Egyre inkább világossá válik, vadvilág nélkül valószínűleg a civilizáció napjai is meg vannak számolva, legalábbis az értelmes, a természettel harmóniában élő civilizációé. Ezért is kell védenünk, őriznünk és visszaadnunk neki, ami az övé. Az ENSZ Közgyűlés 2013. december 20-án nem véletlenül nyilvánította március 3-át a Vadvilág Nemzetközi Napjává, így e nap különösen is
felhívja a figyelmet és a földi vad állat- és növényvilág létének kulcsfontosságára.
Mint a Holnapután írja, e dátum a Washingtoni Egyezmény aláírásának napja, melynek célja a nemzetközi kereskedelem szabályozása, hogy az ne veszélyeztesse a vadvilág egyes tagjainak megmaradását. Március 3. pedig a vadvilággal foglalkozó legfontosabb globális éves esemény.
Honlapunkon a vadak megmentése, a természet megfelelő méretű visszavadítása újra meg újra népszerű téma. Különösen ilyen lett a Fehér Holló Vadmentő Alapítvány és Természetvédelmi Mentőközpontról szóló cikkünk, amelyben az alapítvány elnökével, Németh Józseffel készített interjú olvasható. A sérült és elárvult hazai vadállomány mentésére és ellátására ugyanis nincs kijelölt állami szerv, a feladatot civil szervezetek látják el országszerte. Az egyik ezek közül e mentőközpont, ahol
négy éve épül az a rezervátum, hogy a Magyarországon előforduló vadfajoknak otthont tudjanak adni a rehabilitáció idejére.
Tavaly júliusi eseményünkön, amelyre három ismert biológust – Jávor Benedeket, Jordán Ferencet és Gálhidy Lászlót – hívtunk meg, a vadvilág helyzete és életünkben betöltött szerepe az est egyik legérdekesebb témája lett.
Erdeinkben ugyanis újra megjelentek a farkasok és a medvék, Jordán Ferenc rendszerökológus ezzel kapcsolatban elmondta:
„Már nem elég megvédeni, ami jó, hanem muszáj visszaadni a természetnek területeket. A szakadékba már féllábbal beléptünk. A farkasok, medvék jelenléte e tudósokban, természetvédőkben is vegyes érzelmeket kelt. Én örülök nekik. A természet úgy működik, hogy a növényevőket a ragadozók kontrollálják. Nagyon sok európai ökoszisztéma pedig úgy működik, hogy már nincsenek csúcsragadozók, a növényevőket a vadászok kontrollálják. Én a csúcsragadozók pártján vagyok, de azokat is megértem, akik kézzel-lábbal tiltakoznak ez ellen. A probléma az, hogy hiába nagy a tudásunk, a döntéshozók nem feltétlenül fogékonyak rá, pedig
ember is, csúcsragadozó is jól érezhetné magát.”
Mint hozzátette, gyakran a sajtó kelti a hisztériát, rettegnek az emberek, hogy széttépik a nyájat, de tartósan túlszaporodni nem fognak a nagyragadozók, mert akkor lecsökken a növényevők száma. Ekkor pedig a nagyragadozók is visszavesznek a populáció számából. Mindez szépen beállhat, a kérdés az, hagyjuk-e a természetet működni, vagy íróasztal mellett akarjuk megtervezni, hogyan működjön.
Gálhidy László, a WWF erdőprogramjának vezetője szerint mindenképpen nagyon fontos a csúcsragadozók jelenléte, hiszen ahol megvannak, Kárpátalján vagy Erdély bizonyos részein, egész más az erdők állapota. Ezért érdemes Székelyföldre ellátogatni, ahol leseket építettek és meg lehet figyelni, az odajáró medvéket. Mint mondta:
„Akkor látja az ember, hogy mennyi esélyünk lenne ellenük,
statisztikailag mégis kicsi a valószínűsége, hogy halálos sérülést kapjunk. Gondoljunk bele, hogy emberek milliói élnek ilyen körülmények között, nemcsak Kelet-Európában, hanem például Svédországban, az Egyesült-Államokban, sőt Japánban is. Olyan fejlett országokban is, ahol az egyéni biztonság kérdése sokkal hangsúlyosabb, sikerült az együttélést valamilyen szinten megoldani, a közvéleményben nyugalom tapasztalható.
Kóborkutyák sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, a magyar erdőkben tízezres nagyságrendben kóborolnak.
Erdélyben pedig a pásztorkutyák miatt, ha a gazdájuk távol van, biztosan veszélyben vagyunk, ha megközelítjük a nyájat. Magyarországon, az Északi-Középhegységben is azt látjuk, hogy elfelejtettünk velük együtt élni. Elfelejtettük, hogy a nyájat hogyan kell velük őriztetni. Mi a WWF-nél azon vagyunk, hogy segítsük ennek a tudásnak a visszahozását. Én azt mondom mindenkinek, hogy nyugodtan menjen kirándulni, attól hogy itt vannak a ragadozók, minimálisan nő a kockázat, az autópályán sokkal nagyobb veszélyben vagyunk.”
A szakember ezzel is utalt a WWF azon programjára, amely a nagyragadozók – farkasok, medvék, hiúzok – visszatérésével az együttélés szabályaira, törvényeire tanít. A Természetvédelmi Világalap, vagyis WWF által szerkesztett, Nagyragadozók Magyarországon című könyvsorozata gyakorlati útmutatót ad az állatok terepi nyomainak felismeréséhez és vizsgálatához, a nagyragadozók okozta károk felismeréséhez és megelőzéséhez. A kiadványok megtalálhatók a WWF Magyarország honlapján.
Jávor Benedek, Budapest brüsszeli képviseletének vezetője nem véletlenül fogalmazott úgy:
„Én is a medvékkel vagyok, ki lehet alakítani az együttélés szabályait.
Az igazi kérdés a visszavadulás. Mennyire engedjük, hogy az ökoszisztémába, ami Európában és különösen Magyarországon mindenhol emberi beavatkozás alatt áll, visszaengedjük a természetes folyamatokat. Rengeteg helyen békén kellene hagyni a természetet, a kevésbé ismert állatokat is.”
Ami pedig a március 3-ai világnapot illeti, többek között a fővárosi állatkert is színes programokkal készül: állatbemutatókkal, látványetetésekkel, filmvetítésekkel, állomáspontos játékkal és több más programmal várnak mindenkit 10 és 16 óra között. Állat- vagy növénymaszkban, de akár plüssel érkező, 18 év alattiak számára a belépés mindösssze 200 forint/fő. A részletes program itt olvasható.
Kiemelt kép: Pixabay
