A WWF Magyarország izgalmas programot indított, melynek célja, hogy felhívják a figyelmet az országban még fellelhető, idős fákat és természetes működésű élőhelyeket őrző erdőfoltokra. Ezek felmérésével, térképre vitelével és megőrzésével megelőzhető a hagyományos kitermelésük, sőt szükség esetén célzott természetvédelmi kezelésben is részesülhetnek. A WWF Magyarország felkérésére erdészek és ökológusok dolgozták ki azokat az irányelveket, amelyek alapján az ilyen kiemelten értékes, úgynevezett „szentélyerdők” országszerte azonosíthatók.
A hazai erdők állapotáról, a tarvágásokról és a fenyvesek pusztulásának veszélyéről is írtunk már korábban. A WWF Magyarország példamutató szemléletformáló kezdeményezése bárki számára elérhető:az erre a célra létrehozott weboldalon (WWF Szentélyerdők) a szakemberek számos hazai erdőt bemutatnak, melyek közül az érdeklődők kiválaszthatják a kedvencüket. A résztvevők augusztus 24-ig szavazhatnak, ezután hirdetik ki a szervezők a győztes szentélyerdőt. A cél ráirányítani a figyelmet arra, hogy mennyire kevés olyan erdő maradt hazánkban, amelyek emlékeztetnek Kárpát-medence eredeti erdőtakarójára.
„Őserdőből egyetlen apró folt kivételével hírmondó sem maradt. Olyan állományokból sincs sok, amelyekben öreg fák korosztálya található, és megmutatnak valamit az erdők eredeti vadregényességéből. Fontosnak tartjuk, hogy feltegyük ezeket a térképre, nevezzük meg a helyszíneket, akár ismert kirándulóhelyekről van szó, akár apró öregerdőkről, egy-egy hegyvidékünk sosem járt meredek lejtőjén” –fogalmazott Gálhidy László, erdőökológus.
A WWF Magyarország Erdő programjának vezetőjével beszélgettünk a szentélyerdők értékeiről és a program lehetséges hatásairól.
Miben különbözik egy szentélyerdő egy hagyományos erdőtől?
Sokkal természetesebb állapotú, változatos szerkezetű, mondhatni vadonszerű; köszönhetően annak, hogy régen nem történt a területén lényeges erdészeti beavatkozás. Akadnak benne 140-150, ritkán 200 évesnél korosabb fák, nagy mennyiségű holt faanyag borítja a talajt, és általában sokféle fafaj alkotja. Az erdő háborítatlansága a laikus turista számára is azonnal érezhető, megélhető. Talán ezért is rezonál sokaknál könnyen a fogalom: a szentélyerdők olyan helyek, ahol ténylegesen meg tudjuk élni a természet eredendő harmóniáját, spiritualitását.
Hány ilyen erdő van Magyarországon?
Pontos számot nehéz mondani. Nagyban attól függ, hogy milyen jellemzők segítségével határozzuk meg a szentélyerdő fogalmát, és húzzuk meg ezzel a határait. Mi olyan szakmai alapokon nyugvó döntést hoztunk, hogy az ún. erdőtermészetesség adott pontszámát meghaladó állományokat soroljuk ide, ha vannak benne emellett 140 évnél idősebb fák. Tehát szentélyerdő az lehet, ami magas természetességű és öreg fák is találhatók benne. Kivételt az utóbbi kritérium alól az Alföld néhány helyszíne kapott. Az általunk összeállított könyvbe 87 helyszín került be – ezek a legkiemelkedőbbek – országosan pár száz apró töredékről beszélhetünk, melyek összterülete nem éri el a hazai erdőterület 1%-át.
Hogyan „működik” egy-egy ilyen életközösség, erdő?
A háborítatlan erdők lassan, de biztosan elkezdenek úgy működni, mint egy őserdő. Vagyis a viharos szelek, jégtörések hatására, vagy egyéb okokból elpusztuló fák helyén maguktól újulnak fel. A felnövekvő csemeték bezárják a lombsátort, miközben máshol újabb fák dőlnek ki – lassan az egész erdő különféle fafajok változatos korosztályaiból álló bonyolult élőhellyé alakul, amelyben egyre több növény- és állatfaj találja meg a helyét.
Milyen élőlények élnek ezekben az erdőkben? Vannak kifejezetten itt élő fajok?
A szentélyerdőkben részben ugyanazokat a fajokat találjuk, mint a fiatalabb állományokban, amelyek az adott klímára, esetleg régióra jellemzők. Például a Mecsekben a Dél-Dunántúlra jellemző szúrós csodabogyó ott van fiatal és idős erdőben is. Ugyanakkor a ritkább fajok nagyobb egyedszámban fordulhatnak elő az öreg erdőben – hiszen az sokkal jobb életfeltételeket nyújt nekik. A fehérhátú harkály vagy a fekete gólya és még sok madár- vagy éppen rovar-, netán gombafaj kimondottan idős erdők lakója, máshol hiába keressük. De említhetném az eurázsiai hiúzt is – ez a rejtőzködő macskaféle ugyancsak kedveli az öreg, háborítatlan erdőket.
Miért nincs a Dél-Alföldön ilyen szentélyerdő? Az ártéri galériaerdők nem foghatók fel annak?
A Dél-Alföldön, leszámítva egy-egy nagyon apró töredéket, mint amilyen a Mályvádi-erdő, nem maradtak olyan foltok, ahol lennének idős fák. Lehangoló megállapítás, de az egész Alföldet faültetvények, kultúrerdők illetve az őshonos fafajú erdők nagyon leromlott állapotú, nem túl idős állományai jellemzik – már ahol maradt számukra hely a végtelen gabonatáblák között. Sajnos az ártéri erdőkre különösen igaz, hogy ma már egyáltalán nem természetesek – jelentős arányban alkotják őket más kontinensekről behurcolt inváziós fafajok – mint amilyen a zöld juhar vagy az amerikai kőris.
Érdekes kivétel egyébként akad – ilyen a Tőserdő egyik idős tölgyes foltja. Mindettől függetlenül fontos az ártéri erdők védelme – nemzeti parkokban, tájvédelmi körzetekben kiemelt feladat kellene legyen a természetvédelmi célú kezelésük, fejlesztésük. Ötven-hetven év múlva akár szentélyerdőkről is beszélhetnénk az ártereken, ha sikerülne néhány állományuk helyreállítása.
Mit várnak az internetes szavazástól?
Abban bízunk, hogy – mint a Csarna-völgy érdekében folytatott kampányunk idején – hogy ezzel olyan erdőterületek kiemelkedő, „szentélyszerű” értékeire sikerül felhívni a figyelmet, amelyeket bár esetleg sokan ismernek, de csupán kirándulóhelyként.
Sokan túrázunk például a Budai-hegységben, vagy a Mátra gerincén, mégsem gondolunk az itteni idős erdőkre úgy, mint a legféltettebb kulturális kincseinkre, műemlékeinkre. Azt szeretnénk, hogy szemüveget váltva meglássuk a bennük rejlő pótolhatatlan értékeket – amelyek például egy fakitermelés során hetek alatt megváltozhatnak, megszűnhetnek. Kerüljenek fel ezek a kirándulóhelyek, rejtett erdőtöredékek a képzeletbeli országtérképünkre, ami a legféltettebb nemzeti értékeinket ábrázolja. Könyvünkben, amely elérhető online a Szentélyerdők Magyarországon – WWF Magyarország oldalán, illetve a szentélyerdőkről szóló oldalunkon valódi térképek is segítik a tájékozódást. Szavazni is ugyanezen a honlapon lehet itt augusztus 24-ig.
Lehet a szentélyerdő akciónak bármilyen hatása az illetékes hatóságokra?
Azt reméljük, hogy lehet hatása. Alapvetően az erdőgazdálkodó és az illetékes hatóságok közös döntése, hogy mely erdőkben milyen jellegű beavatkozások történnek; hol terveznek különféle fakitermeléseket, végvágást, tarvágást. Ha egy idős erdő „felkerült a térképre” bízunk benne, hogy értékeit megismerve a gazdálkodó is támogatni fogja annak háborítatlanságát.
Néhány évtized múlva remélhetőleg már a jogszabályaink is segíteni fogják, hogy a természetvédelmi szempontból legértékesebb erdeink ne tűnhessenek el nyomtalanul, ahogyan napjainkban erre még akadnak sajnos példák.
Meggyőződésünk, hogy a megóvott öregerdők minden, egyébként faanyagtermelést is szolgáló erdőterület fontos részei, amelyek emelik annak értékét – természetvédelmi, klímavédelmi, turisztikai, kulturális szempontból egyaránt.
