A karácsony és az év vége sokaknál nemcsak a szeretet, hanem a vásárlás időszaka is – ilyenkor kerül otthonainkba a legtöbb új tárgy, köztük rengeteg elektronikai eszköz. De mi történik ezekkel később? Javítjuk őket vagy inkább újat veszünk? Fenntartható-e ez a működés, és hogyan lehetne csökkenteni a fogyasztás környezeti terhét? Erről beszélgettünk Fidrich Róberttel, a Fenntarthatóság Felé Egyesület és a Magyar Természetvédők Szövetsége programvezetőjével.
Fotó: Szőke Balázs (Csillagnézők)
A Fenntarthatóság Felé Egyesület 2007 óta dolgozik azon, hogy szakmai és szemléletformáló programokon keresztül segítse a döntéshozókat, civil szervezeteket és lakosságot abban, hogyan lehetne egy valóban fenntartható társadalmat építeni. Az Egyesület és a Magyar Természetvédők Szövetsége programvezetőjeként Fidrich Róbert évtizedek óta foglalkozik az elektronikai eszközök környezeti és társadalmi hatásaival, a tervezett elavulással, a körforgásos gazdaság kialakításának esélyeivel és a fenntartható fogyasztás kérdéseivel.
Róbert korábban egy cikkében arról írt, hogy az iFixit becslése szerint minden ezer tonna elektronikai eszközre vetítve a hulladéklerakás 1 munkahelyet, az újrahasznosítás 15 munkahelyet, míg a javítás és szervizelés 200 munkahelyet teremt. Máshol azt hangsúlyozta, hogy a szervíz megfizethető kellene legyen.
„A garancia lejárta után egyre többen a független szervizeket keresik a márkaszervizek helyett. Ezeket azonban először is meg kell találni. A Google ebben nem barátunk. Néhány éve a német javítással foglalkozó szervezetek tömörítő kerekasztal további 700 szervezet nevében panaszt nyújtott be az Európai Bizottságnál a Google ellen, mert az blokkolta a független szervizek oldalait. Az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága vizsgálatot indított”
— fogalmazott írásában.
Fidrich Róberttel arra a kérdésre is kerestük a választ, hogyan jutott el odáig a világ, hogy egy mosógép vagy telefon gyakran olcsóbb újonnan, mint javítva — és mit tehet mindez ellen az átlagember.
Hogyan alakult ki a modern elektronikai eszközök „tervezett elavulása”? Miért lett mára természetes számunkra, hogy valami néhány év után tönkremegy?
Ha igazán messziről akarjuk kezdeni, akkor érdemes felidézni, hogy már a 20. század elején is megjelent az a gondolkodás, amely a fogyasztást a gazdaság motorjaként értelmezte. Thorstein Veblen „látványos fogyasztásnak” nevezte azt, amikor a termékek már nem a tartósságról, hanem a társadalmi státuszról szóltak. A gazdasági világválság idején pedig Bernard London volt az első, aki konkrétan javasolta a tervezett elavulás bevezetését, mint kiutat a recesszióból.
A General Motors vezérigazgatója, Alfred P. Sloan már az 1920-as évek végétől azt szorgalmazta, hogy a gyártók évente dobjanak piacra új modelleket, és ezzel gyakorlatilag hozzászoktatták az embereket ahhoz, hogy mindig a „következő” autó vagy eszköz a vágyott. Innen indult el ez az egész.
A klasszikus példám a nejlonharisnya: amikor a DuPont piacra dobta, gyakorlatilag elnyűhetetlen volt. Aztán rájöttek, hogy így nem lesz elég profit, és elkezdték gyengébbre gyártani, hogy minél gyakrabban kelljen újat venni. Ma ugyanez történik az elektronikai termékekkel is: technikailag és marketinggel is elősegítik az „erkölcsi elavulást”. A készülékek sokszor fizikailag is úgy vannak megtervezve, hogy ne tartsanak sokáig — és még ha javíthatók lennének is, azt sokszor jogi vagy technikai eszközökkel akadályozzák.
Gyakran halljuk: „minek javíttassam, ha egy új szinte ugyanannyiba kerül?” Valóban ennyire nehézkes és drága lett a javítás?
Igen, és nem véletlenül. A független szervizeknek nem feltétlenül van szükségük gyári új alkatrészre a javításhoz. Ez azonban nem egyszerű. A cégek trükkösen, vagy sokszor nagyon is nyíltan próbálják a független szervizeket ellehetetleníteni. Ennek egyik legismertebb példája Henrik Huseby esete, akinek kis szervizét azért perelte be az Apple, mert nem eredeti alkatrészeket épített be a javítás során. Azóta meg is született a döntés, Henrik sajnos elvesztette a pert.
A másik botrány a telefonok szoftveres belassítása volt: amikor az akku kapacitása romlott, lassították a rendszert, ami sokakat új telefon vásárlására vett rá. Emiatt az olasz fogyasztóvédelmi hatóság 10 millió euróra büntette az Apple-t és 5 millióra a Samsungot, Franciaországban pedig a versenyhivatal 25 millió euróra büntette az Apple-t. A cég beleegyezett a büntetés kifizetésébe.
Mindezek mellett ott vannak a gazdasági ösztönzők is: a természeti erőforrások olcsók, a munkaerő viszont adókkal terhelt, így a javítás eleve drágább, mint az új tömeggyártott készülék megvásárlása. Ezért fontos a „javításhoz való jog” mozgalom, amely Nyugat-Európában már elég erős.
A körforgásos gazdaságot sokszor emlegetjük, de mit is jelent ez a gyakorlatban? Milyen szempontjai lennének ennek a modellnek?
A körforgásos gazdaság lényege, hogy meghosszabbítsuk a termékek életciklusát és amennyire lehet, újrahasználjuk vagy újrahasznosítsuk az eszközöket. Az elektronikai cikkeknél ez különösen fontos, mert a környezetterhelés 80–90%-a már a gyártás során keletkezik. Egy új okostelefon gyártása annyi kibocsátással jár, mint amennyit a telefon 10 éves használata alatt termelnénk az energiafogyasztásával. Tehát amikor valaki két évente cserél telefont, gyakorlatilag rengeteg rejtett környezeti terhet választ.
Egy követendő jó példa a Fairphone: moduláris felépítésű, könnyen javítható eszközt készít, csavarhúzót mellékelnek hozzá, sőt régebben javítási útmutatót is. A tartósság itt filozófia, nem marketingfogás. A másik fontos terület a felújított készülékek piaca. Magyarországon is vannak olyan cégek, ahol három, sőt öt év garanciát adnak felújított számítógépekre. A nagy áruházakban pedig már felújított Apple-készülékeket is lehet vásárolni garanciával.
Mi, civil szervezetként sokat dolgoztunk azon, hogy a kötelező jótállás hosszabbodjon: végül 2021-től 250 ezer forint feletti értékű termék esetében már három év a kötelező jótállás — ez előrelépés, de még mindig kevés.
Sokan azt gondolják: ami energiahatékony, az automatikusan zöld. Mi a helyzet a tartóssággal? Zöld lehet egy termék, amelyet gyors elhasználódásra terveznek?
Ez a Jevons-paradoxon klasszikus esete: ha valami hatékonyabb lesz, összességében több fogy belőle. Avagy: hiába energiahatékony egy mobiltelefon, ha közben egyre több eszközünk van – 2010-ben 14,5 milliárd digitális eszköz volt használatban, 2020-ra ez közel 40 milliárd lett, 2025-re 68 milliárdot jósoltak.
Ráadásul egyre többet használjuk őket, elég a videókra, a közösségi médiára vagy a mesterséges intelligencia terjedésére gondolnunk. A teljes digitális iparág energiafogyasztása évente 9%-kal nő. Tehát hiába takarékos a készülék, ha a mögötte lévő felhőszolgáltatások, adatközpontok és AI-rendszerek energiaéhsége drasztikusan növekszik.
Hol tartanak a magyar és európai megoldások? Van-e előrelépés jogalkotói szinten?
Nyugat-Európában a „Right to Repair” mozgalom valóban nagyot lépett előre. A gyártókat egyre inkább kötelezik arra, hogy biztosítsanak hozzáférést alkatrészekhez, javítási útmutatókhoz. Mi Magyarországon is sokat fáradozunk azon, hogy a tervezett elavulás büntetőjogi kategória legyen — Franciaországban már jelenleg is az. Emellett lobbiztunk azért, hogy 1 év helyett minimum 5–10 év legyen a kötelező jótállás. Ez még nem valósult meg teljesen, de 2–3 év jótállás már előrelépés. Dolgozunk egy új klímatörvény-javaslaton is, amely kimondaná: a végtelen növekedés gazdasági modellje nem tartható fenn egy véges bolygón. Egy olyan gazdaságra lenne szükség, amely a bolygó ökológiai határaihoz igazodik, nem pedig az állandó növekedéshez.
Közeledik a karácsony. Mit lehetne kezdeni azzal, hogy ilyenkor rengeteg felesleges tárgy kerül a háztartásokba? Hogyan viszonyuljunk tudatosabban a fogyasztói társadalom kihívásaihoz?
Az első és legfontosabb: ne tárgyakban gondolkodjunk. Az emberek sokszor szeretetből halmoznak, de valójában sokkal többet ér egy élmény, egy közös program, egy szívből adott idő.
Ha mégis eszköz kerül a fa alá, akkor legyen javítható, tartós, hosszú garanciával rendelkező, akár felújított, lehetőleg moduláris vagy cserealkatrészekkel könnyen szerelhető. És persze ott vannak a saját készítésű ajándékok is — aki kreatív, teheti ezt is. A lényeg, hogy ne halmozzunk olyan eszközöket, amelyek két-három év múlva a fiókban végzik.
