Kevés idegesítőbb van nyáron, mint az ágyban forgolódva hallgatni a szúnyogok zümmögését. Még kellemetlenebb, ha megcsíp a „láthatatlan vérszívó”. Legrosszabb esetben egy hazánkban idegenhonos, jövevényfaj egyede is támadhat, aminek súlyos egészségügyi kockázata lehet. Bizonyos mértékig hasonló a helyzet az utóbbi években Magyarországon megjelent Hyalomma kullancsokkal is, igaz, velük jóval kisebb az esélye egy-egy találkozásnak, ugyanis az őshonos fajoknál nagyobb méretű kullancsok elsősorban az állatokra jelentenek veszélyt. Kurucz Kornéliával, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusával beszélgettünk az idegenhonos fajokról.
Inkább meghallgatná? Nyomja meg a lejátszás gombot!
Így vagy úgy, de mindenképpen át kell gondolni, mit tehetünk a veszélyes betegségeket terjesztő invazív szúnyog- és kullancsfajok ellen. A hazánkban megjelent jövevényfajokról, az általuk terjesztett betegségekről, illetve a velük való „együttélésről” beszélgettünk a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumának munkatársával.
Melyek a klímaváltozás miatt hazánk területén megjelent szúnyog, illetve kullancsfajok? Honnan és hogyan érkeztek a Kárpát-medencébe?
A szúnyogok esetében az új jövevény idegenhonos és a szakma által inváziósnak tekintett fajok megérkezése Európába elsősorban nem a klímaváltozásnak, hanem az emberi beavatkozásoknak köszönhető.
A globalizált világunkban a kontinensek közt mozgunk, utazunk, és áruszállítás történik: gyakorlatilag be van hálózva a világunk. Az utazások révén mi magunk hoztuk be a kontinensre ezeket az idegenhonos fajokat, egészen pontosan azoknak a petéit. Az, hogy meg is tudtak telepedni és az európai klímán most már jól érzik magukat, valóban a klímaváltozásunknak az eredménye.
A szúnyogoknál az Aedes nemzetségbe tartozó három fő fajt emelnék ki Európára. Az egyik az Aedes albopictus, az ázsiai tigrisszúnyog, a másik az Aedes japonicus, magyarul japán bozótszúnyog, a harmadik faj pedig az Aedes koreicus, a koreai szúnyog. Emellett érkeznek időről-időre egyéb, ugyanebbe a nemzetségbe tartozó fajok, akik azonban széles körben még nem terjedtek el Európában. Ezek a rovarok Ázsiából, vagy akár Afrika északi részéről, elsősorban trópusi, vagy akár szubtrópusi területekről érkeznek.
A kullancsok esetében az úgynevezett Hyalomma nemzetségbe tartozó fajokat kell kiemelnünk. Itt már egy olyan klímaváltozás indukálta a megjelenést, ahol délről északra történik a fajok terjedése. Az eredeti vagy eddig ismert elterjedési területük kibővül, és most már az északabbra fekvő országokban is meg tudnak telepedni. A hazánkban megjelent példányok feltehetően Afrika északi részéről, mediterrán területekről érkeznek, feltehetően vándormadarak közvetítésével.
Ezek közül mely fajok veszélyesek ránk nézve? Milyen betegségeket terjeszthetnek?
A szúnyogok körében nagyon sok olyan faj ismert, amelyek különböző kórokozókat, elsősorban vírusokat vagy akár parazitákat, fonálférgeket is képesek terjeszteni. Elmondhatjuk, hogy minden olyan fajt, amely valamilyen kórokozónak a vektora, közvetítője, és esetleg hordozza is az adott kórokozót, és csíp minket, azt veszélyesnek tekinthetjük.
Az ázsiai tigrisszúnyog kimondottan egy olyan faj, amely nagyon szeret emberről táplálkozni, és már önmagában a csípésük is sok kellemetlenséget tud okozni.
Európában több példát láthattunk arra, hogy az új jövevényfajok megtelepedésük után akár képesek átadni egyébként endemikus (bizonyos földrajzi helyhez kötődő – a szerk.) kórokozókat. Itt gondolok például a nyugat-nílusi láz vírusára, ami Európa-szerte ismert, de sajnos azzal is számolnunk kell, hogy érkezhetnek egzotikus kórokozók, akár emberi behurcolással.
Ha valaki trópusi, szubtrópusi területen járt, ahol ezek a kórokozók előfordulnak, és ott megcsípte őt egy szúnyog, megfertőzött, és hazautazott, majd az utazás után produkálja a tüneteket. Ezeket behurcolt eseteknek szoktuk hívni. Ha ilyen szituációban a vektorfaj is jelen van a területen, akkor előfordulhat, hogy egy ilyen fertőzött egyénről táplálkozva tovább is adhatják a kórokozót.
A behurcolt eseteket érdemes nyomon követni. Abban az esetben, ha valaki olyan kórokozóval fertőzött, amit az Európában már megtelepedett vektorfajok is képesek terjeszteni, mindenképp érdemes izolálni az illetőt, illetve mindenképp figyelni arra, hogy véletlenül se csípje meg egy szúnyog és tudja felvenni a kórokozót, hiszen ez tud elindítani egy fertőzési láncolatot.
A Hyalomma kullancsok esetében a krími–kongói vérzéses láz (CCHF – Crimean–Congo Hemorrhagic Fever) vírusa, amit említeni szoktunk. Ez a kórokozó egyelőre nem kimondottan elterjedt Európában, de egyre több országban felbukkant, vagy okozott komoly problémát, Törökország, Észak-Macedónia és Bulgária érintett. A kockázat értékelésénél fontos szempont, hogy a fertőzéshez, vagy akár járvány kialakulásához mind a kórokozónak és azt terjeszteni képes vektor szervezetnek is jelen kell lennie, valamint számukra megfelelő környezet és a fertőzésre fogékony gazda (például ember, haszon állatok stb) is szükséges.
Mit tehetünk a szúnyogok ellen?
A csípés a kulcsa annak, hogy a szúnyogok bármilyen kórokozót átadjanak. Ezért a legjobb védekezés, ha meg tudjuk előzni, hogy megcsípjenek minket. Megvannak a gyakorlati praktikák, melyekkel az otthonunkat szúnyogmentesen tarthatjuk, akár megfelelő öltözékkel, zárt ruházattal, akár szúnyoghálókkal, különféle riasztószereknek az alkalmazásával.
Az elmúlt 10-20 évben már a városokon belül is egyre több szúnyoggal találkozunk. Ezeknek az új, inváziós fajoknak más a viselkedése, mint a hazai fajainknak. Kimondottan a városi környezetet, az ember közelségét kedvelik, és szaporodásukhoz is olyan vízfelületeket használnak, amelyek a házunk udvarán a kertben nagy számban előfordulhatnak. A legjobb, ha nem hagyunk teret ezeknek a fajoknak a szaporodásra.
A vízfelületek sokfélék lehetnek, akár egy vödör, ami az esőzéskor egy picit megtelik vízzel, vagy egy eldugult ereszcsatorna, amiben megállt a víz. Ha nem tud lefolyni rendesen, akár egy deci víz is elég ezeknek a szúnyogoknak a szaporodáshoz. Az esővízgyűjtő hordót szúnyoghálóval, vagy egy olyan fedővel is letakarhatjuk, amin az esővíz át tud jutni, de a szúnyogok nem férnek hozzá a vízfelülethez. Ha mindenki a saját kertjében megteszi a szükséges intézkedéseket, akkor ez hatékony megoldás.
A kullancsok ellen nehezebb védekezni, megelőzni a bajt. Főleg, mert terjednek a beporzóbarát „dzsungelek”. A hosszabbra vágott fűben több kullancs van.
Ez reális felvetés. Sokszor hallani, hogy tegyük diverzebbé és zöldebbé a portánkat, mert azzal egy hűvösebb, párásabb közeget tudunk biztosítani. Ám pontosan ezt a közeget keresik a kullancsok is, tehát az ilyen magasabb fűben vagy sűrűbb aljnövényzetben nagyobb eséllyel fogunk találkozni velük.
Kullancsok esetében nehezebb a megelőzési lehetőség, mégpedig amiatt, mert a kullancsállomány gyérítésére nincs engedélyezett szer az egész Európai Unióban. A kullancsok annyira ellenállók, hogy csak nagyon durva mérgekkel, kémiai szerekkel lehetne őket megölni, elpusztítani. Ezek a szerek viszont környezetkárosító hatásúak, nagyobb kárt okoznánk a természetben, mint amennyire célt érünk azzal, hogy a kullancsokat kezeljük. Ráadásul a kullancsoknak annyira rejtett életmódjuk van, hogy nehéz őket tényleg eltalálni ezekkel a kezelésekkel.
Ne legyen fűnyíráskor a cél a fél centis pázsit, hanem a sűrű aljnövényzet az, ami hosszú távon fenntartható és élhető kertet nyújt számunkra. Azonban, ha ilyen kertünk van, érdemes magunkat nem csak az erdei séták végén, hanem akár a kertben töltött idő után is rendszeresen átvizsgálni, hogy van-e bennük kullancs. A kullancsok ellen saját magunkon használhatunk kullancsriasztó spray-ket, krémeket is, amelyek megpróbálják tőlünk távol tartani őket.
Nem kell pánikolni, ha kullancsot találunk magunkon. Ilyenkor az egyetlen teendőnk, hogy egy határozott mozdulattal minél hamarabb eltávolítsuk. Nem kell orvoshoz fordulni, nem szabad órákat várni azzal, hogy valaki kiszedje belőlünk, ugyanis itt az idő nagyon fontos tényező. Minél rövidebb időt tölt belénk fúródva a kullancs, annál kisebb lesz az esélye, hogy bármilyen kórokozót átadjon.
Így kell eltávolítani a kullancsot!
Mennyi esélye van, hogy a különösen veszélyes Hyalomma kullanccsal találkozzunk?
A Hyalomma kullancsoknak az elterjedése hazánkban még nem széleskörű. Létezik a neten egy kullancsfigyelő oldal, ahol lakosok által észlelt, beküldött Hyalomma kullancsoknak a helyeit egy térképen bemutatják. Eddig körülbelül 15-20 példány került elő az országból, elsősorban állattartó területekről. Az nem kizárt, hogy egy-egy ilyen kullancs emberre is akaszkodjon, azonban ők jóval nagyobb méretűek, mint a hazai fajaink, és ez ritkábban fordulhat elő.
Nehéz számszerűsíteni, hogy hány kullancsból mennyi lehet fertőzött.
Az erdei kirándulás alkalmával megszoktuk, hogy a zokniba tűrjük be a nadrág szárát, és a derekunkat is a ruhába, ezzel minimalizálva azt a felületet, ahol hozzánk tud érni a kullancs. Ugyanígy célszerű a megfelelő öltözéket magunkra venni a fűnyírásnál is, vagy ha a fűben egy pléden napozunk, akkor repellens szerekkel kenjük le magunkat.
Az eddig megjelent szúnyogokon és a kullancsokon kívül érkezhet-e Magyarországra olyan jövevényfaj, ami veszélyes betegséget hordozhat?
A szúnyogok és kullancsok mellett az úgynevezett lepkeszúnyogok egy csoportja, a Phlebotomus nemzetségbe tartozó, szintén vérrel táplálkozó fajok azok, akik vektorszervezetként fontosak lehetnek. Róluk viszonylag keveset tudunk Magyarországon. Európa-szerte már egy picit több információnk van az elterjedési területük változásáról.
Elsősorban a klímaváltozással függ össze, hogy Európa északibb országaiban is szélesebb körben elterjednek ezek a fajok.
Csak egy nagyon szűk csoport és néhány faj az, ami számottevő. Elsősorban az állategészségügyi szempontból nyilvántartott betegségről, a leishmaniasis-ról lehet beszámolni, ami leginkább kutyákat fertőz. Egyre több információ van Európában, hogy megjelennek és terjednek ezek a lepkeszúnyog fajok, és azt is látjuk, hogy akár a kutyák körében, vagy akár emberek körében is egyre inkább előfordulhat ily módon a betegség.
fotók: PTE Virológiai Nemzeti Laboratórium
