Döbbenetesen lecsökkent az élelmiszernövényeink tápanyagtartalma, mióta nagyüzemi mezőgazdaságban állítják elő azokat a kizsigirelt talajokból. Ehhez elég volt csupán néhány évtized. Ha el akarjuk kerülni az úgynevezett rejtett éhséget, többet kellene belőlük ennünk vagy ökológiai gazdálkodásból származókat ajánlott fogysztanunk. Máskülönben maradnak a táplálékkiegészítők.
Több tanulmány is született az elmúlt évtizedek kiterjedt kutatásai alapján, amelyek az élelmiszerek tápanyagtartalmának változását elemzik. A vizsgálatok pedig egyöntetűen azt mutatják, hogy rohamosan csökken a nap mint nap fogysztott élelmiszereink tápanyagtartalma.
Főként a vitaminok és ásványi anyagok mennyisége zuhan, de a fehérjék mennyisége is csökkenőben van.
Sokkal rosszabb az minőségük
Az egyik legmegdöbbentőbb állítás egy 2007-es amerikai tanulmányban szerepel: ahhoz az A-vitamin mennyiséghez, amit az 1950-es években egyetlen narancs tartalmazott, ma huszonegyet kellene elfogyasztanunk.
Ugyanitt más riasztó kutatási eredményeket is nyilvánosságra hoztak: a hagymákban és burgonyában már egyáltalán nincs A-vitamin, a húsok vastartalma kevesebb, mint hat évtized alatt a felére csökkent, a brokkoli kálciumtartalma a negyedére, egy alma C-vitamintartalma pedig mindössze az egy százada a korábbinak. Más kutatások azt mutatták ki, hogy a zöldségek és gyümölcsök többségének fehérje-, kálcium, foszfor-, vas- , B2- és C-vitamin tartalma 5 és 40 százalék közti arányban csökkent 1950 és 2000 között.
Az elképesztő különbségek egy része persze a mintavételi eljárások változásával is magyarázható, de arra egyértelműen rámutatnak, hogy ma már korántsem ugyanolyan minőségű élelmiszereket fogyasztunk, mint nagyszüleink.
Nagyüzemben gyártott növények
A kutatók arra is igyekeztek választ találni, mitől csökkent ilyen mértékben az élelmiszerek tápanyagtartalma. Ehhez kapaszkodót adott, hogy egy 2004-es kutatásban fordított arányú összefüggést találtak a terméshozam és a tápanyagtartalom között, azaz minél nagyobb volt egy zöldség vagy gyümöcs terméshozama, annál kevesebb a tápanyagtartalma. Ennek a jelenségnek az a magyarázata, hogy a növekvő népesség élelmiszerellátása érdekében a növénytermesztő és a vetőmagelőállító vállalatok olyan fajtákat nemesítettek, amelyek mennyiségben többet hoztak – közben viszont elsikkadt a beltartalom, a minőség. Emellett a termőtalajok kizsigerelése – ami a nagyüzemi mezőgazdaságot jellemzi – is hozzájárult, hogy jóval kevesebb tápanyag jutott a földből a növényekbe.
Helyette viszont sokkal több vegyszert ehetünk meg, mert ezekkel próbálják életben tartani a növényeket, amelyek a kimerült talaj miatt képtelenek elegendő tápanyaghoz jutni és ellenállni a betegségeknek.
Több kibocsátás, több cukor
Az egyik kutatás egy másik meglepő jelenséget is felfedezett, ami szintén befolyásolja a növények tápanyagtartalmát. Köztudott, hogy a fejlődésük alapját jelentő fotoszintézis során a növények szén-dioxidból cukrokat állítanak elő. Mivel az ipari forradalom előtti mennyiségnek mára legalább a másféleszeresére nőtt a széndioxid-kibocsátás, ami folyamatosan nő, a növények is egyre több cukrot állítanak elő.
Mindezt pedig más, hasznos tápanyagok rovására teszik.
A kibocsátáscsökkentés és a talajok regenerálása mellett két lehetőségünk van – a táplálékkiegészítők fogyasztása mellett -, hogy elkerüljük az úgynevezett rejtett éhséget, ami nem kalória-, hanem mikrotápanyag-hiányt jelent.
Az egyik, ha még több zöldséget és gyümölcsöt eszünk, illetve ha ökológiai gazdálkodásból származó növényeket fogyasztunk, amelyek tápanyagcsökkenése kisebb lehet, mint nagyüzemieké. Sajnos mindkét alternatíva folyamatosan drágul. A szakértők emellett azt ajánlják, hogy minél több teljes kiőrlésű gabona, dió- és babféle kerüljön az étrendünkbe a sok keményítőt tartalmazó élelmiszerek helyett – ha bírja a pénztárcánk.
Borítókép: Pixabay/PhotoMIX-Company
