Egyre több magyar háztartás és vállalkozás termel saját energiát, az energiaközösségek pedig lehetővé teszik a helyben megtermelt áram közös felhasználását és elosztását.
A technológiai fejlődésnek és a megújuló energia hasznosítását segítő hazai és uniós törekvéseknek köszönhetően egyre több háztartás és kisvállalkozás, valamint önkormányzat számára vált elérhetővé a napelemek telepítése, és hazánk teljes napelemkapacitása meghaladta a 8 GW-ot. A nagy napelemparkok mellett tehát sok háztartás és kisvállalkozás is fogyasztó és termelő is lett egyszerre, azonban az energiapiac struktúrája javarészt változatlan maradt.
A háztartási méretű kiserőművek (HMKE-k) üzemeltetői továbbra is ki vannak téve a nyomott piaci átvételi áraknak, amely nagyságrenddel kisebb, mint a vásárolt energia ára.
Az energiaközösségek megjelenése ezt a helyzetet kezdi megváltoztatni: új, közösségi alapú, fenntartható és gazdaságos energiafelhasználási formát teremtenek.
Mi az energiaközösség?
Az energiaközösség emberek, helyi szervezetek vagy önkormányzatok együttműködése, amelynek célja, hogy közösen termeljenek, használjanak vagy osszanak el energiát – elsősorban megújuló forrásból, például a hazánkban domináns napenergiából.
Az Európai Unió szabályozása kifejezetten ösztönzi az energiaközösségek létrehozását. A tagállamoknak lehetőséget kell biztosítaniuk arra, hogy polgáraik és helyi közösségeik részt vehessenek az energia előállításában, megosztásában vagy értékesítésében. Sőt, a REPower EU vállalások részeként az Európai Unió célkitűzése, hogy az idei év végéig minden 10,000 fő feletti településen legyen legalább egy működő energiaközösség.
Jelenleg minden tagállam messze van még ettől a céltól. Ugyan Magyarországon az energiaközösségek jogi kereteit már kialakították, de a gyakorlati megvalósítás még kezdeti szakaszban tart. Olyannyira, hogy egy jogszabályváltozás a közelmúltban tette csak lehetővé a társasházi energiaközösségek létrehozását, azonban ezek gyakorlati szabályzói még nem kerültek meghatározásra.
Az energiaközösségekkel kapcsolatosan azonban még így is nagyon sok kérdése vetődik fel. Ezek megválaszolásában dr. Molnár András, a Transzformátor Központ közösségi energia szakmai projektmenedzsere van a segítségünkre
Hogyan kell elképzelni egy ilyen közösséget? Kik csatlakozhatnak, és ennek milyen feltételei vannak?
“Az energiaközösségekkel kapcsolatban fontos kiindulópont, hogy nem pusztán egy gazdasági együttműködésről van szó, működésükben jelentős a demokratikus döntéshozatal és a tagok közvetlen részvétele. Magyarországon jelenleg korlátozott az energiaközösségek száma, több formálódó közösségről tudunk, azonban 2025 novemberéig 17 energiaközösség került nyilvántartásba vételre. Ezen közösségeket főleg önkormányzatok és helyi vállalkozások hozták létre, a lakossági részvétel sajnos még igen alacsony.
Egy ideális megújulóenergia-közösség egy település vagy helyi közösség kezdeményezésére jön létre, amelyben lakók, vállalkozások és akár önkormányzat önkéntesen összefognak, hogy megújuló energiaforrásokból (például napelemekből) származó energiát termeljenek és osszanak meg egymás között.
Az egy transzformátor alállomás alatt található közösség így gyakorlatilag egy mikro hálózatot hoz létre, ahol a tagok energiafogyasztása és termelése összehangolt, a megtermelt energiát közös döntéseik mentén tárolják és fogyasztják el. Az energiaközösség az intézmények, a vállalkozások és a lakosság áramigénye mellett elektromos járművek vagy a helyi közlekedés energiaigényét is fedezhetik.
A megújuló energia közösséghez bárki csatlakozhat, a kezdeményezést nyitott és önkéntes tagság jellemzi. Termelők és fogyasztók egyaránt csatlakozhatnak, tehát nem kell feltétlen napelemmel rendelkeznünk a csatlakozáshoz.
Tagok lehetnek természetes személyek, helyi vállalkozások, nonprofit szervezetek, sőt, önkormányzatok is. A közösségnek egyenlő szavazati jogokat kell biztosítania minden tagnak („egy tag – egy szavazat”), nem lehet egyetlen tag vagy vállalat szava túlsúlyos. Jogi forma szempontjából az energiaközösségek lehetnek szövetkezetek, nonprofit vállalkozások vagy egyesületek. Az európai keretirányelveknek megfelelően tagságuk nyitott és önkéntes kell legyen, működésükben pedig alapfeltétel a demokratikus döntéshozatal” – mondja a szakértő
Hogyan kell elképzelni egy ilyen közösség működését?
“Egy energiaközösség működése mindig a helyi viszonyoktól függ. Lehet egy kisebb falu, egy városi lakónegyed vagy akár egy intézménycsoport, amely közösen dönt úgy, hogy megtermeli saját energiaigényének egy részét. A legtöbben napelemeket használnak, de előfordulnak szél- vagy biomassza-alapú rendszerek is.
A megtermelt energiát a közösség tagjai használják fel, a felesleget pedig tárolják vagy visszatáplálják a hálózatba.
A cikk írásakor a rezsicsökkentett áram díja 36 Ft/kWh, míg a piaci átlagár, amihez a vállalkozások férnek hozzá kb. 70 Ft/kWh óra. Ezzel szemben a megtermelt áramért a háztartási méretű kiserőművek megközelítőleg 5 Ft/kWh (lakossági), illetve 1 Ft/kWh (piaci) összeget kapnak. A nagyságrendi különbségekből látható, hogy egy helyi érdekeket előtérbe helyező energiaközösség tagjai számára már most, a rezsicsökkentett áramdíjak mellett is közvetlen gazdasági előnyt jelenthet az energiaközösségi működés. Az áramdíjak matematikája mellett a megújuló energia-közösségek a hálózatüzemeltető számára is előnyösek, hiszen működésük a hálózati rugalmasság jelentős növekedésével jár” – fűzi hozzá dr. Molnár András, a Transzformátor Központ közösségi energia szakmai projektmenedzsere.
Más a helyzet Európában? Nagyban eltérnek a lehetőségek a hazai viszonyoktól?
“Az energiaközösségek mozgalma Nyugat-Európában indult, különösen Dániában, Németországban és Hollandiában. Már a 90-es években is működtek olyan közösségek, amelyek közösen építettek szélerőműveket. Később a napelemek terjedése új lendületet adott a mozgalomnak, mivel ezek olcsóbbak és könnyebben telepíthetők.
Az Európai Unió 2018-ban hivatalosan is elismerte az energiaközösségek jogát, ami azóta több ezer helyi kezdeményezést hívott életre. Ezek tagjai együtt már több százezer embert képviselnek, és egyre fontosabb szereplőivé válnak az európai energiarendszernek.
Magyarországon az energiaközösségek még újnak számítanak, és számos jogi, technikai, valamint szervezési kihívással szembesülnek. Mindezek ellenére az energiaközösségek célja átalakítani az energiarendszert: a passzív fogyasztókból aktív, döntéshozó szereplőket formálni – még akkor is, ha ez elsőre ijesztőnek tűnik.”
Miért nem látjuk mégsem, hogy tömegével hoznának létre az állampolgárok energiaközösségeket?
“Bár az Uniós keretirányelvek kimondják, hogy semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem érheti a fogyasztót, ha energiaközösségbe lép, a hazai szabályozás szerint az energiaközösségek tagjai nem férhetnek hozzá a rezsicsökkentett áramdíjhoz.
Ez önmagában jelentős gazdasági akadály, amelyet tovább fokoz az energiaközösségek körüli adminisztrációs-bürokratikus bizonytalanság is. Mivel egy relatív új formáról van szó, és az energiapiac önmagában véve is egy erősen szabályozott szektor, az energiaközösségek létrehozásával és működtetésével járó adminisztrációs teher elriaszthatja az érdeklődőket. Az energiaközösségek fogalma emellett még nem ismert széles körben, ezért jelenleg fontosak a szemléletformálási és tájékoztatási feladatok mind az állami szereplők, mind az érintett szakmai szervezetek számára. A villamosenergiát klasszikus közműként ismertük meg, megszoktuk, hogy passzív részei, “előfizetői” vagyunk a rendszernek. Az energiaközösségi felfogás egy merőben más keretgondolkodást igényel. Másfelől a támogatási struktúrák sem ösztönzik kifejezetten az energiaközösségek létrehozását: a közelmúltban bejelentett Jedlik Ányos program például a for profit vállalkozásoknak szól, holott célzott megfogalmazással és költségvetési támogatással tovább lehetne ösztönözni az energiaközösségek létrehozását” – mondja dr. Molnár András.
A jövő közösségi energiája
Ahogy a jogszabályok finomodnak és a technológiai megoldások fejlődnek, egyre könnyebbé válik energiaközösséget létrehozni. Már léteznek minták, szerződéses formák és technikai útmutatók, amelyek segítik az új csoportok megalakulását.
A közösségi energia lényege, hogy a helyben megtermelt energia és annak haszna a helyi embereknél maradjon. Ez nemcsak anyagi megtakarítást hoz, hanem hozzájárul a közösségi élet megerősítéséhez és a fenntartható, igazságos jövő megteremtéséhez, jelentős mértékben segítve az energiafüggetlenséget és a reziliencia fejlesztését.
