2016-ban a Zero Mika törvény egy tollvonással betiltotta a Marokkót elborító nejlonzacskókat. Az utak menti bokrokról mára eltűntek a szélben lobogó műanyagok, s a marokkói példát más afrikai országok is követték. Az ország előtt azonban még mindig nehéz feladat áll: a gyorsan növekvő hulladékmennyiség kezelése.
Marokkó húsz évvel ezelőtt a világ második legtöbb nejlonzacskót használó országa volt, és ezt nem lehetett nem észrevenni. Az utak mentén lévő akácos bozótokon zászlóként lebegtek tömegével az eldobott műanyag zacskók. Az óceán partján a homokban, a szikláknál, a vízben mindenhol nejlonok voltak, de a legjellegzetesebb a kisvárosok szezonális esővíz elvezető, legtöbbször száraz medrébe dobott és sodródott több tonnás nejlon mennyiség döbbentette meg az utazókat. Mivel Marokkóban még mai napig elmaradott a szemétszállítás és hulladékgyűjtés, így a legtöbb szemét nem azért került a természetbe, a városi környezetbe, mert eldobálták, hanem mert nem volt hova tenni. A nejlonok már-már szabályszerűen fojtogatták a csodás észak-afrikai országot, hiszen a zacskók évtizedek alatt sem bomlanak le. Mielőtt a tiltások életbe léptek, a fogyasztás szinte kontrollálatlan volt: egyes becslések szerint a marokkóiak évente körülbelül 900 műanyag zacskót használtak fejenként, amivel második helyen álltak a világban a fogyasztásban. Az ENSZ és a Világ Természetvédelmi Alap, a WWF is éveken át tanulmányozta, hogyan “fullad bele” Marokkó a nejlonokba.
2016-ban azonban határozott lépésre szánta el magát az ország vezetése és életbe léptette a Zero Mika törvényt, amellyel betiltotta a hagyományos, egyszer használatos műanyag zacskók gyártását, importját és forgalmazását. Három év alatt 35 ezer tonnával csökkent a műanyag zacskók használata, és szép lassan tíz év alatt megtisztultak a nejlon szennyezésétől az útszéli növények, a városok utcái, a mindig szeles óceánpart. Ma már nem látni szélben hajlongó, foszló nejlonokat. A nagyon határozott tiltás meghozta az eredményét, és az elmúlt években mindenféle alternatívát kínálnak a boltokban zacskók helyett. A legtöbb élelmiszerárus szövött és megszegett anyagból készült lebomló zacskóalternatívákat adnak. Egyedül a halászok és a hentesek adják az áruikat nejlonban. Marokkó példáját sok afrikai országban is követték, mert a Zero Mika törvény azonnali megoldást nyújtott egy egyre borzalmasabb látványra és szennyezésre. Kenya és Ruanda is teljes tiltást alkalmaz, amely a gyártásra, forgalmazásra és használatra is kiterjed, szigorú ellenőrzéssel. Tanzánia és Mauritánia is komoly korlátozásokat vezetett be. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a tiltások valóban gyors és látványos eredményeket hoznak, hiszen csökken a közterületeken és vízpartokon található műanyag hulladék mennyisége, és javul a helyi lakosság környezettudatossága, ugyanakkor a természetvédelmi szervezetek arra hívják fel a figyelmet, hogy amíg a hulladékgyűjtés és feldolgozás rendszere még mindig nem működik jól, addig nem lesz igazi áttörés.
Jelenleg az ENSZ adatai szerint Marokkóban évente körülbelül 7,4 millió tonna települési szilárd hulladék keletkezik, legfőképp a városokban. A szervezet arra figyelmeztet, ha a jelenlegi trendek folytatódnak, 2050-re a keletkező hulladék mennyisége akár 17 millió tonna fölé is emelkedhet évente. Ez több mint kétszerese a mai szintnek. Nem is csoda, hiszen Marokkó lakossága évente 1 százalékkal nő, jelenleg 39 millióan lakják az országot. Ahogy nőtt a népesség, ahogy egyre többen költöztek városokba a munkalehetőségek miatt, úgy a szemét mennyisége is drasztikusan megemelkedett. A világban sajnos mindenütt egyre több a becsomagolt készélelmiszer, a műanyag italdoboz, joghurtos pohár és még sorolhatnánk, s ezek Észak-Afrikát is egyre jobban elszennyezik – annál is inkább, mivel a legtöbb helyen nincsenek kihelyezett kukák, vagy ha mégis, akkor hatalmas a kiömlő szemétkupac körülöttük. A szemetet vidéken rendre elégetik az utak mentén, mert nincs, aki összeszedje. A WWF 2019-es jelentése szerint Marokkóban a hulladékgazdálkodás fő problémája rendszerszintű, és ez a mai napig így lehet. A háztartási hulladék közel negyedét nem gyűjtik össze megfelelően, és a legtöbb hulladék – beleértve a műanyagot is – lerakókba kerül. Az ENSZ szakértői anyagai szerint a növekvő hulladékmennyiség egyre nagyobb nyomást helyez az önkormányzati rendszerekre, és most már Marokkó is készül a hulladékgazdálkodási reformra, amelyhez nemrégiben segítséget is kapott a Világbanktól. A WWF és ENSZ-jelentések alapján világos: a tiltás fontos első lépés volt, de a hosszú távú sikerhez integrált hulladékgazdálkodási reformokra, szelektív gyűjtésre és a fogyasztási minták átalakítására van szükség.
