Öt éven belül a Kaukázus vezető, egész évben működő ökoturisztikai célpontja lesz Grúzia – áll az idén kiadott ökoturisztikai jelentésükben. Már most háromszor gyorsabban növekszik az országban a természetet és a kisebb közösségeket tiszteletben tartó turisztikai ág, mint a hagyományos. A cikkben szereplő Pirveli Balda falucska története így nemcsak két közeli látványos természeti helyszínről szól, hanem arról is, hogyan képes egy eldugott grúz település a turizmus segítségével újraéledni.
Grúzia 2030-ra a Kaukázus első számú ökoturisztikai célpontjává akar válni és van is mire alapoznia. A hatalmas hófedte hegyek izgalmas világa, az Unesco világörökség részének nyilvánított kolostorok, az ugyancsak világörökség védelmet kapott borkészítés mellett az alacsonyabb hegyi régiókban is elképesztően változatos táj. Azúrkék hegyi folyók és vízesések, fészkelő védett madarak mellett talán a legtitkosabb élmény, hogy az eldugott hegyi falvakban pár száz éve megállt az idő. A régi verandákra felkötözve a napon aszalódnak a gyümölcsök, a disznók a tehenekkel és a kutyákkal együtt az utcán sétálnak, a férfiak sajtot készítenek. Grúzia nyugati részén, Szamegrelo régióban új életformát hozott a turizmus
A Martvili- és az Okatse-kanyon környékén a turisták nem szállodaláncokat, hanem vendégházakat találnak; nem menüt, hanem házi kosztot; és nem szervezett tömegtúrákat, hanem személyes történeteket, amelyek egy-egy családhoz, egy faluba vagy egy eldugott hegyi ösvényhez kötődnek.
A Martvili környékén élők közül évről évre egyre többen biztosítanak szállást, túravezetést és grúz reggelit és vacsorát a látogatóknak. A hozzájuk érkező vendégek ugyanis másra vágynak, ők a természeti csodák mellett a valódi hangulatát is szeretnék megérezni. A napokra érkező turisták a szállásadó család angolul beszélő fiával együtt terepjáróval, gyalogosan vagy lóháton fedezik fel a vidéket, sokszor olyan helyekre jutva el, ahová csak a helyiek ismerik az utat. A Kaghu-vízesés például egy keskeny ösvény végén rejtőzik, sűrű erdő és mohás sziklák között; nyáron meg is lehet mártózni a hideg vízben. Hiába gyönyörű a növényfalon leomló vízesés, mégis kevesen ismerik, mert kimarad a tömegturisztikai látványosságokból.
A látogatók nemcsak a látványért érkeznek ide, hanem az ízekért is. A házigazdák kontinentális reggelik és vacsorák helyett igazi grúz vendégszeretettel és ízekkel készülnek. Sokszor az asztalnál ülnek az idősek is, akik áldást adnak a kedves látogatókra. Sajtos khachapuri, korianderes paradicsomos bárány, fűszeres zöldségek és az elmaradhatatlan híres grúz bor kerül az asztalra. A turizmus itt nemcsak néhány szemfülesebb család jövedelme, hanem közösségi tevékenység, amely munkát és értelmet ad azoknak, akik a szülőföldjükön akarnak maradni.
Erre jó példa egy szamegreloi falu, Pirveli Balda, ahol ma már ma alig százötvenen élnek, többségük idős. Az utóbbi években azonban néhány család a saját házukban vendégházat nyitott, méghozzá nagy sikerrel. Ők azok, akik felismerték, hogy a természethez kötődő turizmus lehet az egyetlen esély a helyben maradásra. Már a falu megközelítése sem egyszerű, mert mindenhol hegyi, földes utak vannak. A faluban bár a mindennapok egyszerűnek tűnnek, mégis ez adja az élmény varázsát. A hegyek ölelésében pár tucat régi faszerkezetes verandás ház van megművelt kertekkel, ilyenkor ősszel érett datolyaszilvával roskadoznak a fák. A tehenek, a disznók és kutyák együtt járják az utcákat, a verandán gyümölcsöt szárítanak. Az időtlenség szinte tapintható.
Martvili térség a grúz turizmus ismert központja, amely valószínűleg a repterek közelsége miatt lett az ország egyik leglátogatottabb ökoturisztikai célpontja. A Martvili kanyont az Abasha folyó vájta évezredek alatt a mészkőbe és 700 méter hosszú és nagyon mély szurdokban a víz smaragdzöld színe és a függőleges sziklafalak, a mohával borított fák, amelyeken páfrányok nőnek, különleges látványt nyújtanak. Szerencsére a helyi vezetők számtalan olyan kis utat, ösvényt ismernek a kanyonban, ahol még több vízesést lehet megnézni, vagy azokban úszni, mégis a szervezetten érkező turistacsoportok elkerülik ezeket. Ők csak a fizetős nemzeti parki területre, a Martvili kanyon leglátványosabb részére mennek. A nemzeti park az elmúlt években rengeteget fejlesztett és a látogatók ma már rövid csónaktúrán járhatják be a kanyont, de kiépült a kanyon felett a zipline, azaz drótkötélpályás csúszás is.
2023-ban a park tájékoztatása szerint 228 998 turista fordult meg itt, közülük 147 252 külföldi és 81 746 grúz látogató volt, ami több mint harminc százalékos növekedést jelent az előző évhez képest. Bár a cél elsősorban nem a tömegturizmus volt, mégis fontos volt, hogy a sétálórészeket és kilátókat úgy építették ki, hogy a természetben nem tud kárt tenni a tömeg. Kutaisziből és Tbilisziből ugyanis nagyon sokan érkeznek egynapos túrákra a környékre, ők gyorsan végigfutják a látnivalókat, de épp az marad ki számukra az élményekből, ami a legfontosabb: a grúz nyugalom. A helyiek számára a nemzeti park új megélhetést biztosított: a túravezetést, taxizást, vendéglátást és persze a kézműves termékek készítését és eladását – így a turizmus közvetlenül erősíti a helyi gazdaságot.
Az Okatse-kanyon a másik híres nevezetesség a térségben. Bár más jellegű, de legalább ilyen látványos természeti látványosság. Alig ötven kilométerre Martvilitől, az Imereti régióban, Gordi falu mellett található a másik kanyon, amely ugyancsak alig közelíthető meg tömegközlekedéssel. Az Okatse kanyon felett százötven méteres magasságba építettek ki egy igencsak hosszú acélsétányt, amelyen már végigmenni is egyfajta bátorságpróba, hiszen alatta ott a szurdok mélye. Innen a mélybe nézni szinte szürreális élmény. A kanyonhoz vezető utak rosszak, ezért a legtöbb turista szervezett túrán, terepjáróval érkezik Kutaisiból vagy Tbilisziből.
A legtöbb utazó egynapos túrán járja végig a kanyonokat. Reggel indulnak, és estére visszaérnek – gyors látogatás ez egy olyan tájban, amely lassabb tempót igényelne. A nemzeti park tájékoztatása szerint 2023-ban 61 178 látogató járt itt, de a járvány előtti, 2019-es évben ez a szám még 92 872 volt. A természetvédelmi hatóság abban bízik, hogy a 2025-ös év ismét növekedést hoz, mivel a védett területek összesített látogatottsága már most meghaladja a 240 000 főt.
Grúzia önmagában is egy turisztikai paradicsom. Télen a hegyekben síelni lehet, nyáron a tengerpart és a vízesések vonzzák a látogatókat, tavasszal és ősszel a túrázók, borkedvelők és természetjárók találják meg a számításukat. Grúzia turizmusa ma tudatosan épít a négyévszakos kínálatra – mondta el Kristine Dzidziguri, az adjarai autonóm terület turisztikai hivatalának igazgatója egy két évvel ezelőtt rendezett budapesti prezentáción, amelyről a turizmusonline.hu számolt be.
A Wizz Air évekkel ezelőtt elindította szinte mindig teltházas Budapest–Kutaiszi járatát. Három óra alatt elérhető az ország, és onnan már könnyen bejárható a régió. A természetkedvelők számára Grúzia különösen izgalmas célpont. A grúz szakember azt is kiemelte, hogy a madármegfigyelés – az úgynevezett birdwatching – például az egyik legnépszerűbb program, főként a brit turisták körében, ebben az ország a világ harmadik legkeresettebb helyszíne. A botanikus kertek, a nemzeti parkok és a védett területek látogatottsága folyamatosan nő.
