Az alföldi természetvédelmi őr célja az élővilág sokszínűségének bemutatása, az értékes élőhelyek megőrzése és a tudományos ismeretterjesztés.
Habarics Béla gyermekkorát egy szatmári faluban, a Szamos közelében, a hajdani Ecsedi-láp szélén fekvő Porcsalmán töltötte. Szülei természet iránti tisztelete, édesapjával tett kirándulásai maradandó élményekkel gazdagították.
Biológia-környezetvédelem szakos középiskolai tanárként sokrétű szakmai képzettséget szerzett, később, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársaként pedig jól felkészült, nagy szakmai tapasztalatokkal rendelkező kollégáknak köszönhetően lehetősége nyílt arra, hogy a jórészt elméleti tudását gyakorlati ismeretekkel bővítse.
Habarics Béla a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre, tájegységvezető és őrszolgálatvezető helyettes. A természetvédő a Nyírség-Bereg Tájegység vezetését végzi, nyolc kollégájával közösen Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye országos és nemzetközi védett területeinek a felügyeletét biztosítja.
A természetfotós szakember a természeti értékek bemutatását, a beregi vidék változatos élőhelyeinek és ritka fajainak népszerűsítését elsődleges feladatának tekinti. Habarics Béla mesélt a Zöld Hangnak a terepi fotózás rejtelmeiről, a környezetvédelem fontosságáról, és arról, hogy a környezeti nevelést célszerű idejében elkezdeni.
Hogyan kezdődött? Mióta foglalkozik természetfotózással?
Ahogy Móricz Zsigmond a szatmári gyűjtőútjain faluimádattal ment a településre, úgy munkám során nap mint nap „Szatmár−Bereg-imádattal” indulok utamra. Szerencsés vagyok, hogy egy természeti, tájképi és kultúrtörténeti értékekben rendkívül gazdag vidéken élek.
A fotózást középiskolás koromban kezdtem, akkoriban egy Zenit gép volt a társam a túrák során. Később a technika fejlődésével és a lehetőségeim bővülésével változott a fotós eszköztáram, azonban a fő mozgatóerő megmaradt: látni, megismerni és megismertetni a természeti környezet történéseit. Fotózással 2015 óta foglalkozom komolyabban, bár korábban is dokumentáltam a látottakat. A munkám során nagyon sok képet készítettem természeti értékekről, igaz, ezek még nem voltak olyan minőségűek, mint amilyeneket 2015 óta készítettem.
Elősorban arra koncentrálok, hogy megmutassam, mit jelent számomra a Bereg-Szatmári sík élővilága, valamint a vármegye védett értékei. Emellett a térségben betöltött szerepüket, változásukat igyekszem a lehető legteljesebb módon bemutatni. Amennyiben a képek bármilyen érzelmet kiváltanak a nézőkből, akkor ez már egy „plusz adalék” a fotóimhoz.
Hogyan függ össze a hobbija a munkájával?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy azzal foglalkozhatom a munkám során is, amit szeretek. Számos olyan feladatot végzek, ami egyben a hobbimnak is tekinthető, és hétköznapi érdeklődésem középpontjában van.
Szeretek térinformatikával és az élőlények megfigyelésével foglalkozni, szeretem dokumentálni a természeti környezetünk történéseit. 2010 óta felgyorsultak a folyamatok, érdemes rögzíteni ezeket a változásokat, fontos, hogy nyomon tudjuk követni a végbemenő változások hatásait.
Hobbim az utóbbi időben a természetfotózás köré csoportosul leginkább, ennek több ágát igyekszem elsajátítani. Az a cél, hogy bemutassam azt a természeti környezetet, ami minket körülvesz, megismertessem azokat az állatokat, amelyek jelentőségével gyakran még az itt élő emberek sincsenek tisztában. Megmutatom, milyen természeti környezet veszi őket körül. Az épített örökség, a templomok, és az ipartörténeti emlékek megörökítése is fontos szegmense a fotózásomnak. Szeretem ezeket minél szebben, szemléletesebben megörökíteni. Szeretném, ha minél többen rácsodálkoznának arra a változatosságra, ami Szatmár-Bereget jellemzi.
Mit jelent Önnek a hétköznapokban a természet közelsége?
Nagyon sok időt töltök számítógép előtt adminisztratív feladatokkal. Persze ez a pozíciómnál fogva természetes, de ettől függetlenül igyekszem a hétköznapokban minél több időt kint tölteni a természetben. Mégis, inkább csak a munkavégzés közben jutok ki egy-egy műtárgynál megbeszélésre. Amikor egy vizes területen megjelenek, a társhatóságokkal közösen próbáljuk az élővilágot fenntartani, közös gondolkodással jobb állapotba hozni.
Igazán akkor tudok a természet közelségében lenni és dolgozni, esetleg fotózni, ha erre több időm van. Mondjuk korábban kelek, és hajnalban kimegyek egy-egy munkaterületre. Még a megbeszélés előtt megfigyelek néhány állatfajt, amit rögzítek a biotikai adatbázisunkba.
Hajnalban vagy késő este megfelelőek a fények ahhoz, hogy olyan fotók születhessenek, amelyek elérik a számomra megfelelő szintet. Hétvégén kora hajnalban vagy késő este szoktam nagyobb túrákat tenni, igyekszem közben megőrizni a családi békét. Mire a család felébred, én már itthon vagyok az értékes „zsákmánnyal” a fényképezőgépben.
Melyek a kedvenc témái?
Elsősorban tájképeket szeretek fotózni, ezek segítségével jól bemutatható egy-egy élőhely komplexitása, emellett szívesen megörökítem az állatokat is. Azokat a fajokat fotózom, amelyek védelem alatt állnak, esetleg ritkaságszámba mennek. Olyan fajok ezek, melyek sérülékenyek, mások számára ritkán megközelíthetők, vagy egyáltalán nem láthatók. Kettős célom van, egyrészt így tudom teljesebb módon bemutatni a természeti környezetünket, másrészt különböző médiafelületeken, platformokon szemléltethetem a munkámat.
Bemutatom azt a változatosságot, azokat az élőlényeket, melyekkel foglalkozunk, ugyanakkor az előadásaimon sokkal szemléletesebben tudok mesélni a saját fotóimmal. Hitelesebben tudok beszámolni egy-egy élőlény viselkedéséről. Ehhez kapcsolódó személyes élményeimen keresztül olyan érzelmeket tudok elindítani, melyek engem is megérintettek a fénykép készítésekor.
Melyik témát a legnehezebb fotózni?
Nehéz a természetet fotózni, számomra ez mindig nagy kihívást jelent. Legtöbbször gyötrelmes a fotózás, az, hogy kimegyek a területre, és nem látom meg azt a kompozíciót, amit elvárnék magamtól.
Számtalan jelenet van, amit meg tudnék örökíteni, főleg a mai technikával többszáz, vagy akár többezer képet is lehetne készíteni, de nem ez a cél. A legjobbra, a legszebbre törekszem, ami valami pluszt ad nekem. Ha egy kép készítése közben számomra megfelelő a kompozíció, a perspektíva, egy adott jelenet, akkor a megjelenítés során – a fotón keresztül – is átsejlik ez, akkor a szemlélőben jó eséllyel valamilyen érzelmet, kötődést válthat ki. Ez nehéz feladat.
Temérdek helyszín van a fejemben. Számos olyan alkalom adódik, amikor csupán megfigyelek, de nem tudok fotózni. Ezzel már megbarátkoztam, igyekszem legtöbbet kihozni a fotókból. Az biztos, hogy sokat kell kimenni fotózni, de igyekszem egy-egy témát minél alaposabban feldolgozni.
Pontosan mi történik a terepi fotózás alkalmával?
Egy fix helyre megyek ki, lehet ez egy növény virágzásának a helye, a keresztesvipera párzásának lehetséges helyszíne, vagy éppen a fekete gólyákhoz kötöm a fotózást. Mivel ezek a látványosságok nem „magukban vannak” kint, ezért több órát töltök kint, és ha közben még látok más, megörökítésre alkalmas képet, akkor azt is próbálom fotózni.
Gyakran visszatérek egy helyszínre, igyekszem több évszakban, más-más időjárási viszonyok között lefotózni, de ez ritkán sikerül. Van egy listám, azt szoktam böngészgetni. Tudom, melyek azok az adott hónapban aktuális látnivalók, melyekhez keresem a helyszíneket. Természetesen, vannak visszatérő, minden hónapra jellemző témák, amiket „illő” megfotózni.
Például a kora tavaszi növények virágzása is ilyen. A kárpáti sáfrány, a hóvirág, az erdélyi csillagvirág remek témák, de később a tiszavirágzás is, ami szinte minden évben a Tisza-parton talál. A ritka rovarokról igyekszem többféle szemszögből felvételeket készíteni.
Emellett vannak különleges fajok, melyek megtalálása számomra is szakmai kihívás. Ezek példányait szakértőkkel konzultálva próbálom megismerni, felfedezni, és ha sikerül, szemléletesen lefotózni. Idén például halakat fotóztam, ez egy teljesen új technikai megoldást, új apparátust igényel.
Milyen különleges helyzetek adóhatnak fotózás közben?
A keresztesviperák fotózásakor herpetológus kollégámmal gyakran keresem fel azokat a helyszíneket, ahol rendszeres előfordulásokról van információnk. Egy ilyen helyen 2021-ben voltam kint. Amikor kora tavasszal előbújnak a nőstények, a jellegzetes szaguk alapján hamarabb lehet megtalálni őket. Ezek a hüllők rejtett életmódot élnek, gyakorlatilag teljesen beleolvadnak a környezetükbe,
Az egyik ilyen alkalommal kint voltam az erdő szélén, és megtaláltam azt a nőstény keresztesviperát, akit kerestem. Néhány perc elteltével 5-8 hím jelent meg, akik persze nem velem voltak elfoglalva, hanem keresték a kiválasztott hölgy kegyét. Heves harcokat vívtak egymással, hogy párosodhassanak.
Ez a fotózás szempontjából egy „nullás nap” volt, mert nem tudtam fotózni az összefüggő növényzet takarásában. Ennek ellenére az izgalmas jelenetsor felejthetetlen élményt jelentett számomra.
Köztük állni különleges érzés volt, örültem, hogy közelről figyelhetem őket. A rejtett életmódot élő állatok ilyenkor a természet törvényeinek engedelmeskedve szinte egymást eltiporva próbálnak párosodni.
Mit tehet egy laikus az élővilág sokszínűségének megőrzéséért?
Minél korábban megismerik az emberek ezt a sokszínű élővilágot, annál jobban fognak figyelni és vigyázni rá. Ezért tartunk a gyerekeknek természetismereti órákat, kihelyezett bemutatókat, madárgyűrűzéseket, virágzásváró túrát. Ezeken a rendezvényeken a természeti környezet komplexitásának megismerésére van lehetőség. Ha valaki ezt megismeri, talán meg is szereti, és ha megszereti, akkor talán kevésbé fogja mostohán kezelni.
A gyerekeken keresztül eljuthatunk a szülőkig, és az ő világlátásukat is tudjuk egy kicsit formálni. Úgy gondolom, ez elengedhetetlen ahhoz, hogy egy olyan természeti képet, egy olyan világot hagyjunk magunk után, ami alkalmas arra, hogy az utánunk következő generációk is ugyanilyen változatos, sokszínű élővilágot tapasztalhassanak. Nagyon fontos, hogy ilyen környezetben élhessék az életüket, mert az élet csupán így lehet teljes.
