40 éves a Ragtime: Milos Forman filmóriása rasszizmusról és az igazságosságra való vágyról

A 40 éve, 1981. novemberében bemutatott Ragtime az egyik legnagyobb és a legkülönlegesebb filmalkotás a rasszizmusról, a hatása talán abban keresendő, hogy nem annyira valami ellen, inkább valami mellett szól. És ez nem más, mint az emberi méltóság. Ifjabb Coalhouse Walkert, a ragtime-zenészt ebben sértik meg, és ez legalább olyan mély sebet ejt, mint a színesbőrűek jogfosztása.

Ha a forgalmazó Örökmozgó ajánlását olvassuk, még nem biztos, hogy leülünk megnézni, bár valami azért felsejlik. Mint írják: E. L. Doctorow világhírű regényét az Oscar-díjas cseh származású rendező, Milos Forman varázsolta hasonlóan remekmívű filmmé. A múlt század elején Amerikát meghódító szaggatott, improvizatív muzsika, a ragtime ütemére kavarognak a korszak jellegzetes figurái. Tanúi leszünk, amint egy önfejű milliomos csemete emberek százai előtt végez felesége korábbi szeretőjével, a neves építésszel, majd

pillanatnyi elmezavarra hivatkozva elkerüli a büntetést.

(…) És mindeközben ifjabb Coalhouse Walker, a szépreményű fekete bőrű zongorista folytatja elszánt küzdelmét az őt megalázó tűzoltóparancsnok ellen, melynek eredményeként ropognak a fegyverek New York utcáin…

A rendező Milos Formanra néhány gondolat erejéig érdemes kitérni, hiszen ő is a vérében örökölte, mint valószínűleg mindenki, az ember szabadságra és igazságosságra való vágyát.

Szülei részt vettek a cseh ellenállásban a német megszállás idején, végül Auschwitzban haltak meg.

Maga Forman azután hagyta el Csehszlovákiát, hogy a Varsói Szerződés csapatai az 1968-as Prágai Tavasz után megszállták az országot. Amerikai rendezéseinek elismeréseként két Oscar-díjat is kapott, az elsőt a Száll a kakukk fészkére megfilmesítéséért.

A másodikat az Amadeusért.

És akkor a Hairről még nem is beszéltünk.

A Ragtime-ot összesen nyolc Akadémiai díjra jelölték, és bár egyet sem vitt végül haza, ettől semmivel sem lett rosszabb. Története több szálon fut, de ezek közül kiemelkedik egy: ifjabb Coalhouse Walkeré. Érdemes a Time Goes By részletes és árnyalt kritikájából idéznünk az egyéniségére vonatkozó gondolatokat idéznünk, hogy valami átjöjjön e film nagyságából. Mint a blogon olvasható: egy olyan fekete karakter, aki már maga mögött hagyta a rabszolga mentalitást, amivel azonban a feketék között abszolút kisebbségben van. A kor amerikai társadalmában egyre inkább tudatosul a benne lévő rasszizmus, azonban ez ekkoriban még nem indít el olyan radikális változásokat, mint majd az ’50-60-as években, így aztán

Walker igazságkeresése előtt a törvényes út nagyon hamar bezárul.

Ez a későbbiekben olyan radikalizmusra készteti pár társával együtt, aminek nyilvánvalóan csak tragédia lehet a vége. Walker először törvényes úton próbál elégtételt venni és igazságot szerezni az őt ért sérelmek miatt, azonban a sokadik próbálkozása után nyilvánvalóvá válik, hogy ezen az úton nem járhat sikerrel, aminek nem csak a fehérek uralta társadalom az oka, hanem a feketék Tamás bátya mentalitásának eredménye is. (…) Walker tetteit mintha már csak azért is igazolnák a film készítői, mert annak, hogy az események eddig eszkalálódtak, nemcsak az a pár rasszista fehér az oka, akik tönkretették az autóját, de azok a hivatalnokok és politikusok is, akik mindezért nem akarják bűnösnek tartani az elkövetőket. Ugyanakkor azzal, hogy Walker meghal az események végén, a rendező nem biztat hasonló cselekményekre senkit (hacsak nem olyannyira elkeseredett, hogy készen áll a halálra.)

A blog a kritika végén ezzel együtt hozzáteszi: a Ragtime egy nagyon erős atmoszférával rendelkező, autentikus és részletekre sokat adó film, ami nem csak kiváló színészeinek, de Miroslav Ondricek fényképezésének is sokat köszönhet, akit szintén megérdemelten jelöltek Oscar-díjra. A film a különböző szálak összeforratlansága ellenére is magába szívja a nézőt, és egy filmnél végül is ez a legfontosabb.

Talán annyit tennénk még hozzá, a Ragtime varázsának része, hogy segít elválasztani az embert a tettétől,

amit a 21. században is csak tanulgatunk még. Ifjabb Coalhouse Walker tetteivel egy idő után nyilván nem azonosulhatunk, de az érzéseivel igen, valahogy úgy, mint a Tökéletes világban Butch Haynesével (Kevin Costner), aki a gyerekbántalmazókat bünteti meg szélsőségesen. Ifjabb Coalhouse Walkert minden hibájával és bűnével együtt megszerethetjük.

Kiemelt kép: YouTube

Olvasnál még hasonló cikkeket? Iratkozz fel hírlevelünkre!
Tetszett a cikk? Oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!
Oldal Tetejére