Mi történne velünk az ózonréteg nélkül? Minden bizonnyal sokkal több bőrrák, szemkárosodás és terméskiesés fenyegetné az emberiséget. A Föld természetes védőpajzsa az 1970-80-as években súlyosan meggyengült a CFC-k kibocsátása miatt, de a Montreali Jegyzőkönyvnek köszönhetően az ózonpusztító anyagok 99 százalékát kivonták. A földi élet szempontjából nélkülözhetetlen réteg ma már lassan regenerálódik. Dr. Gál Tamás, a Szegedi Tudományegyetem Légkör- és Téradattudomány Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense arról beszélt, hogyan mérik az ózon vastagságát, milyen változások történtek az elmúlt évtizedekben, melyek a jelenlegi veszélyforrások, és mikor állhat helyre teljes mértékben az ózonpajzs. A kutató mesélt a klímaváltozás és az ózonréteg kapcsolatáról, és arról, mit tehetünk mi, hétköznapi emberek a különleges „védőpajzs” megóvásáért.
Az ózonréteg a Földünk egyik legfontosabb védelmezője, mely kiszűri a Napból érkező, élőlényekre rendkívül káros UV-sugárzás jelentős részét. Ha nem lenne bolygónk körül ózonréteg, sokkal magasabb lenne a bőrrák, a szürkehályog és a DNS-károsodás kockázata, sőt a mezőgazdasági terméshozamok is jelentősen csökkennének.
A múlt század második felében világossá vált a tudósok számára, hogy az ipari CFC-k (klórozott-fluorozott szénhidrogének) komoly pusztítást végeztek Földünk természetes védelmi rendszerében: az Antarktisz fölött kialakult a médiumokban is gyakran említett „ózonlyuk”. A Montreali Jegyzőkönyv (1987) az ózonpusztító anyagok kivezetésével történelmi sikert hozott, és mára mérhetővé is vált a réteg „gyógyulása”.
Az Antarktisz felett az ózonlyuk évről évre változik, a hosszú távú trend bíztató. Mégsem szabad elfelejteni, hogy a klímaváltozás, a sztratoszféra lehűlése és újabb vegyületek (például a mezőgazdaságból származó dinitrogén-oxid) továbbra is komoly kihívást jelentenek. A történet amellett, hogy figyelmeztetés, reményteli példaként is szolgál, hiszen, ha létezik elhatározás és globális összefogás, még egy ilyen méretű környezeti problémát is meg lehet állítani.
Erről, valamint az ózonpajzs aktuális állapotáról, a mérési módszerekről, a Montreali Jegyzőkönyv sikeréről és az új veszélyforrásokról beszélgettünk Dr. Gál Tamással, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi docensével, aki azt is felvázolta, milyen tanulságokat hordoz mindez a klímaváltozás és a mindennapi életünk szempontjából.
Jelenleg a mérések azt mutatják, hogy az ózonpajzs globális átlaga stabilizálódott, és lassan növekszik. Milyen vastag jelenleg a Föld ózonpajzsa? Milyen módszerrel mérik ezt a kutatók?
Az ózonréteg vastagságát Dobson-egységben (DU) mérik, ahol egy átlagos érték megközelítőleg 300 DU, ami 3 milliméteres rétegnek felel meg. A tudósok a méréseket földi műszerekkel, például Dobson-spektrofotométerekkel végzik, amelyek a Nap UV-sugárzásának elnyelését vizsgálják. Emellett műholdak, mint például a NASA Total Ozone Mapping Spectrometer (TOMS), folyamatosan globális adatokat szolgáltatnak a réteg vastagságáról.
Milyen változásokat tapasztaltak az ózonréteg állapotában az elmúlt években?
Az 1970-es és 1980-as években az ipari mértékű klorofluorokarbon (CFC) kibocsátások súlyos ózonréteg elvékonyodáshoz vezettek, ami a hírhedt antarktiszi ózonlyuk kialakulásában csúcsosodott ki. A nemzetközi intézkedéseknek köszönhetően azonban az ózonpusztító anyagok koncentrációja a sztratoszférában csökkenni kezdett. Az elmúlt két évtizedben az ózonréteg állapota stabilizálódott és lassú, de folyamatos regenerálódás jeleit mutatja.
A Montreali Jegyzőkönyvben(1987) foglaltak bevezetése óta számos nemzetközi intézkedésnek lehetünk tanúi. Mennyire volt sikeres a jegyzőkönyv?
A Montreali Jegyzőkönyv a történelem egyik legsikeresebb nemzetközi egyezménye. Sikere abban rejlik, hogy a jegyzőkönyvnek köszönhetően az ózonpusztító anyagok 99 százalékát kivezették a forgalomból. Ez az eredmény nem csupán az ózonréteg megóvását, hanem a klímaváltozás elleni küzdelmet is segítette, mivel a CFC-k rendkívül erős üvegházhatású gázok. A klímaváltozás kapcsán mindig pozitív példaként említjük, rámutatva arra, hogy kellő elhatározás esetén van realitása jelentős nemzetközi összefogásnak.
Vannak-e jelenleg újabb veszélyforrások, amelyek tovább gyengíthetik az ózonréteget?
Igen, új veszélyforrások jelentek meg, amelyek gátolhatják a regenerálódást. A mezőgazdaságból származó dinitrogén-oxid (N2O) és egyes ipari, rövid életű vegyületek feljuthatnak a sztratoszférába, ahol katalizálhatják az ózon bomlását. Mivel a dinitrogén-oxidot nem szabályozza a Montreali Jegyzőkönyv, folyamatosan növekvő veszélyt jelent.
Hogyan kapcsolódik az ózonréteg védelme a klímaváltozáshoz és a globális felmelegedéshez?
A két jelenség szorosan kapcsolódik egymáshoz. Az ózonpusztító anyagok, mint a CFC-k, egyben erős üvegházhatású gázok is, így a jegyzőkönyv a globális felmelegedés enyhítéséhez is hozzájárul. Ugyanakkor az üvegházhatású gázok által okozott felszíni felmelegedés paradox módon a sztratoszféra lehűlését eredményezi. A hideg sztratoszféra ideális körülményeket teremt a poláris felhők kialakulásához, amelyek felszínén az ózonpusztító reakciók felerősödnek. Érdekes ellentmondás, hogy az ózont lebontó CFC-ket felváltó, újabb klímákban használt HFC-k jóval erősebb üvegházhatású gázok, mint azok a vegyületek, amelyeket leváltottak.
Mikorra várható, hogy az ózonréteg teljesen regenerálódik? Mit tehetünk mi, hétköznapi emberek ennek érdekében?
A tudományos modellek szerint az ózonréteg a 2060-as években térhet vissza az 1980-as állapotára, de ez a folyamat regionálisan eltérő lehet. Mi, hétköznapi emberek hozzájárulhatunk ehhez, ha olyan termékeket választunk, amelyek nem tartalmaznak ózonkárosító anyagokat. Továbbá az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével közvetetten is segítünk. Legyünk tudatosak a mindennapi döntéseink során, például a környezetbarát termékek választásával és a felesleges energiafogyasztás csökkentésével. A Montreali Jegyzőkönyv a nemzetközi összefogás és a tudományos megközelítés sikere, ami bizonyítja, hogy a globális problémák kezelhetők, teljes összefogás esetén.
