Ön mit tesz, ha az ebédje utolsó harmadát már nem kívánja? Elfogyasztja később, vagy a kukában landol? És ha bevásárláskor több kiflit visz haza, mint amennyi elfogy? Eszébe jut, mennyi energia előállítani azt, amit végül nem is eszünk meg? Gondolkodott már azon, hányan éheznek, miközben másoknál kilószám keletkezik az élelmiszer-hulladék? Cseh Balázst a Magyar Élelmiszerbank Egyesület elnökét kérdezte a Very Important Planet.
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének adatai szerint világszerte évente összesen 1,3 milliárd tonnányi élelmiszert pazarol el az emberiség. Azaz ahelyett, hogy elfogyasztanánk, hagyjuk megromlani, vagy egyszerűen a szemetesbe dobjuk. Ez a szám azért is ijesztő, mert az összes megtermelt, előállított, legyártott, becsomagolt étel egyharmadát teszi ki, amivel jól lehetne lakatni valamennyi éhezőt a Földön. Magyarországon 1,8 millió tonna ennivaló megy minden esztendőben a pocsékba. A Magyar Élelmiszerbank Egyesület tavaly ebből 8300 tonnányit tudott megmenteni a rászorulók számára.
Mi van a számadatok mögött?
A pazarlás valamennyi szegmensre, azaz a mezőgazdasági termelésre, az élelmiszer-feldolgozásra, a logisztikára, a kereskedelemre, a vendéglátásra, és természetesen a háztartásokra is vonatkozik, de azért vannak olyan veszteségek, amelyek elkerülhetetlenek – mondta el a Very Important Planetnek a Magyar Élelmiszerbank Egyesület elnöke. Cseh Balázs szerint a kombájnból is hullanak ki búzaszemek, ráadásul a statisztikákban is vannak vitatott elemek. Például veszteségnek minősül a banánhéj is, hiszen egyes országokban elfogyasztják a gyümölcshússal együtt, a mi kultúránkban ezzel szemben az a megszokott, hogy nem esszük meg. De általánosságban sajnos azt lehet megfigyelni, hogy minél fejlettebb egy ország gazdasága, annál nagyobb a pazarlás mértéke a lakossági oldalon.
Az Egyesült Államokban, valamint Európában, így Magyarországon is a háztartásokban keletkezik az elherdált élelmiszerek fele.
„Nálunk egy évben összesen 1,8 millió tonnányi élelmiszer vész el. Ezt úgy lehet elképzelni, hogy ha kamionra raknánk, akkor a sor Budapesttől Párizsig érne. De már látszik némi javulás.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal mérése szerint 4 éve még fejenként 68 kilogrammnyi ennivalót dobtak ki a magyarok, tavaly ez 65 kilogrammra mérséklődött” – idézte az adatokat a szervezet vezetője.
Cseh Balázs még így is bődületesen soknak tartja ezt a mennyiséget, amelynek a fenntarthatósági vonzata, azaz a szén-dioxid-lábnyoma is jelentős.
„Teljesen feleslegesen használtunk fel természeti erőforrásokat annak az élelmiszernek az előállítására, feldolgozására, szállítására, amit végül nem fogyasztottunk el, és felesleges volt az összes ehhez kapcsolódó károsanyag-kibocsátás is. Élelmiszer-takarékossággal jelentős eredményeket lehetne elérni az üvegházhatás és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentés terén is.”
Miért pazarolunk?
A szakember szerint a háztartásokban ez tulajdonképpen nem tudatos dolog. Az évi 65 kilogramm is apró tételekből jön össze, amit kis odafigyeléssel meg lehetne előzni. Már a bevásárlás eltervezésekor elkövetjük azt a hibát, hogy nem nézzük meg, mi van otthon a hűtőben, vagy a kamrában, amit fel lehetne használni. A boltba listával a kezünkben kellene menni, hogy ne vegyünk többet annál, mint amire szükségünk van.
Érdemes ügyelni a szállításra is, hiszen a tejtermékek, húsok a nyári melegben már fél óra alatt olyan hőhatásnak vannak kitéve, hogy még a rájuk írt lejárati időn belül megromolhatnak akkor is, ha hazaérve hidegen tároljuk.
Ételkészítés esetén akkor szokott gond lenni, ha családi eseményeken, vagy ünnepek idején a vendégeknek is főzünk. Ilyenkor ugyanis nem működnek a korábban 2-3-4 főre begyakorolt rutinok, és könnyen lehet, hogy háromszor nagyobb mennyiséget készítünk el. Cseh Balázs az Élelmiszerbank fókuszcsoportos kutatásaira hivatkozva arról is beszélt, hogy manapság több trend is a pazarlást erősíti. Az elnök szerint a fiatalabbak például kevésbé becsülik meg az élelmiszer értékét, mint a szülők, nagyszülők generációja. Hiszen akik még éltek a háborúban, egy kenyérhéjat sem dobnak ki a kukába. Emellett akinek közepes vagy magas a jövedelme, nem fog arra törekedni, hogy éves szinten több 10 kilogrammnyi élelmiszer megmentésével spóroljon néhány tízezer forintot.
A kisgyermekes családokban tervezni nehéz, hiszen a kicsik gyakran válogatósak.
Ráadásul gyarapszik az egyszemélyes háztartások száma is, amivel az a baj, hogy nem biztos, hogy egy ember egy-egy megvásárolt adag ételt valóban el is tud fogyasztani. A szakember úgy gondolja, a változáshoz szemléletformálásra lenne szükség.
„Más fenntarthatósági területeken, például víztakarékosság, elektromos energia, vagy szelektív hulladékgyűjtés, azért magasabb szintű a tudatosság, mert sokkal több kommunikációs kampány zajlott. A szemléletformálás hosszú, nehézkes és vérverejtékes munka. Sajnos azt még nem mondták el elégszer az embereknek, miért nem szabadna pazarlóan bánniuk az élelmiszerekkel” – mondta Cseh Balázs.
Közétkeztetés, vendéglátás, kereskedelem, feldolgozóipar
Cseh Balázs úgy látja, hogy a kereskedelemből és a feldolgozóiparból sokkal könnyebb ételeket menteni, mint a vendéglátásból vagy a közétkeztetésből. Nem véletlen tehát, hogy az Élelmiszerbank is leginkább az előbbi két szegmens szereplőivel dolgozik. A kényelem, a profitorientáltság és a kereskedelmi érdek egyébként mind-mind a pazarlás irányába hat – mondta a szervezet elnöke.
„Manapság fogyasztói elvárás, hogy zárás előtt is legyen friss kenyér a boltok polcain. Tehát bele van kódolva a működésbe, amit ráadásul a vásárlók generálnak.
A mi szempontunkból az lenne ideális, hogy például egy rendezvény végére kiürüljön a svédasztal, de ezt egy vendéglátós nem engedheti meg magának.
A legtöbb vendég fel lenne háborodva, hogy milyen kiszolgálás ez. Ehhez kellene a szemléletformálás” – tette hozzá.
A vendéglátásban az okoz még nehézséget, hogy nagyon komolyak az élelmiszer-biztonsági vonzatai. Ennek ellenére van olyan nemzetközi gyorséttermi lánc, amelyikkel az Élelmiszerbank már jó ideje együttműködik, és szállodaláncokkal is tárgyalnak a lehetséges megoldásokról.
Mi hozta létre 16 éve az Élelmiszerbankot?
Cseh Balázs a kezdetekről azt mesélte, hogy egy nemzetközi ötletet hoztak el Magyarországra. Élelmiszerbankot először a 60-as években működtettek az Egyesült Államokban.
Egy szociális munkás, John van Hengel volt az ötletgazda, aki hajléktalanokkal beszélgetett arról, mire volna szükségük. A fedél nélküliek pedig azt válaszolták, hogy étel igazából nem kell nekik, mert az áruházak szemetesei tele vannak fogyasztható ennivalóval, így jól tudnak lakni.
Hengel erre megegyezett az egyik üzletközpont vezetőjével, hogy ne a kukába tegye a maradékot, hanem adja oda közvetlenül a rászorulóknak.
„Az élelmiszer-felesleg felkutatása és összegyűjtése Európában a 80-as években kezdett el terjedni. Magyarországra úgy került, hogy a feleségem Franciaországban élt, és mesélt nekem arról, hogy ott működik ilyen szervezet. Ez annyira tetszett, hogy barátokkal, ismerősökkel itthon is megvalósítottuk. Az indíttatás tehát elsősorban az volt, hogy a hátrányos helyzetűeknek segítsünk, a fenntarthatósági gondolat később csatlakozott be hozzá.”
Az egyesület nem magánszemélyeknek oszt ételt, hanem több mint 450 szociális munkát végző szervezettel dolgozik együtt, akik körülbelül 250.000 ember ellátásában vesznek részt. Budapesten és Miskolcon is van raktáruk, ahol a gyártóktól érkező tartós élelmiszereket, jellemzően csomagolási hibás konzerveket, édességeket, levesporokat, pudingporokat tudják tárolni. Az szervezet által közvetített élelmiszerek többsége azonban nem fut át ezeken.
A közeli lejáratú termékeket ugyanis az áruházakból még a mentés napján el kell juttatniuk a rászorulókhoz.
Országszerte több mint 400 boltban zajlik az ételmentés a hét minden napján – itt elsősorban gyümölcsről, zöldségről és pékáruról van szó. Tavaly összesen 7 milliárd forint értékű ennivalót juttattak el a nélkülözőkhöz, úgy, hogy a 15 alkalmazottból és körülbelül 50 önkéntesből álló csapat nagyjából 100 vállalattal működik együtt. Elsősorban magánadományokból és vállalati támogatásokból tartják fenn magukat, az államtól összesen 10 millió forintot kapnak. Az élelmiszert minden esetben ingyen veszik át és ingyen adják tovább a rászorulóknak, költségeik elsősorban a szállításból és raktározásból adódnak.
Így egy forint értékű támogatásból 30 forint értékű ennivalót tudnak eljuttatni hajléktalanokhoz, fogyatékkal élőkhöz, gyermekotthonokba, tanodákhoz, idősekhez és családokhoz.
Cseh Balázs hozzátette: Magyarországon éves szinten 80-100 ezer tonnányi élelmiszert lehetne megmenteni, a rendszerben tehát még vannak tartalékok.
„Az a szándékunk, hogy bővítsük a vidéki hálózatunkat, jó lenne, ha minden megyében jelen lehetnénk egy raktárbázissal. A másik cél, hogy a vendéglátásban és a mezőgazdasági termelésben is megjelenjünk. A kapacitásaink növeléséhez azonban rendszerszintű támogatásra volna szükség. Erre egyébként van egy uniós forrás minden tagállamban, nagyon szeretnénk ebből fejleszteni a szolgáltatásainkat” – mondta Cseh Balázs.
Borítókép: Magyar Élelmiszerbank Egyesület
