vágyálom volt, mára teret nyert a nemzetközi jogban. Ahogyan ugyanis erősödik az ökológiai válság és a közvéleményben növekszik valamiféle elszámoltathatóság iránti igény, egyre többen követelik az egészséges környezethez való jog beemelését alapvető jogaink közé.
Az erkölcsi kötelességtől a jogi normáig
Az ötlet első hivatalos megjelenése az 1972-es Stockholmi Nyilatkozatra vezethető vissza, amely kimondta, hogy az embereknek joguk van „olyan minőségű környezethez, amely lehetővé teszi a méltóságteljes és jóléti életet”. Bár jogilag ez senkit nem kötelezett semmire, de ez a nyilatkozat egy fontos diskurzust indított el a nemzetközi porondon. A 1992-es Riói Nyilatkozat (UNCED) felhangosította a stockholmi elveket, kiemelve az államok szerepét és felelősségét a környezet védelmében – bár jogi értelemben ezek is csak „puha” követelések voltak. Végül 2012-ben (40 évvel a Stockholmi Nyilatkozat után) az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elkezdte elismerni a környezetkárosodás és az emberi jogok megsértése közötti kapcsolatot, ezzel lerakva a tényleges jogi normaképzés alapjait.
Az ENSZ és a jogi elismerés
Az igazi áttörés a közelmúltban történt: 2021 októberében az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elfogadta a 48/13. számú határozatot, amely az ENSZ történetében először hivatalosan is emberi jogként elismerte a tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való jogot. Ezt követte az ENSZ Közgyűlésének 76/300. számú határozata 2022 júliusában, amely megerősítette és kibővítette ezt a jogot. 161 állam szavazott mellette, bár a kulcsfontosságú hatalmak (mint például az Egyesült Államok és Kína) tartózkodtak. Bár jogilag még ez sem kötelező érvényű, politikailag a határozat egy nagyon erős iránymutatásnak számít, ami egyértelműen befolyásolhatja a nemzetközi joggyakorlatot.
Kötelező erejű elismerés máshol
Amúgy immáron több mint 160 ország „valamilyen formában” már elismeri ezt a jogot – a nemzeti alkotmányban, különböző törvényekben vagy akár regionális emberi jogi szerződésekben. Az olyan dokumentumok, mint az Aarhusi Egyezmény, vagy Emberi és Népek Jogainak Afrikai Chartája (más néven Banjuli Charta), vagy a Latin-Amerikára és a Karib-térségre vonatkozó Escazú Megállapodás mind környezeti jogokat rögzít, igaz, eltérő érvényesíthetőségi szintekkel.
Az egészséges környezethez való jogot amúgy gyakran harmadik generációs emberi jogként fogalmazzák meg.
| Az emberi jogok fejlődésében általában megkülönböztetnek három – a történelmi időben kibomló és egyre bővülő – szintet. Az első generációs emberi jogok a polgári és politikai jogok, amelyek az egyén szabadságát és az állami beavatkozástól való védelmét biztosítják (pl. élethez való jog, szólásszabadság, vallásszabadság, választójog). Ezek a jogok a XVII. és XVIII. század folyamán kezdtek megjelenni, főként politikai megfontolásokon alapuló elméletek formájában. A második generációs emberi jogok a gazdasági, szociális és kulturális jogok, amelyek az állam aktív szerepét igénylik a jólét biztosításában (pl. oktatáshoz való jog, munkához való jog, egészségügyi ellátáshoz való jog). Ezek a jogok a XIX. és leginkább a XX. században bontakoztak ki. A harmadik generációs emberi jogok kollektív jellegűek, és olyan globális, közösségi érdekeket fejeznek ki, mint a béke, a fejlődés, a tiszta környezethez való jog vagy a népek önrendelkezése. Ezek egy része már meg-megjelenik jogilag kodifikált szövegekben, más része még mindig vitatott. |
Ennek megfelelően, míg egyes bíróságok – például a kolumbiai Alkotmánybíróság vagy az indiai Legfelsőbb Bíróság – már most alkalmazzák ezeket a jogokat, például az erdők védelmére és a szennyezés elleni küzdelemre, mások továbbra is vonakodnak. Ám világosan látszik, hogy az idő múlásával (és természetesen a klímakrízis fokozódásával) az egészséges környezethez való jog már nem egy marginális gondolat, hanem egyre erőteljesebb norma. De az elvből a gyakorlatba való átültetés, különösen a bíróságokon, továbbra is nehézkes. Ezért van nagy jelentősége annak, hogy az ENSZ Nemzetközi Bíróságának mostani döntése alapján megnyílt az út a jogi számonkérésre. Nem véletlen, hogy ezt – a precedensként kezelt – ügyet egy fiatal joghallgatókból álló csapat kezdeményezte még 2019-ben, akik a klímaváltozás egyik legnagyobb „károsultját” a csendes-óceáni Vanuatu szigetét képviselték. A sziget az egyik olyan terület, ahol a klímaváltozás következményei már most rendkívül súlyosak. A Nemzetközi Bíróság a mostani döntésével nem csak a nehéz helyzetüket ismerte el, de kimondta, hogy mivel mindenkinek joga van az egészséges környezethez, ha ez sérül, akkor kell, hogy legyen jogorvoslati lehetőség. A döntés sok szegényebb ország számára felcsillantotta a reményt, hogy igenis lehet annak következménye, ha fejlett országok nem tartják be a korábbi ígéreteiket az egyre csak erősödő – és nagyrészt általuk okozott – klímaválság kezelésével kapcsolatosan. Azzal, hogy a bíróság kimondta, hogy a fejlődő országoknak joguk van kártérítést követelni a klímaváltozás negatív következményeiért, teljesen új horizont nyílt meg a számonkérhetőség területén – ahol már nem az elkövetők jóindulatától függ a károk kompenzálása, hanem jogilag kötelezhetőek erre! A józan paraszti ész és igazságérzet alapján ennek eddig is így kellett volna lennie, de nem így volt. Ha a lehetséges következményeket nézzük, határ a csillagos ég… Ha tényleg kikényszeríthető lenne a globális szennyezők és károkozók tömeges számonkérése és felelősségvállalása, akkor elementáris fordulat következne be a klímaválság kezelésében.
Borítókép: Thomas Wolf, www.foto-tw.de, CC BY-SA 3.0 de
