Természet és művészet határán: Bombay Bálint állatfestő világa

Szerencsés dolog, ha valakinek a munkája és a kedvenc időtöltése szorosan összefügg egymással. Bombay Bálint életében a természet és a képzőművészet „együtt lélegzik”, hiszen amellett, hogy a Vác közelében élő természetbúvár az élővilág rejtelmeit kutatja, az egyes fajok egyedeinek fizikai megjelenését is tanulmányozza, amikor megfesti őket a hófehér papírlapra. Egy-egy lélegzetelállító akvarell születéséhez nem kevés kutatómunka szükséges, melyhez meg kell ismerni az állat élőhelyét és szokásait, valamint nem árt szakértőket is megkérdezni. Bombay Bálint mesélt a Zöld Hangnak az állatfestés titkairól és arról, hogyan kellene viszonyulnunk a természet értékeihez.

Nem mindennapi hobbinak hódol a Pangea Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület munkatársa. Bombay Bálint amellett, hogy a hétköznapokon is tudományos ismeretterjesztéssel foglalkozik, csodálatos módon és eszközökkel közvetíti a természet csodáit. Bálint tíz éve költözött a fővárosból egy Vác melletti varázslatos falucskába, ahol témáit hamar megtalálta. A természetbarát meseszép akvarelleket alkot, melyeken a hazai élővilág egyes képviselőit realista, élethű módon jeleníti meg. Bár grafikai végzettsége nincs, és szüleitől, valamint más festőktől autodidakta módon képezte magát, ezt nem gondolnánk gyönyörködve szebbnél szebb vízfestményeiben.

A természet keblére ölelte Vác mellett, és ez ihlettel szolgál napról napra Önnek. De mivel foglalkozik „civilben” a hétköznapokon?

A képzőművészet inkább még mindig hobbi nálam, a természetbúvárkodás része, bár ma már előfordul, hogy megbízásra is készítek illusztrációkat.

Eddigi munkáim mind az élővilághoz kapcsolódtak, dolgoztam a Természettudományi Múzeum preparátor műhelyében, a WWF-nél, és jelenleg a Pangea Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület ügyes-bajos dolgait intézem főállásban. Leginkább környezeti neveléssel, természettudományos ismeretterjesztéssel foglalkozunk.

Ezeken kívül időnként végzek kutatómunkát is, például bagolyköpetet elemeztem néhány évig a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságnak, végeztem kétéltű- és hüllőfelmérést a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságnak. Elkészítettem egy kétéltűhatározót, ami után most egy hazai hüllőkkel foglalkozó könyv megalkotásába kezdtem bele.

Mi alapján választja ki a témákat?

Általában személyes élmények, kirándulások, madarászás során megpillantok egy madarat vagy egy békát, és az élményt igyekszem megörökíteni. Az ebihalak festése például azért kezdődött, mert meg akartam tanulni meghatározni őket és nem találtam jó képeket, sem szakirodalmat a lényekhez.

Általában igaz az összes munkámra, hogy a megismerés hajt. Úgy érzem, egyfajta vizuális jegyzetelés ez a tevékenység. A festéshez, rajzoláshoz nálam hozzátartozik, hogy sokat legyek a természetben, a terepen, megfigyeljem a környezetet. Igyekszem sokat kint is rajzolni, terepen készíteni vázlatokat. Alaposan utánajárok egy-egy élőlénynek, utánaolvasok, megnézek számtalan videót, fényképeket és más ábrázolásokat. Előfordul, hogy projekt alapú egy-egy munka, például megrendelést kapok – az alapos utánajárás ekkor talán még fontosabb.

Az Ön által megformált képeken a figurák anatómiai szempontból rendkívül pontosak, élethűek. Mi adja az állatábrázolás nehézségét?

Sok remek állatábrázoló művész van, nekem valami mást, újat kellene kitalálni és csinálni. Ez nekem eddig nem sikerült. Ráadásul elég magasan van a léc, elég, ha csak Dürer mezei nyúl című képére vagy nagy fűcsomójára gondolok, amit szintén akvarell technikával készített a mester.

Olyan is előfordul, hogy egy állatot egyszerűen nem tudok megalkotni. Bármit csinálok, valahogy nem találom el a személyiségét, a rá jellemző viselkedést. Például egy állat aktív testtartásából látszik, mint fog csinálni a következő pillanatban, mondjuk, elrepülhet. Ezeket ábrázolni, élettel megtölteni egy-egy képet, ez az igazi nehézség.

Hogyan lehet megfigyelni egy-egy félénkebb állatot, madarat?

Az egyik legfontosabb a türelem. Nem szabad csüggedni, ha nem jön össze elsőre, másodjára, harmadjára. Azután ismerni kell az állat életmódját, hol és mikor keressük. Érdemes beszélni és tanácsokat kérni a fajt legjobban ismerő szakemberrel is. Mindezek mellett természetesen segíthet a technika is: megfelelő távcsövekkel jó messziről is alaposan megfigyelhetünk egy-egy madarat.

Részletgazdag, realisztikus műveket alkot. Mennyi ideig tart egy-egy akvarell elkészítése?

Ezt nagyon sokan kérdezték már, és sokszor el is határoztam, hogy lemérem. Ez eddig persze nem sikerült. Azért is nehéz kérdés, mert nem úgy készülnek a képek, hogy leülök, és addig fel sem állok, míg be nem fejeztem. Amikor kedvem és időm engedi, dolgozok egy-egy képen, festem mondjuk 20 percig vagy 1-2 órát, majd másnap előveszem újra, de olykor csak egy hónap múlva folytatom. És ehhez hozzátartozik még az adott kép „előkészítése” a fejemben, a terepen.

Milyen lépései vannak egy-egy madaras kép elkészítésének?

A már említett utánajárás a legfontosabb számomra. Egy kép elkészülésének folyamata talán fontosabb is, mint maga a kép.

Mikor meg kell festenem (vagy meg szeretnék festeni) egy képet, azt sok kutatás, felkészülés előzi meg. Az adott fajt igyekszem megfigyelni élőben, lehetőleg az élőhelyén. Ehhez sokszor a fajt legjobban ismerő szakembereket kell felkeresni, egyeztetni, beszélni kell velük. Az élőhelyén a környezet is fontos lehet: milyen növények közt bujkál, milyen fán szeret üldögélni, vagy milyen rovarfajokkal táplálkozik. Megpróbálok preparátumokat is meglesni, a koponyáját, tollait, lábát kézbe venni. Majd a szakirodalom következik, a könyvek, amikben szerepel, valamint a kutakodás az interneten, a fényképek és videók áttanulmányozása.

Fontosnak gondolom, hogy a modell jellemző viselkedését, testtartását is lássam, ezért kell élőben és videókon is megfigyelnem, nem csak képeken vagy kitömve. Persze egy faj alapos ismerete még nem lenne elég, meg kell szülessen valamilyen kompozíció, el kell helyezni az élőhelyén, a papíron.

Az élővilág szeretete az Ön esetében magától értetődő, de mit tanácsolna más embereknek? Hogyan viszonyuljunk a természethez?

Azt üzenem, hogy legyenek sokat kint a terepen, a szabadban. Lenyűgöző világ, megannyi felfedeznivaló vár minket, ezért mindenkit csak buzdítani tudok, menjen ki a természetbe, vegye észre a legapróbb élőlényeket is, ismerkedjen meg közelebbről velük.

Akik már eleve így gondolkodnak, azoknak persze nem kell sokat „üzennem”, inkább a természettől eltávolodott embereknek kellene, akik sajnos jóval többen vannak, mint a természetbarátok.

Fontos megérteni, hogy a természet esztelen pusztításával magunkat és gyermekeinket fogjuk egy élhetetlen jövő elé állítani. Meg kell találnunk a helyünket ebben a rendszerben, és nem fölé helyezni, hiszen mi is a természet részei vagyunk, hiába távolodunk egyre jobban el, hiába helyezzük magunkat egy „mesterséges burokba”.

Apró lépésekkel is tehetünk a természet védelméért. Például, ha csak egy picit is változtatunk a vásárlási szokásainkon, már az is segíthet, vagy ha mindössze egy tenyérnyi erkélyünk van, oda is elfér egy mesterséges madárodú.