Dr. Goda Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának adjunktusa sok éve kutatja a klímaváltozás jelenségét, tudását a katedra mellett a Facebookon is igyekszik megosztani. A napokban indított sorozatában a globális klímaváltozás folyamatával foglalkozik. A kutatóval beszélgettünk arról, hogyan változik meg hazánk éghajlata, mennyiben köszönhető ez a globális klímaváltozásnak és milyen időjárási helyzetekre kell felkészülnünk a jövőben. Cseppet sem fényes a jövőkép, hiszen trópusi hőség, pusztító aszály és özönvízszerű esőzés egyaránt várható Magyarországon.
Lerövidül a tavasz és az ősz, soha nem látott forróságokat tapasztalunk nyaranta, az aszály hónapokon át próbára tesz minket az év nagy részében. Mindezek ellenére sokan nem akarják vagy nem képesek elhinni a tényt, hogy átalakulóban az éghajlatunk.
Pedig számos jel utal arra, hogy Magyarországon is határozottabban érzékelhető a klímaváltozás. A Hungaromet Zrt. (korábban OMSZ) adatai szerint a 2011–2020 közötti időszak volt a legmelegebb évtized Magyarországon 1901 óta. Az évtized átlaghőmérséklete 1,1°C-kal haladta meg az 1991–2020-as átlagot. Az éves középhőmérséklet emelkedése mellett az évszakos hőmérsékletek is növekedtek. A legnagyobb mértékű emelkedés nyáron és ősszel figyelhető meg, míg télen és tavasszal valamivel kisebb mértékű a növekedés.
A Hungaromet által közzétett adatokból kiderül, hogy a hazánk területén tapasztalható éghajlatváltozás az éghajlati körzetek határait is módosította. Az emelkedő hőmérséklet hatását tükrözi, hogy míg az 1961-1990 időszakban az ország legnagyobb része a mérsékelten meleg – száraz klímatartományba tartozott, addig az 1991-2020-as évekre a meleg – száraz kategória vált uralkodóvá. A korábbi években még több helyen előfordultak hűvös kategóriák, de ezek a legutóbbi évtizedekre csak a legmagasabban fekvő területekre (például a Bükk-fennsíkra) húzódtak vissza.
Milyen irányba változik jelenleg a Föld éghajlata? Ha ez ma már látható, akkor milyen irányba folytatódhat ez a folyamat?
Teljesen egyértelmű, hogy melegszik a Föld éghajlata globálisan is, és ez a melegedés kifejezetten az északi féltekén erős. Ez az alapvető kiinduló ok, és maga a klímaváltozás már ennek a következménye. A Kárpát-medencében gyakoribbak és tartósabbak lettek az aszályok, a téli nagy havazások pedig eltűntek, hasonlóan az akár három-négynapos csendes esőkhöz. Ezek egyértelműen mérhetők.
A meteorológia hivatalos méréseket körülbelül 150 éve végez, Magyarországon pedig a rendszerbe állított meteorológiai állomások 1901 óta szolgáltatnak adatokat. Ezen időszak alatt körülbelül másfél fokot emelkedett Magyarországon is az átlaghőmérséklet, ami a 125 évre vetítve nagyon jelentős emelkedés. Valójában az 1980-as évekig a melegedés még nem volt túl erőteljes, a nyolcvanas évek közepétől vált igazán intenzívvé a növekedés.
Miben nyilvánul meg a Kárpát-medencében a globális klímaváltozás? Milyen negatív hatásait érezhetjük a bőrünkön?
Két dolog biztos. Egyrészt nagyon jól kimutatható, hogy az átlaghőmérséklet az elmúlt 125 évben jelentősen emelkedett. Melegszik az éghajlat, és ezzel együtt a csapadékmintázatok is megváltoztak. Egyre inkább a nyári félévre tolódik a csapadékhullás, akkor viszont heves zivatarok formájában jelentkezik.
Az évi összes nem változott, ám az eloszlása igen. A 125 év alatt 16-18 nappal csökkent a csapadékos napok száma. Legfeljebb 60-70 csapadékos nap van egy évben Magyarországon, ahhoz képest a 16 napos csökkenés elég jelentős. Hazánkban a délnyugati országrész szenvedi meg kevésbé az aszályokat, míg a Homokhátság és az Alföld nagy része annál inkább. Olyannyira, hogy a Homokhátság radikálisan kiszárad, sivatagosodik. 2018 óta hivatalosan is félsivatag a terület földrajzi besorolása. Azt mondhatjuk, hogy Magyarország területének a 10 százaléka félsivatag, és ez a jövőben ez várhatóan terjeszkedni fog. Ezt azért tapasztaltuk a bőrünkön.
Összefügg-e az utóbbi évek aszályos időjárása hazánkban a globális klímaváltozással?
Tény, hogy összességében Magyarországon a lehulló éves csapadékmennyiség nem változott szignifikáns módon, viszont azzal, hogy megváltozott a csapadékmintázat, a nagy havazásos események, hótakarós napok eltűntek. Csendes esők helyett a csapadék heves zivatarok formájában hull le. Ez azért jelent nagy problémát, mert egy olvadozó hótakaró vagy egy csendes eső alatt szépen be tud szivárogni vissza a talajba a víz, hiszen a lefolyási tényező kicsi.
Egy-egy heves zivatar esetében gyakran egy óra alatt leesik egy havi átlagos csapadékmennyiség. Ilyenkor nincs ideje a csapadéknak visszaszivárogni a talajba, „leszalad a felszínen” a különböző vízfolyásokba, és azokon keresztül akár egy napon belül elhagyja az országot. Bár nem változott az éves csapadékmennyiség, mégiscsak szárad az ország, ugyanis megváltoztak a csapadékmintázatok, és egyszerűen elmegy innen a csapadék. Ezért kellene hangsúlyt fektetni arra, hogy visszatartsuk a vizet, visszatartsuk a csapadékot.
Sajnos jelenleg Magyarországon még egy elégtelent sem tudnék adni a csapadékvíz-kezelésre, gyakorlatilag nem foglalkozunk a csapadékokkal. Az, hogy házilag valaki egy hordóban összegyűjti az esővizet, dicséretes és nagyon jó, de a városainkra lehulló csapadékkal nem kezdünk semmit, elvezetjük. Nem jól bánunk a vízzel.
Hogyan lehetne előre jelezni a globális klímaváltozás hatásait hazánkban? Mire számíthatunk?
Viszonylag egyszerűen előre lehet jelezni a globális hőmérséklet változását. Elég nagy valószínűséggel a következő évtizedekben emelkedni fog. Az átlagtól való eltérés valószínűleg eléri a két Celsius fokot, majd a három fokot, és így tovább. A következő évtizedekben biztosan melegedni fog az éghajlatunk, ennek két egyértelmű oka és jele van. Egyrészt hatalmas mennyiségű szén-dioxid van a légkörben, és ha ez nem változna, még akkor is legalább 10-20 évig melegedne az éghajlat. Csak akkor állhatna meg a melegedés 10-20 éven belül, ha nem bocsájtanánk ki a jelenleginél több szén-dioxidot. Ám ez nem csökken, sőt, folyamatosan emelkedik. Az üvegházhatású gázok kibocsátása töretlenül emelkedik. Eddig egyetlen dolog tudta egy picit megtörni az emelkedő görbét, az a covid, amikor otthon voltunk, kevesebbet fogyasztottunk és kevesebbet termeltünk. Látható, hogy a klímaegyezmények teljesen hatástalanok voltak.
A légkör egy nagyon-nagyon összetett és kaotikus rendszer. Rengeteg billenőpont van, amiknek már egy részén átléptünk. A legtöbb gondot az okozza, hogy nagyon lecsökken a hőkontraszt az egyenlítői régió és az északi területek között. Ha elolvad Grönlandon a jégtakaró, az óriási mennyiségű édesvíz bekerül az Atlanti-óceánba, és ez az Észak-atlanti áramlatot lelassítaná, ekkor Skandinávia vissza is hűlhet, hiszen nem melegít már az áramlat. Ugyanekkor Magyarországon még szélsőségesebbé válna az éghajlat, nagyon forró nyarak lennének.
Eddig leginkább a rosszabb forgatókönyvek jöttek be, sajnos nem túl biztató a jövő.
Globálisan hogyan lehet ehhez alkalmazkodni? Lokálisan Magyarország területén tehetünk bármit is?
Globálisan nem lehet alkalmazkodni, hiszen hozzánk képest mérhetetlenül nagy területről van szó. Igaz, bármennyire is kicsik vagyunk, mégis hatással vagyunk az éghajlatra. A szén-dioxid kibocsátást kellene drasztikusan csökkentenünk a jövőben. Szerintem ez nem fog megvalósulni.
Lokálisan viszont több mindent tehetünk. Egyrészt a városainkat kellett volna már úgy átalakítani, hogy könnyebben viseljük ezeket a forró periódusokat. Sokkal több kisebb tóra, zöld parkokra, zöldtetőre lenne szükség. Ne arra támaszkodjunk, hogy majd a klímaberendezésekkel mindent megoldunk. Egyébként, olyan 20-30 évvel ezelőtt még a téli időszak okozott az energiaellátásban problémát, ezzel szemben ma már a nyári időszak okozza a nagyobb gondot, mert mindenki légkondicionálót használ.
Ez hosszú távon nem fenntartható.
Röviden: a városainkat akklimatizálni kellene, hogy alkalmasak legyenek a megváltozott éghajlat esetén is többé-kevésbé élhető körülményeket biztosítani.
Még egy fontos teendőnk lenne: vissza kellene adni a tájból elég sokat a víznek. A Magyarországon évente lehulló csapadéknak körülbelül egyharmada az Atlanti-óceánból és a kontinensről származik, fele a Földközi-tenger térségéből, és mindössze a maradék keletkezik helyben. Ez az, amikor helyben elpárolog a víz, és lehullik csapadék formájában. Ezen tudnánk változtatni, ez utóbbinak növelni lehetne az arányát azzal, hogy visszaadjuk a tájnak vizet.
Magyar kutatók kiszámolták, hogy Magyarországon már érdemi hatást tudnánk azzal elérni, ha körülbelül egy Tolna megyényi területet visszaadnánk a víznek. Rengeteg olyan területünk van, amely valamikor még vizes élőhely is volt, csak napjainkban parlagon maradt, esetleg fák nőttek rajta, vagy rosszabb esetben tele van építési törmelékkel.
Lehet, hogy itt-ott le kellene mondani területekről, és a folyóknak is visszaadni több árteret, hiszen a legtöbb folyónak lecsaptuk az összes árterét. Az lenne a legfontosabb, hogy ne csapoljuk le a vizet mindenhonnan. Ráadásul mindezt nagyon gyorsan kell megvalósítani. Valójában már tegnap is késő volt. Ám elkezdeni valamit okosan csinálni, talán sohasemkéső.
