A kortárs művészek gyakran nyúlnak szokatlan témákhoz, különösen érvényes ez a fiatal alkotók esetében. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem frissen végzett design tervezője, Vigh Violetta a meteorológia és a művészet kapcsolódási pontjait kutatja.
Nagyszüleink korában a hímzett falvédők még szinte minden konyha elmaradhatatlan kellékei voltak, ma már faluhelyen is csupán elvétve látni ilyeneket. Egy fiatal művésznő különleges módon elevenítette fel a néphagyományt, szokatlan mintákkal borította be a hófehér vásznakat. Vigh Violetta a meteorológiai eszközök világából merít ihletet, Észlelőkert című installációja jellegzetes „angolházikókból” áll. A hófehér építményekben normál esetben meteorológiai mérőműszerek lapulnak, melyek értékes adatokat szolgáltatnak a szakembereknek. A kreatív művész újszerű módon közelített a hőmérőházakhoz.
A MOME Média design mesterszakán végzett tervező mesélt a Zöld Hangnak izgalmas alkotásairól és arról, hogyan látja a meteorológiai művészet jövőjét.
Pontosan milyen eszközöket helyezett el a három angolházikóban?
Az automata, elektromos mérőegységek térhódítása előtt a meteorológiai szolgálat budapesti központjának helyi megfigyeléseit a Petrezselyem utcai észlelőkertben elhelyezett különféle analóg műszereken végezték, amelyeket fából készült, hófehér hőmérőházak védtek az időjárástól.
Észlelőkert című installációm három klasszikus hőmérőházból áll, amelyek belsejében mérőműszerek helyett különböző fény- és hangforrások, valamint effektgépek foglalnak helyet, mesterséges vihart generálva. A kiállítótérbe érkező látogatók ezt a folyamatos belső vihart tapasztalhatják meg: zápor, szél, dörgés hangjai váltakoznak, villámlik, hideg levegő és köd szivárog ki a zsalugátereken – mintha a mérőműszerek nem leírnák, hanem éppen azok állítanák elő az időjárást.
Mi volt a célja az installációval? Hogyan fogadta a közönség?
Az installációban a mérés eszközei válnak szimbolikusan a vihar eredőjévé, mintha a változás kiváltója maga a mérésre tett kísérlet lenne. Figyelmünk a megfigyelés aktusának a megfigyelt rendszerre gyakorolt hatására és az észlelés szubjektivitására irányul: a belső működés elhatárolódik a külvilágtól, ahogyan gyakran bennünket is meggyőződéseink és elvárásaink irányítanak.
A rend és biztonság iránti zsigeri vágyunk érhető tetten, amikor a rendkívül komplex és kaotikus légköri folyamatokat végül „jó” vagy „rossz” idővé redukáljuk, a pontos előrejelzés igényében pedig a jövőbelátás univerzális ábrándja tükröződik. Ha úgy érezzük, nem vagyunk befolyással a körülményeinkre és fogalmunk sincs mi következik, egy dolgon azonban mégis változtathatunk: hogyan viszonyulunk a kiszámíthatatlansághoz.
Számomra installációk tervezésekor a látvány, az élményszerűség az igazán lényeges, tehát ebben az esetben is a befogadás kortól és előzetes tájékozottságtól független: a látogatók között voltak egészen kicsi, a villámlásra és ködre rácsodálkozó gyerekek, de a témában jártas szakemberek, meteorológusok is, akiket a geomérnökségről kérdeztem. A légköri káosz bezárására tett lehetetlen kísérlet ugyanis az időjárás befolyásolását célzó ambíciókat is megidézi.
Korábban azt mondta, ha úgy érezzük, nem vagyunk befolyással a körülményeinkre, egy dolgon változtathatunk: hogyan viszonyulunk a kiszámíthatatlansághoz. Ön szerint hogyan érdemes viszonyulni ehhez?
Az időjárás, mint rajtunk kívül álló, de mindannyiunkra egyformán ható tényező lehetőséget adhat reflektálni az emberi létezés abszurd mozzanataira, alapvető tulajdonsága ugyanis a kiszámíthatatlanság. A kiszámíthatatlanságot igazán nem szeretjük: gyakran szeretnénk tervezni, biztosan előre jelezni olyan jövőbeli dolgokat is, amelyekre nem vagyunk befolyással.
Számos ilyen helyzet vagy körülmény van, és minél erősebben próbálunk rajtunk kívül álló tényezőket irányítani, annál nagyobb erővel ütközünk a kiszámíthatatlanságba és véletlenbe – ez a hiábavaló törekvés pedig óriási vihart, vagyis belső szorongást tud kelteni bennünk.
Úgy érzem, hogy azok a pillanatok, amikor képesek vagyunk kívülről rálátni erre a bezártságra, illetve másképp, más perspektívából észlelni az adott helyzetet, felszabadítóan hatnak.
Részt vehetett a MOME inkubációs programjában. Hogyan kapcsolódnak az időjárási térképeket ábrázoló falvédők ehhez?
A MOME frissdiplomásként megpályázható Művészeti és Design Inkubációs Programjának keretében lehetőségem nyílt tovább folytatni a művészet és meteorológia témakör kutatását. Újra ellátogattam a HungaroMet archívumába, ahol ezúttal a régi napi időjárási térképek ragadták meg a figyelmemet. A digitális képalkotás előtt a meteorológusok szabadkézzel rajzolták be az azonos nyomású területeket összekötő vonalakat és frontokat, az így született térképek pedig gyakran a készítő egyedi stílusát is tükrözik. Nagyon érdekesek az egyes légköri jelenségekhez rendelt, hieroglifaszerű szimbólumok is.
Klasszikus hímzéssel készítette el a térképeket. Mit szeretne kifejezni ezekkel az alkotásokkal?
Nagymamám hagyományos falvédőket hímzett, ezért felmerült az ötlet, hogy időjárási térképeket hímzett formában alkossak újra, párhuzamba állítva ezáltal a népi megfigyelések és időjárási szabályok világát a komplex csúcstechnológián alapuló előrejelzéssel. Ennek kapcsán olyan témák és kérdések foglalkoztattak, mint az időjárás mediatizáltsága, a természeti jelenségekről való tudásunk, illetve a technológiához fűződő viszonyunk.
Milyen szereppel bír az emberi észlelés és tudás az előrejelzések elkészítésében? Elképzelhető-e teljesen automatizált prognosztika? Mennyiben voltak és ma mennyire relevánsak az időjárással kapcsolatos hétköznapi megfigyelések a klímaváltozás tükrében? Ezek számomra fontos kérdések.
Létező időjárási helyzeteket ábrázolnak vagy „random” módon helyezkednek el az izobár vonalak a falvédőin?
Egyelőre két, 80×55 centiméteres falvédő készült el, a mintaként szolgáló térképeket végül a brit Met Office digitális archívumából választottam: főként az elmúlt évek nyári időszakai közt böngésztem, látványosan kirajzolódó ciklonokat keresve. Két augusztusi napot választottam.
Ezek a dátumok és a falvédő hímzés egyaránt személyes emlékeket jelentenek számomra, másrészt mindig nagyon érdekel, hogyan lehet személyes történetekből, motivációkból kiindulva egy nagyobb, társadalmilag meghatározó tendenciára is reflektálni. Ebben az esetben az éghajlatváltozást érintő kérdéseket egyedi perspektívából közelíteni.
A falvédők készítése számomra kísérletezés, a téma első megközelítésének eszköze volt, még szeretnék többféle textil alapú megvalósítási lehetőséget, technikát kipróbálni: Medárd-napi esőzések, Holle anyó dunyhája, eltűnő évszakok – jelenleg ezek mentén gondolkodok tovább.
Tervez a jövőben hasonló jellegű művészeti alkotásokat?
A téma sokszínűsége, interdiszciplináris jellege, továbbá számos különböző médium és technika működésével való összefüggése miatt szívesen foglalkoznék még meteorológia és művészet kapcsolatával. Meteorológiai jelenségek, eszközök és fogalmak között kutatva olyan univerzális emberi érzés, törekvés kifejezésére szolgáló vizuális metaforákat keresek, mint a bizonytalanság, nyugtalanság, ambíció, kontroll, vagy annak illúziója.
Míg az időjárás a tömegmédiában adatok és hírek “hiper-mediatizált” formájában jelenik meg, a ciklonokról, aszályokról és hurrikánokról szóló beszámolók pedig gyakran az időjárás látványosságát dramatizálják, a meteorológiai művészet összekapcsolhatja a tudományos ismereteket a társadalmi, hétköznapi tapasztalatokkal, érzelmek és intuíciók absztrahálása mellett pedig ökokritikai beszélgetések katalizátoraként is működhet.
A portrét Gaál Dániel fotózta.
