Nagyon valószínű, hogy nyártól a Csendes-óceánon egy újabb El Niño esemény fog kialakulni, amely a globális átlaghőmérsékletet is megemeli. Ez a modellek előrejelzése szerint akár egy szuper El Niño-vá is fejlődhet, amely ritkán fordul elő – ez legutóbb 2016-ban következett be. Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE Meteorológiai Tanszék kutatói megvizsgálták, hogy mekkora hatása van ennek az éghajlati ingadozásnak a magyarországi hőmérsékleti és csapadékviszonyokra.
Szerzők: Szabó Péter, éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza; Pongrácz Rita, meteorológus, hidrológus, a földtudományok doktora, az ELTE Meteorológiai Tanszékének adjunktusa.
A cikk forrása a Másfélfok. A Zöld Hang a cikket a Másfélfok szerkesztősége engedélyével vette át.
Az El Niño és a globális felmelegedés kapcsolata
Mielőtt rátérnénk magára az El Niño jelenségre (teljes nevén El Niño-Déli Oszcilláció, azaz ENSO), érdemes azt a globális felmelegedés tágabb összefüggésében elhelyezni. A megbízható mérések szerint 2015 után a globális felmelegedés üteme megduplázódott: a korábbi, mintegy 0,18 °C/évtizedes trend helyett már körülbelül 0,41 °C/évtizedes növekedést figyelhetünk meg. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a hosszú távú melegedést nem az El Niño és a vele ellentétes hatású La Niña események okozzák. Ezek a természetes éghajlati ingadozások csak rövidebb távon módosítják a globális klímát: egy erősebb El Niño akár 0,2 °C-kal is növelheti, míg La Niña idején csökkentheti a teljes Földre számolt évi átlaghőmérsékletet.
Az El Niño-La Niña oszcilláció egy nagy kiterjedésű éghajlati folyamat, melynek leghamarabb érzékelhető hatása a felszínközeli vízrétegek hőmérsékletében mutatkozik meg: a Csendes-óceán középső, trópusi területein a vízfelszín a szokásosnál néhány fokkal melegebb (El Niño idején) vagy hidegebb (La Niña idején), mely a Csendes-óceán keleti medencéje felől nyugati irányba terjed, és a közeli térségek (Ausztrália, Észak- és Dél-Amerika vagy akár India) légkörzését jelentősen módosítja. Ez kihat a globális légköri cirkulációra is, illetve a melegebb óceán nagyobb párolgásán keresztül a légkörben található összes vízpára mennyiségére is.
A fázisváltás időszaka március-április, tehát mostanában dől el, hogy a következő hónapokban milyen irányba halad ez az éghajlati jelenség. Az egyik legpontosabb előrejelzés szerint idén gyors átmenet várható egy gyenge La Niña állapotból El Niño fázisba, mindössze három évvel az előző El Niño után. Ha ez az év végére szuper El Niño erősségűvé válik, akkor nagy valószínűséggel a következő év a valaha mért legmelegebb év lesz a Földön.
Mit jelent mindez számunkra, Magyarországon?
A válasz nem egyértelmű. Európa, és különösen Magyarország már nagyon távol esik a trópusi Csendes-óceántól, ezért az El Niño hatása csak különböző távkapcsolati rendszereken keresztül juthat el térségünkbe. Azért, hogy ezt számszerűsítsük, saját számításainkban több lehetséges ENSO-indikátort vetettünk össze a magyarországi téli és nyári átlaghőmérséklet, valamint csapadékösszeg adatsoraival. Az eredmények azt mutatják, hogy a kapcsolat összességében gyenge. Még a három legerősebbnek bizonyuló indikátor esetében is általában gyenge vagy elhanyagolható kapcsolatot találtunk.
A legerősebb, de továbbra is gyenge kapcsolat a téli csapadék és az ENSO fázisváltása között jelentkezett: miután a La Niña fázisból El Niño állapotba lépünk, akkor a magyarországi téli csapadék több esetben nagyobb (a korrelációs együttható az augusztus utáni ENSO-indikátor értékével 0,35). Az idei helyzet is nagy valószínűséggel ilyen átmenet lesz. A hazai nyári csapadékkal két egymás utáni El Niño év mutatta a „legerősebb”, negatív kapcsolatot (-0,25), azonban most éppen El Niño kialakulása van folyamatban, amelyre már csak elhanyagolható kapcsolatot találtunk.
A hőmérséklet tekintetében a legerősebb (de még mindig csak gyenge) pozitív kapcsolat a hazai téli hőmérséklet és az épp most várható, La Niña állapotból El Niño állapotba történő lépés esetén a november utáni ENSO-indikátor értékével mutatkozik (a korrelációs együttható értéke 0,29). A hazai nyári hőmérséklet esetében csak elhanyagolható kapcsolatot találtunk, így ezzel nem is érdemes foglalkozni hosszabb távú előrejelzésként.
Mi várható idén nyáron és utána?
A globális felmelegedés gyorsulása miatt a La Niña évek sem hűtik már le annyira a globális hőmérsékletet, mint korábban. Jó példa erre, hogy a 2023-2024-es El Niño után a 2025-ös év – amely La Niña évnek tekinthető – még így is a harmadik legmelegebb lett.
A világ nyolc vezető klímakutató központjának szezonális előrejelzései szerint március-április még semleges ENSO fázisban telik, azonban májustól a modellek fele már az El Niño kialakulását jelzi – amikor az ENSO-indikátor értéke 0,5 °C feletti –, júniustól pedig már az előrejelzések közel 90%-a számol ezzel. Fontos megjegyezni, hogy El Niño fázisnak azt tekintjük, amikor az ENSO-indikátor legalább három egymást követő csúsztatott évszakban, azaz pl. június és október közötti, háromhavi átlagban mindig 0,5 °C feletti. A szuper El Niño kategóriát – amikor a többhavi eltérés tartósan (szintén legalább három csúsztatott évszakon át) 1,5 °C fölé emelkedik, mely utoljára 2016-ban fordult elő – jelenleg a modellek körülbelül fele jelzi augusztustól.
2027: várhatóan több extrém eseményre számíthatunk
Ahhoz, hogy egy szuper El Niño hatásai a trópusi Csendes-óceántól Magyarországig eljussanak, általában szükség van egy-két hónapra. A saját elemzéseink alapján ugyan nem bizonyítható erős kapcsolat a magyarországi időjárással, de a statisztikai eredmények azt mutatják, hogy annak van nagyobb valószínűsége, hogy a következő tél csapadéka és hőmérséklete is magasabb lesz az átlagnál. A következő nyárra vonatkozóan nem találtunk tudományos és fizikailag megalapozott kapcsolatot.
Hazánk időjárását sokkal inkább az európai légköri mozgások alakítják, úgymint a szibériai anticiklon (magasnyomású légköri képződmény), az azori anticiklon, valamint az Atlanti-óceán felől vagy a mediterrán térségből induló ciklonok. Ugyanakkor egyre inkább úgy tűnik, hogy a tartósan fennmaradó időjárási helyzetek – például a mérsékelt öv nyugati alapáramlását blokkoló anticiklon, hőhullámok, a tartós északi vagy déli áramlás, vagy adott térség felett hosszabban tartózkodó ún. beragadó ciklonok – határozzák meg a hazai időjárást is.
Ahogy a legutóbbi El Niño idején, 2024-ben is történt, a szokásosnál is nagyobb valószínűséggel számíthatunk extrém eseményekre 2027-ben: hőhullámokra, aszályra, hirtelen lezúduló nagy csapadékra vagy akár árvizekre. Az El Niño idején még melegebb óceán és légkör ugyanis több energiát és több vízgőzt képes tárolni, ami kedvez a szélsőségek kialakulásának, és ezzel felerősíti a globális felmelegedés hatását.
Az 1. ábra az ECMWF Advisory-jából, míg a 3. ábra a C3S szezonális előrejelzéséből származik, melyet a szerzők egyszerűsítettek és magyarosítottak. Köszönjük Bódai Tamás (MATE) szakmai hozzájárulását!
Köszönjük a megfigyeléseken alapuló ERA5 reanalízis elkészítését az EU ECMWF intézményének, az El Niño és La Niña események jellemzésére alkalmas indikátort pedig az amerikai NOAA Climate Prediction Centernek. A kutatás megjelenését az ECF támogatta.
Rövid tudományos módszertan
1. Megfigyelések
A hőmérsékleti és csapadékadatokat a globális, az európai és a hazai éghajlatot egységes keretben leíró ERA5 adatbázisból tekintettük az 1971-2024 közötti időszakra. Az ERA5 a különböző megfigyelési rendszerek (műholdak, repülőgépek, rádiószondák, felszíni állomások és egyéb mérőeszközök) adatait egy időjárási modell segítségével egységes rendszerbe integráló, a légkör vertikális szerkezetét is figyelembe vevő reanalízis. Az elemzéshez mintegy 25 km horizontális felbontású adatokból számított téli és nyári átlagokat használtunk, majd csúsztatott 20-éves átlagtól vett eltéréseket tekintettünk a trendek kiszűrése céljából, hogy az adatok az ENSO-indikátorokkal összevethetőek legyenek.
Az El Niño és La Niña fázist jellemző mérőszámhoz (ENSO-indikátor) a következő alapadatokat használtuk az 1971 és 2024 közötti időszakra: az ERSST.v5 vízfelszíni hőmérsékleti adatbázis ún. Nino-3.4 térségre (5°É-5°D, 120°-170°Ny) vett anomáliáinak háromhavi simított átlaga, melyből levonjuk a trópusi öv (20°É-20°D) átlagos vízfelszíni hőmérsékletének anomáliáját, majd a kapott különbséget úgy skálázzuk, hogy annak szórása megegyezzen az eredeti Nino-3.4 index szórásával. Ez a NOAA-nál idéntől alkalmazott, ún. relatív Nino index.
2. ENSO-indikátorok
Ezekkel azt vizsgáltuk, hogy milyen erős az ENSO-fázisok vagy fázisváltások kapcsolata az európai és magyarországi hőmérsékleti és csapadék értékekkel. A tél (DJF) esetében az eggyel korábbi év indikátor értékeit tekintettük, míg a nyári (JJA) értékek esetében az adott évet.
A cikk forrása a Másfélfok. A Zöld Hang a cikket a Másfélfok szerkesztősége engedélyével vette át.
