A tájfajta ősgabonák kiállták az idő próbáját és a jövőben is kulcsszerepet kaphatnak. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) többéves munkája eredményeként a napokban kerülnek kiskereskedelmi forgalomba azok a hazai ökológiai termesztésből származó tönke és alakor tájfajta ősgabona lisztek, amelyek izgalmas sokszínűséget hoznak a gasztronómiába.
A magas beltartalmi értékű, egészséges, különleges ízvilágú lisztek elsőként hazai kézműves pékségek kemencéiben bizonyítottak.
Az ökológiai gazdálkodásban jelentős szerepet kap a biológiai sokféleség megőrzése, ezért is törekednek a kutatók arra, hogy a termesztésből kiszorított tájfajták és ősi gabonák visszakerüljenek a köztudatba. Ez indította el az ÖMKi fejlesztéseit, ám ennél sokkal több kellett ahhoz, hogy tervük valóra váljon, és a modern konyha igényeit kiszolgáló tönke és alakor bio lisztek a hazai vásárlók asztalára kerülhessenek.
Az ősgabonák kulcsszerephez juthatnak a jövőben
Tudományos kutatások támasztják alá, hogy a tönke és az alakor ősbúza fajok kedvező zsírsav-, keményítő- és fehérjeösszetétele, emészthetősége, antioxidáns-vegyület és ásványianyag tartalma kivételesen egészséges táplálékká teszi őket. A tönke és alakor olyannyira egyedi gabonafélének számítanak, hogy fogyasztásukat javasolják különféle allergiák, magas koleszterinszint esetén és cukorbetegek diétájába is. Ezek a gabonák a mezőgazdasági termelés során ellenállóbbak a betegségekkel szemben, előnyük az alkalmazkodóképességük, vitalitásuk és gyomelnyomó képességük. Jól bírják az extenzívebb körülményeket is, ezért a biogazdálkodásba jól beilleszthetőek.
Miért hívjuk őket ősgabonának?
Az ősgabonák, más néven pelyvás gabonák közül a legismertebb a tönköly, a tönke és az alakor pedig a közelmúltban kezdték el élni reneszánszukat. Az ősbúzák nem a ma ismert kenyérbúza ősi fajtái, hanem teljesen külön gabonafajok. Az alakor például az az egyszemű búza, amit az ember először körülbelül 12 ezer évvel ezelőtt vont be a termesztésbe. Bár Közép-Ázsia egyes területein a mai napig termesztik, Európában a kenyérbúza megjelenésével, majd a vegyipar alapú gazdálkodás terjedésével ezek a gabonafajok csaknem teljesen eltűntek a mezőgazdaságból. Kiváló tulajdonságaik révén – akár ökológiai, akár konvencionális termelésben – ezek az ősi búzák visszahozhatják a hiányzó sokszínűséget a kenyérkultúrába, kiegészíthetik a tömegtermelést és javíthatják a pékáruk minőségét.
Kiskereskedelmi forgalomban a tönke és az alakor bio lisztek
Az ÖMKi – kenyérbúza fajtatesztjei mellett -, több mint hat éve foglalkozik ősgabonákkal, azon belül is génbankokból származó tönke és alakortájfajták hazai tesztelésével. Hitvallásuk szerint a kiváló biobúza megtermelésén túl az is lényeges, hogy a teljes ökológiai termékpálya, azaz az őrlés és a feldolgozás is hazai vállalkozásoknál valósuljon meg, valamint a helyben előállított biotermékekre rátaláljon a magyar vásárlóközönség és a gasztronómia.
„A szűken vett kutatási területünkön léptünk túl, amikor azt a célt tűztük ki, hogy a termékpálya-fejlesztés részeként, a szántóföldi kísérleteinkben legjobban szereplő, on-farm partnereink által termesztett ősgabonák lisztjei országosan elérhetővé váljanak a vásárlók számára. Örömmel jelenthetjük be, hogy a terv megvalósult” – mondta Drexler Dóra, az ÖMKi ügyvezetője.
Január harmadik hetében hazánk egyik legnagyobb áruházláncában, országosan lesznek megvásárolhatóak fél kilós kiszerelésben az ÖMKi partneri hálózatából származó bio tönke és alakor lisztek.
Az elérhető mennyiség egyelőre limitált, de ha az első kereskedelmi kísérlet beválik, a jövőben nagyobb mennyiséget kínálnak majd a fogyasztóknak. A régi idők kenyereként is emlegetett kovászos kenyér újra reneszánszát éli, amelyben nagy szerepe van a kézműves pékségeknek. Megjelenésükkel párhuzamosan az otthon kísérletezők száma is egyre gyarapszik.
Borítókép: Ősgabona. Fotó: ÖMKi
