Egy szál mécses áttetsző üvegben, hófehér krizantém, néhány meghitt szó, elnémult pillanat. Emlékképeink. Nem mindegy, hogyan emlékezünk azokra, akik szívünk legcsöndesebb zugában élnek.
Édesanyám mosolya, apám szigorú bölcsessége, fivérem segítőkészsége, kedvesem igaz ölelése. Nehezen gyógyuló sebek nyílnak lelkünkben, amikor búcsút kell vennünk a családtagoktól. Nemcsak a búcsúzás nehéz, tisztelettel és szeretettel emlékezni sem könnyű. A régiek ezt is természetesen tették. Most, a halottak napjához közeledve érdemes mélyebben magunkba nézni és átgondolni, hogyan tudnánk őszintébben megélni ezt a nehéz ünnepet.
Szeretteink bennünk élnek
A karácsonyi „fenyőfalázhoz” hasonlóan a halottak napi virágdömping is évek óta elkíséri november első napjainak hangulatát. A temetők különös fényét ezekben a napokban tengernyi pislákoló mécses és páratlan virágözön színezi búskomorról földöntúlivá. Kérdés, valóban szükségünk van-e ilyen mértékű virágesőre elhunyt szeretteink ünnepén. Úgy tűnik ez a komor őszi ünnep sokaknak egy újabb alkalom a túlkompenzálásra. Bár közhelyként hangzik, de akiket szeretünk, azokra valóban közös földi létünk során kell odafigyelni. Gyermekünk legapróbb kérdéseire is okosan válaszolni, beteg kedvesünket ápolni, időseinket tisztelni és gondoskodni róluk, amikor egyedül már nem képesek megoldani a nehézségeket. Mindenkinek joga van a tiszta szeretethez, igaz, sokszor nehezebb szeretni azt, aki élesebben látja gyöngeségeinket.
Szép szál virág
Tél közeledtével a sárguló falevelekbe burkolódzott sírokon sokezernyi virág díszlik, de idős embertársaink többsége nemcsak ezekben a napokban jár ki a temetőbe. Kis söprűvel megtisztogatják szeretteik sírját, gyertyát gyújtanak őseik emlékére, rendbe teszik a sírokat: rendezik maguk körül a világot, és elrendezik kapcsolatukat élőkkel és holtakkal. Megélik az élet és az elmúlás természetes ritmusát. Ismét sokat tanulhatunk tőlük.
A sírokra helyezett virágok emberemlékezet óta az emlékezés, a tiszteletadás és a szeretet szimbólumai. A temetői virágok az elhunythoz fűződő lelki kapcsolatot ápolják, a törődés jelei. A szépséges virágszirmok azt üzenik, hogy az eltávozott emlékét mélyen magunkban őrizzük.
Más és más virágfajta számos jelentéssel bír. A vörös rózsa a szerelmesek virága, a liliom az újjászületés és a béke, a krizantém az emlékezés és a tisztelet szimbóluma Európában. Minden szál temetői virág jelképes hídként szolgál élők és holtak között, emlékeztet az élet törékenységére és az elmúlás törvényszerűségére.
Itt és most
Alázat, elfogadás és szeretet. A lelki béke megtalálásához kézenfekvő az út, ha őszintén törekszünk az odafigyelésre. Manapság számtalanszor beszélünk a takarékosságról és a tudatosabb vásárlói szokásokról. A régi görögök talán ezt nevezték a mértékletesség erényének. Platón szerint a mértékletesség a négy sarkalatos erény egyike. Kiváló lehetőség nyílik ennek gyakorlására a halottak napja közeledtével. Egy szép szál liliom vagy krizantém is sokat adhat, ahogy egy cserépbe ültetett, sokáig tündöklő zöld növény látványa.
Érdemes meggondolni, mivel tehetnénk széppé elhunyt szeretteink sírját. „A kevesebb, több” mottó – ahogy az élet számos területén -, úgy a temetőben is megfontolandó. Vannak, akik előrelátó módon örökzöld cserjét ültetnek a sír mellé, és időről időre megmetszik az ágakat. Könnyen lehet, hogy nekik van igazuk, hiszen a természet megújulására bízzák a dolgot.
Elég, ha belepillantunk a temetői zöldhulladék elhelyezésére szolgáló konténerekbe. Dugig vannak műanyag virágokkal, üvegekkel, műanyag kötözőzsineggel, és más, el nem bomló anyagokkal. A méregdrága csokrok helyett élő és elhunyt szeretteink egy szál ragyogó virágot, odafigyelést, szeretetet és törődést érdemelnének. Halottak napján bölcsességgel, önfegyelemmel és természet adta érzékenységgel gyakorolhatjuk az emberséget és a tudatos gondolkodást.
