Erzsi néni ma, 106 évesen is beszél románul, a számok, az alapkifejezések simán mennek, de a beszélgetéssel sem lenne semmi gondja, ha most is lennének körülötte románok. Mint gyermekkorában, Erdély szívében. Talán éppen ez, a nyelvtudás lehet az oka – és persze a jele is – szellemi frissességének, ráadásul franciául, németül is tudott, alkalmanként pedig e tudás egy részét most is előhívhatjuk belőle.
Szémán Erzsébetként 1916. március 29-én Tordán látta meg a napvilágot, a románok Erdélybe való betörésének hatására. Emlékei szerint a várandósság alatt úgy megijedt az édesanyja, hogy a férjét elviszik, hogy leesett a lépcsőn, hetekig feküdnie kellett, a magzata élete is veszélybe került.
Vattába csavarva tartotta életben az édesanyja, amikor viszont távol volt, a szomszéd javasasszony hatására mákkal megetették sírás ellen. Annyira jól sikerült, hogy két napig aludt tőle, de ezt is túlélte. Mint mindent, háborúkat, forradalmakat, diktatúrákat, idegen hatalmakat.
Gyermekkori otthona a Romániához csatolt Tordán a béke szigete lett, kereskedő édesapja havonta egyszer minden papot és lelkészt vendégül látott: a római katolikust, a görög katolikust, a reformátust és az ortodox románt is. Bár az érettségin nacionalistának bélyegezték magyar volta miatt, a városban a bécsi döntésig testvérként éltek a románokkal, a legjobb barátnőja Klementina lett.
Az 1940-es második bécsi döntés viszont, amely kettészakította Erdélyt, elszakította Budapesten tanuló vőlegényétől. Innentől kezdve a határ két oldaláról láthatták egymást, és csak
Első gyermekük 1943 már a Bartók Béla úti lakásukba született. Erzsi néni második gyermekkel a hetedik hónapban járt, amikor a front megint utolérte. Gyalog jutott el Budafokra, a kitelepítés helyszínére. 1945 februárjában, a kilencedik hónapban jöhetett vissza, a két éves lányát tolva, az orosz hadoszlop mellett haladva. Az ablakaitól is megfosztott, üres lakást talált, a környékbeliek mindent elvittek. A sok járás hatására másnap szült.
Szülőotthonban lábadozott, a második gyermeke négy napos volt, amikor a férjét málenkij robotra vitték. Egy idős asszony befogadása segítette közben itthon, így néha lemehetett élelmet szerezni, otthon pedig rengeteget imádkozott a férje szabadulásáért, és nem hiába. Orvosnak készülő hitvese Ploiestiben a vérhasjárványt csersavval meg tudta állítani, így fél év után hazaengedték, lebarnulva, lefogyva, megőszülve, alig felismerhetően.
Erzsi néni tíz évig nem láthatta a szüleit, miután ők visszaköltöztek Erdélybe. De mindent elviselt, azt is, amikor farkasszemet kellett néznie egy orosz tankkal, amely 1956-ban feléjük fordította az ágyúját, miközben kenyérért álltak sorban. 106 évesen is a Bartók Béla úton él értelmes és boldog életet, tízenegyszeres dédnagymamaként, tanúságot téve hite és kitartása földöntúli erejéről.
