Történet egy hölgyről, akit már gyermekként elvarázsolt a természet szépsége. Patocskai-Lunk Eszter erdőpedagógus szerint a legfontosabb, hogy az erdőben nyitott szívvel és lélekkel járjunk.
Inkább meghallgatná? Nyomja meg a lejátszás gombot!
Vannak szakmák, amelyeket hosszú idők óta hagyományosan többnyire férfiak űznek. Mint az élet számtalan más területén, az utóbbi évtizedekben már a hölgyek is egyre gyakrabban választanak maguknak keményebb feladatokat. Az erdészek munkája is ilyen, melynek hallatán elsőre talán legtöbbünk szemei előtt egy délceg, zöld kabátos, bajuszos férfialak bontakozik ki a novemberi ködös erdő félhomályából. Ám a valóság mindig más, mint a képzelet világa. A legfontosabb talán az, hogy az ember nyitott szívvel, lelkesen végezze mindazt, amit feladatának választott.
Patocskai-Lunk Eszter Bakonyszentlászlón él családjával, egy 8 és egy 10 éves kislány édesanyja. Eszter nyitott, társaságkedvelő, mosolygós, örökmozgó embernek tartja magát, akinek a család és a hivatás mellett az egyik legfontosabb dolog az életében a sport, a mozgás, a folyamatos tanulás, fejlődés és a közösségépítés. Az erdésznő azok közé a hölgyek közé tartozik, akik az erdők és a természet közelségében érzik otthon magukat, és a munkájuk révén napi kapcsolatban állnak a vadonnal.
Az erdésztechnikus, okleveles erdőmérnök és erdőpedagógiai szakmérnöki végzettséggel rendelkező hölgy a munkája miatt kommunikációs területen is képezte magát. A Bakonyerdő Zrt. kommunikációs vezetője leggyakrabban a sajtó képviselőivel, gyermekcsoportokkal erdei iskolás program keretében, valamint szakmai rendezvények, terepbejárások, forgatások alkalmával tartózkodik az erdőben. Bár a bakonyi erdőpedagógus jelenleg nem terepen dolgozó erdész, végzettsége és tapasztalatai révén ezek ellenére számos érdekességgel szolgált a szakma rejtelmeiről a Zöld Hangnak.
Mi volt az, ami miatt az erdész szakma mellett döntött? Mi indította el a „rengetegbe”?
Sokat gondolkodtam korábban ezen a kérdésen, mert amióta az eszemet tudom természetszerető, természethez kötődő gyerek voltam. Ez volt az a közeg, ahol jól éreztem magam. Ma sem tudnék magamnak más szakmát elképzelni.
Egy pici zsákfaluban Fenyőfőn az Ősfenyves szomszédságában éltünk. A falunak akkoriban, ha jól emlékszem, talán 120-130 lakosa volt. Az ott élő közül sokan dolgoztak az erdőben, így volt ez a szüleimmel és a nagyszüleimmel is. Bár nem erdészek voltak, édesapám vadászott, édesanyám pedig az erdőművelő asszonyok egyike volt. A faluban több erdész, vadász, erdészeti kocsis-fogatos élt, de a szomszédos településen működő Vinye-Sándor majori fűrészüzem dolgozói is voltak.
Vonzott az erdő és ez a világ, jól éreztem magam benne. Gyerekként sokat jártam a szüleimmel és a nagyszüleimmel, a helyi erdészekkel is az erdőt.
Mit jelent Önnek az erdő, a természet?
Ezt nehéz megfogalmazni, de talán az elcsendesedést, a kikapcsolást, a nyugalom közegét, számomra mindezek mellett egy érdekes, felfedezésre, megértésre váró világot. Amint a lányaim cseperedni kezdtek, még inkább így gondoltam. Szeretem a természetet, mert mindig más arcát mutatja, úgy gondolom, nyitott szívvel és szemmel kell járni benne.
Ezek szerint az erdők világa eleve meghatározhatta a tanulás, fejlődés irányát Önnek. Jó döntés volt az erdész pályát választani?
Igen, úgy érzem jó irányba indultam. Sokat gondolkodom mostanában azon, mit csinálnék, ha nem ezt az utat választottam, volna, de ha őszinte akarok lenni, még nem találtam meg rá a választ.
A közvélekedés szerint az erdészet inkább egy „férfias szakma”. Mi adja a nehézségét nőként ennek a területnek? Nehezebb lehet egy erdésznő élete, mint a férfi társaké?
Szerintem ennek a szakmának is éppen annyi nehézsége van nőként, mint minden egyén férfi domináns szakmának. Ez éppen lehet nehézség, de lehet kihívás is. Azt gondolom, nem napi szintű nehézségről beszélhetünk. Nőként talán még fontosabb a rátermettség, a szakmai tudás, elhivatottság és a kellő határozottság.
Mi lehet az előnye annak, hogy erdésznő? Látja ennek előnyét a munkája során? Milyen kihívásokkal találkozik a hétköznapokban?
A munkám során alapvetően az erdőkkel szemben laikus, azaz nem szakmabeli közönséggel találkozom, legyen szó a sajtó munkatársairól, különböző szervezetek tagjairól vagy a lakosságról. A feladatom, hogy a szakmai zsargont mellőzve, érthetővé tegyem számukra egy Erdészeti Társaság működését, az erdőkezelés, gazdálkodás részleteit és az erdőkkel kapcsolatos ismereteket. Szakmai cikkek megírásában, háttéranyagok előkészítésében, a terepi tájékozódásban. Az, hogy erdész vagyok óriási segítséget jelent.
Az egyetem elvégzése után erdőtervezőként helyezkedtem el, amikor is a munkám nagy része terephez kötődött. Később erdei iskola vezetőként szintén az erdőben töltöttem a napjaim nagy részét, erdőpedagógiai foglalkozások során gyermekcsoportokkal foglalkoztam. Jelenleg kommunikációs vezetőként az irodai munka némileg túlsúlyba került, de ez sem gátol meg abban, hogy amikor csak tehetem és időm engedi, kimenjek az erdőbe. Szakmai rendezvények, forgatások, interjúk, erdei iskolás foglalkozások, terepbejárások, fotózások, szervezett szakmai továbbképzések általában biztosítanak erre lehetőséget.
Mi az, amit a legjobban szeret a munkájában?
Nehezen tudnék kiemelni belőle egy dolgot. Ha a gyerekkori éveket is beleszámolom, lassan 15-20 éve vesz körül ez a közeg, ez a szakma. Számtalan értékes embert ismerhettem meg ez idő alatt, akiktől rengeteget tanultam, mind szakmailag, mind emberileg. Talán a legjobban azt szeretem, amikor akár gyerekeknek, akár felnőtteknek mesélhetek, taníthatok. Jól esik, amikor beszélgethetek velük az erdőről, az erdész szakmánkról, azt szeretném, hogy ők is megértsék és láthassák azt, amit mi erdészek tanultunk, tapasztaltunk és megélünk a munkánk során. Fontos, hogy választ adjak a azokra a kérdésekre, ami a hétköznapi embereket foglalkoztatja ebben a témában. Persze ehhez az is kell, hogy valóban érdekeljék őket a kérdésekre adott válaszaink.
Milyen tervei vannak szakmai téren?
Mint említettem, nyitott és érdeklődő személyiség vagyok, szeretem a kihívásokat. Szívesen kipróbálnám magam kicsit szakmaibb, a gazdálkodáshoz közelebb álló terepi munkában. Emellett a folyamatosan változó információkban túltengő média világában, a kommunikáció terén is szívesen mélyíteném el a tudásomat. Azt gondolom, bőven van még mit tanulni – természetesen azért, hogy ezzel is erősíthessem az erdész szakmai oldalt. Egyébként bármi is jut eszembe, valahogy mindig az erdők világában találom magam.
Milyen ez a világ? Hogyan kellene együtt élnünk a természettel, az erdőkkel?
Akik felelősséget éreznek a természet iránt, mindig legyenek nyitottak, járjanak nyitott szemmel és szívvel az erdőbe minél többet. Ismerjék és értsék meg az őket körül ölelő világot, a természet működését. Fontos, hogy megóvjuk, és tanítsuk erre a gyermekeiket is. A változás nem mindig rossz, hiszen új helyzeteket, kihívásokat teremt, amire a választ, a megoldást közösen, összefogással, együtt gondolkodva és cselekedve kell megtalálni.
Képeket: Patocskai Lunk Esztertől kaptuk, címlap fotó: Lunk Eszter elnevezésű: Pelsőczy Csaba képe
