Kevés olyan rusztikus tája van Magyarországnak, mint a homokbuckás Kiskunság. A Duna-Tisza köze vidékének élővilágát napjainkban az aszály sanyargatja. Tizenhárom évvel ezelőtt egy brutális erdőtűz pusztította el a Bugaci Ősborókás nagy részét, mely az ország páratlan természeti kincse. Az ősborókás a Kiskunsági Nemzeti Park egyik legdrágább természeti kincse, egész Európában ritkaságszámba megy. A Boróka tanösvényen barangolva a helyszínen szemlélhetjük a tekintélyes méretű homokbuckákban gazdag ősborókás megmaradt részét.

Inkább meghallgatná? Nyomja meg a lejátszás gombot!

Az utóbbi években jelentős turisztikai fejlesztések történtek Bugac község közelében. Két gyönyörű létesítménnyel gazdagodott a szél formálta puszta. Az egyik a Kiskunsági Nemzeti Park új épülete, a Bugac Kapuja Információs Központ, mely végre méltó módon fogadja a természeti kincsek iránt érdeklődő vendégeket. A másik nagyszabású turisztikai fejlesztés a község túloldalán kapott helyet. A bugaci Aranymonostor Látogatóközpont falai között régészeti leleteken keresztül ismerkedhetünk a térség gazdag történelmi és kulturális értékeivel.

Lépjünk be a pusztába

Bugacpusztáról a csikósok világa és a legelésző szürkemarhák juthatnak eszünkbe, pedig ennél jóval több kincset rejt a szélfútta táj.

A népszerű Karikás Csárdával szemközt épült Puszta Kapuja Információs Központ beltéri és szabadtéri bemutatóhelyeken keresztül szolgál hasznos tudnivalókkal a környék sokszínű élővilágáról és a hagyományos pásztoréletről. Az impozáns épület közelében induló homokos bekötőúton mintegy bő másfél kilométert kell gyalogosan megtenni, hogy a nádtetős Pásztormúzeum jellegzetes tömbjéhez érjünk.

A bugaci kiállítóhelyet 1975-ben építették Kerényi József tervei alapján, aki az alföldi szárazmalmok hangulatát idézte meg. A puszta közepén álló épület mára a bugaci táj egyik jelképes pontjává vált. A múzeum fő kiállítási része a régi pásztoréletet mutatja be. A kontyos nádkunyhó, eleséges taliga, címerfa, cserény, rackajuh és a sokféle egykori használati tárgy mind-mind a letűnt világ hangulatát idézik. A kiállított darabok a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum gyűjteményéből származnak.

A Pásztormúzeum közelében lovas programokat szerveznek az ideérkező turistáknak. Egy különleges állatbemutató helyen sétálhatunk, ahol a Kárpát-medencére jellemző háziállatokat tartanak. Szürkemarhák, rackajuhok, mangalicák, gyönyörű lovak és az ősi magyar kutyafajták (például a kuvasz és a komondor) élnek itt.

Leégett az ősborókás

A Bugaci Ősborókás olyan, mint a természet által írt mesekönyv, mely hosszú évszázadokon át íródott. A Duna és a Tisza között terpeszkedő buckás táj igazi különlegesség: borókabokrok, nyárfák, ritka növények és állatok adják a hely értékét és varázsát.

2012-ben egy hatalmas tűzvész pusztította a vidéket, melynek során mintegy 900–1100 hektárnyi terület égett el, köztük évszázados fák is. Így akkor a borókás 90–95 %-a megsemmisült. Egyesek szerint ekkor a természet tája “örökre tönkrement”, a legtöbb helyen csupán kopár buckafelszínek és üszkös törzsek maradtak – kiválóan tükrözi ezt a Boróka tanösvény egyik ikonikus kilátópontja.

Sajnálatos tény, hogy egy-egy ilyen tűzeset után a boróka újra megtelepedése csak több évtized múlva várható és száz években mérhető a korábbihoz hasonló növényzet kialakulása. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai és önkéntesek koordinálásával 2013 óta folyik a táj helyreállítása. Az elpusztult fák egy részét eltávolították, és az inváziós fajok – például selyemkóró, akác – visszaszorítása folyamatosan történik pályázati források segítségével. A nem védett területeken újratelepítettek különböző fákat (fehér- és szürkenyár), ám a fokozottan védett erdőrezervátumban minden mesterséges beavatkozást elhagytak.

A Boróka tanösvény

Az állattartó telep mögött kezdődő Boróka tanösvény gyalogosan vagy lovaskocsival közelíthető meg a Karikás Csárdától induló 1850 méter hosszú földúton. Az út mentén szabadtéri pásztorépítmények engednek betekintést a pusztai emberek mindennapjaiba. A kanyargós út elvezet minket az erdők közé, a tűzvész által érintett borókásromokhoz és egy kilátóponthoz is, ahonnan egyszerre látni a buckákat, a pusztát és az erdőt.

Az ökológiai szempontból kiemelten értékes területen védett növény- és állatfajok egész sorával találkozhatunk. A borókafenyők és az alattuk megbújó lágyszárú gyepek együttese, pannon endemizmusokkal, azaz olyan fajokkal, amelyek csak itt vagy nagyon korlátozottan máshol élnek – mint a báránypirosító, a homoki kikerics vagy a bugaci nőszőfű – sokszínűvé változtatják a tájat.

A buckák tetején nyaras-borókás foltok, a mélyebb részeken nyárfa– és nyílt gyepek egészítik ki egymást. Nyáron a hullámzó árvalányhaj tengere különösen elbűvölő látványt nyújt.

A pannon homokpusztagyep az alföldi homokvidék jellegzetes élőhelye, ahol, némi szerencsével védett állatfajok egyedeit is megszemlélhetjük. A veszélyeztetett rovarok közül a fűrészlábú szöcske a legismertebb, míg a hüllők közül egy sokak által rettegett mérgeskígyó is itt él. A parlagi vipera magyarországi alfaja, a rákosi vipera a Kiskunság, köztük Bugac egyik legkülönlegesebb, és egyben legveszélyeztetettebb hüllője. A félénk természetű kígyó az emberre általában nem jelent veszélyt, nagyon ritkán harap.

Aki szeretne ellátogatni Bugacra, annak célszerű a Puszta Kapuja Információs Központot felkeresni, melynek nyitvatartásával kapcsolatos információk ITT ELÉRHETŐK: