Lakott területen elsősorban a varjúfélék, különösen a dolmányos varjak április végétől induló, és akár június közepéig tartó fiókareptetésekor számíthatunk egyesek számára félelmet keltő madártámadásokra – hívja fel a figyelmet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület közleményében. A szülők ilyenkor a fészket elhagyó, de még ügyetlen és gyakran nem teljesen röpképes fiókáikat védelmezik. Hiperérzékeny párnál a viselkedést már az is kiválthatja, ha az ember néhány tíz méterre megközelíti az egyébként nem is látható fióka rejtekhelyét.
Európában alig él olyan madár, mely támadásával közvetlen sérülést okozhat. Gondot inkább a járulékos balesetveszély jelent, amikor a megijedő ember leesik a fáról, elbotlik, esetleg kiszalad az úttestre.
Támadó madarak esetében is hasonlóan kell eljárni, mint a nekünk rontó kutyáknál: ne fussunk el, forduljunk szembe az állattal, karunkat széttárva mutassuk magunkat sokkal nagyobbnak és félelmetesebbnek, és kiabáljunk rá az állatra. Rámenősebb madarak esetén nyugodtan használjuk védekezésre a kezünk ügyében lévő szatyrot, kézitáskát, könnyű hátizsákot, kabátot, esernyőt, kalapot, és így hátráljunk el.
Ha elég bátrak vagyunk, sokat segíthetünk a kevésbé hősies embertársainkon azzal, ha a rossz helyre tévedt varjúfiókát a látótávolságon belül lévő bokros, fás területre visszük.
Ilyenkor az izgatott szülők minket követnek, az addig “megközelíthetetlen” épület és járda pedig ismét használhatóvá válik.
Magyarországon leginkább a kis, szürke tollú fiókáival úszó bütykös hattyú pártól kell tartanunk, mert ha csónakkal vagy úszás közben óvatlanul megközelítjük a családot, az öregek a szárnyukkal és a csőrükkel fájdalmasan ütve bizony keményen támadhatnak. Ez a fürdőző gyerekek és a gyengébb fizikumú felnőttek számára bizony komoly kockázatot jelenthet. Ezért a fiókáit vezetgető hattyúkat kerüljük el.
Borítókép: Pixabay/enriquelopezgarre
