A közoktatás sikerének egyik fontos fokmérője a diákok tudásszintje, amit többnyire az OECD háromévente ismételt nemzetközi tanulói teljesítménymérésével (a PISA-vizsgálattal) jellemeznek a szakértők. A 15 évesek természettudományos, matematikai és szövegértési kompetenciáit felmérő vizsgálatok szerint a kétezres években egyedül a diákok szövegértése javult számottevően, a többi területen stagnáltak az eredmények. Majd a 2010-es években minden tekintetben leromlott, az évtized végén pedig alacsony szinten stagnált a magyar tanulók teljesítménye.
A fent látható, lassan tulajdonképpen egy egész generációt érintő változások okait keresve érdemes felidézni, hogy a 2010-es kormányváltást követően megújult a köznevelési törvény, majd az intézményi, illetve a tanári autonómia biztosítása helyett a központosítás irányába változott a magyar oktatási rendszer. 2013-ban ráadásul a tanterv is módosult, a kompetenciafejlesztésről a formális ismeretre helyeződött át a hangsúly.
A romlás a rosszabbul és a jobban tanuló gyerekek csoportjaiban egyaránt megmutatkozott, a gyengén teljesítők aránya ugyanis megnőtt, míg a kiemelkedő eredményeket felmutató diákoké csökkent. Mindez foglalkoztathatósági, továbbképezhetőségi problémákhoz vezet, továbbá beszűkíti az egyetemi képzések beiskolázási bázisát, veszélyeztetve az értelmiség utánpótlását – írja a G7.hu.
Régiós összehasonlításban sem valami fényesek a legfrissebb magyar adatok. A cseh és különösen a lengyel iskolások jelentősen jobban teljesítettek a teszteken, a szlovák tizenévesek szövegértési és természettudományokkal kapcsolatos pontszámai azonban elmaradtak magyarországi társaikétól. A romló tendencia nem magyar sajátosság, a térségben egyedül Lengyelországban sikerült javítani a pontszámokon, a többi országban inkább a stagnálás, illetve az eredmények gyengülése volt jellemző.
Az OECD elemzése szerint Magyarországon a rosszabb és a jobb szociális hátterű gyerekek iskolai teljesítménye közötti éles különbség is komoly problémát jelent.
