Az Európai Unió Tanácsa a közelmúltban elfogadta az európai klímarendelet módosítását. Az új szabály szerint az EU-nak 2040-re 90 százalékkal kell csökkentenie az üvegházhatású gázok nettó kibocsátását az 1990-es szinthez képest. Hogy áll hazánk e cél teljesítésében, és milyen feladata lesz a választások után felálló bármelyik kormánynak – e kérdésekről is beszélgettünk Koczóh Levente klímapolitikai szakértővel és Lukács Andrással, a Levegő Munkacsoport elnökével.
A rendelet szerint a kibocsátáscsökkentés nagy részét az EU-n belül kell megvalósítani, és csak korlátozott mértékben lehet külföldi projektekből származó, magas minőségű karbonkrediteket felhasználni. A cél teljesítésének legfeljebb 5 százalékát lehet ilyen módon beszámítani, 2036-tól kezdődően. A döntést nem minden tagállam támogatta: Szlovákia, Magyarország, Csehország és Lengyelország nem szavazott a rendelet mellett. Ennek ellenére a jogszabályt elfogadták, mert a Tanácsban minősített többséggel döntenek.
Nemcsak a cél, de az eszközök is számítanak
“Az EU új klímatörvénye előírja, hogy 2040-re 90 százalékkal kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását és a korábbinál pontosabb előírásokat tartalmaz arról, hogy ezt miként kell megvalósítani, és milyen módon kell az átláthatóságot biztosítani” – állapítja meg Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke. Aggályos szerinte ugyanakkor, hogy részben úgy akarják elérni a kibocsátáscsökkentést, hogy EU-n kívüli országokat támogatnak, és az így keletkező ottani csökkentéseket elszámolják sajátként, ami több környezetvédő civil szervezet szerint akár visszaélésekre is módot adhat. Lukács András kiemelte: a rendelet jelentős szerepet szán a szén-dioxid leválasztásának és tárolásának, vagyis annak a technológiának, amellyel a fosszilis energia égetéséből származó füstgázból vagy akár a légkörből leválasztják a szén-dioxidot és azt a föld alá sajtolják. A környezetvédők szerint ez a technológia azonban messze nem kiforrott, valamint jelentős többlet energiafelhasználással és környezeti kockázatokkal jár.
Koczóh Levente András, a Green Policy Center senior klímapolitikai szakértője szerint is fontosak az eszközök. Szerinte több olyan terület van, ahol az átállás egyszerre segítheti a klímavédelmet és a gazdaságot is. A cél elfogadása után ugyanis most az következik, hogy az Európai Bizottság kidolgozza azokat a konkrét intézkedéseket, amelyekkel a tagállamok elérhetik a 2040-es célt. Ezek a szakpolitikai javaslatok várhatóan a nyár folyamán kezdenek kirajzolódni.
Lukács András is arra hívta fel a figyelmet, hogy a legnagyobb kérdés az, hogy a klímarendelet rendelkezéseinek megvalósításához szükséges további jogszabályokat el fogják-e fogadni, és ha igen, akkor mikor és milyen tartalommal. “Intő jel, hogy éppen a klímarendelet tartalmazza azt a rendelkezést, hogy 2027-ről 2028-ra halasztják az emissziókereskedelem kiterjesztését az épületekre és a közúti közlekedésre (ETS2). Ráadásul több tagország (például Lengyelország) az ETS2 további halasztását, illetve a vonatkozó jogszabály felvizezését szorgalmazza. Ez nemcsak éghajlatvédelmi szempontból hátrányos, hanem gazdasági és szociális szempontból is” – vélekedett a Levegő Munkacsoport elnöke.
Magyarország korábban maga is vállalta, hogy 2050-re klímasemlegessé válik, sőt, Koczóh Levente szerint Magyarország nem is áll rosszul az átállásban, hiszen a rendszerváltáskorihoz képest hatalmas utat tett meg az ország (2023-ban már nettó -47%-nál állt az ÜHG kibocsátásunk az 1990-es szinthez képest). Igaz, ehhez az EU-27 átlagát meghaladó eredményhez a korábbi és jelenlegi gazdasági válságok is hozzátették a magukét. (Különösképpen a rendszerváltás utáni transzformációs válság, amely ipari szerkezetváltást eredményezett – a szerk.) Azzal, hogy hazánk 2030-ra az EU egészével megegyező, nettó 55%-os szintet vállalt, a jelenlegi évtizedben „feléli” az eddig felhalmozott előnyt, hiszen 2024-2030 között évenként csak bő 1 százalékpontnyi javulást kell elérnie. Ez, ha nem is magától értetődő, de a gazdaság várható felpörgése mellett is tartható ütem lehet. Viszont, ha 2040-re is az EU-s szinttel egyező célra törekszünk, akkor 2031-től hirtelen fel kell pörgetni a tempót és évi 3 százalékpontnyit kellene lefaragni az ÜHG kibocsátásból, ami már nehéz és komoly döntéseket igényel – tette hozzá Koczóh Levente.
Alaptalan versenyképességi aggodalmak
Az új 2040-es klímacélok ellenzői – mint például a magyar kormány – rendszerint
versenyképességi aggályokra hivatkoznak. Koczóh Levente azonban rámutatott, ha a nemzetgazdaság egészét vizsgáljuk, akkor a 2050-es klímasemlegességi célhoz készült gazdasági elemzések kedvező képet mutatnak. Az elmúlt években 5 modellezés készült Magyarországra nézve, 3 kormányzati és 2 civil megrendelésre, és mindegyik arra jutott, hogy e célkitűzés megvalósítása összességében magasabb GDP-vel, több munkahellyel jár, vagyis a hasznok meghaladják a költségeket. (A legfrissebb ilyen elemzést Magyarország Nemzeti Energia- és Klímatervének 2024-es felülvizsgálata tartalmazta, míg a korábbiak ebből a cikkből érhetők el). Számos további járulékos előnye is van, például az energiaszuverenitásunk erősödése.
Közben Magyarország számára kulcskérdés az is, hogy hozzáfér-e az uniós forrásokhoz. A zöld átálláshoz szükséges beruházások jelentős részét ugyanis uniós programok finanszírozzák. Több ezer milliárd forintos támogatásról van szó, amely segítheti az energiahatékonysági programokat, a megújuló energiák fejlesztését és az infrastruktúra átalakítását. A közismert és részben vagy egészben zárolás alatt álló programok (pl. RRF vagy KEHOP+) keretében bő 3000 milliárd Ft forrás került betervezésre a 2030-as klímacélokhoz kapcsolódó beruházások finanszírozására. Viszont ennél is több pénz várható olyan, kötelezően az klímaátmenetre költendő forrásokból, mint az EU már meglévő, illetve 2028-tól induló új kibocsátás-kereskedelmi rendszerei, az azokhoz kapcsolódó pénzügyi alapok, vagy Magyarország zöld államkötvény-értékesítése. Ezen források nagyja 2030 után is folytatódik – tette hozzá a klímaszakértő.
Koczóh Levente András szerint a zöld átmenet a jelentős beruházási igényei és a fosszilis tüzelők importjának kiváltása miatt gazdasági lehetőségeket is teremthet. A Green Policy Center február 25-i vitaestje kapcsán meghatározta a szerintük három legfontosabb területet, amelyeket legnagyobb prioritással a következő kormány figyelmébe ajánlanak. Ezek közül az épületek energetikai felújítása, a közösségi közlekedés fejlesztése és a közlekedés elektrifikációja, valamint a hálózatfejlesztés és az energiatárolás fejlesztése mind olyan beruházások, amelyek új iparágakat és munkahelyeket hozhatnak létre, és a kibocsátás-csökkentésben is kulcsfontosságúak. Továbbá, szerintük nagyon fontos a lakosság szemléletformálása is, az otthoni energiatudatosságtól kezdve a közlekedési szokásaink átgondolásáig.
„Az épületek energetikai felújításához szigetelőanyagokra, korszerű nyílászárókra és hőszivattyúkra van szükség, a közlekedés zöldítéséhez elektromos buszokra és járművekre, az energiatároláshoz pedig akkumulátorokra. Ezek közül több terméknek már most is van hazai gyártókapacitása, amelyet érdemes lehet bővíteni” – mondta.
A szakértő szerint a megújuló energiaforrások bővítése is kulcskérdés. Bár a napenergia gyorsan terjed Magyarországon, az időjárásfüggő termelés miatt fontos az energiatárolás fejlesztése és más források – például a szélenergia, a geotermia vagy a biogáz – nagyobb arányú használata is.
„A klímacélok eléréséhez nemcsak technológiai változásokra van szükség. A fogyasztási szokások átalakulása is fontos lehet: például az élelmiszerpazarlás csökkentése vagy a hulladékgazdálkodás átalakítása jelentős kibocsátáscsökkentést hozhat” – tette hozzá.
ETS2: nem érdemes halogatni a bevezetést
Lukács András szerint a legfontosabb következő lépés az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerének kiterjesztése, amely a közúti közlekedés és az épületek szén-dioxid-kibocsátását árazza be (ETS2).
“Az emissziókereskedelem végső hatása ugyanolyan, mint egy adóé: azaz emeli a kibocsátott szén-dioxid árát. Ugyanakkor tanulmányok és gyakorlati tapasztalatok sora bizonyítja, hogy egy megfelelően bevezetett emissziókereskedelem összességében javítja az adott ország gazdasági teljesítményét. Az OECD-UNDP nemrégiben nyilvánosságra hozott tanulmánya kimutatja, hogy az áremelésből származó bevételek jól megtervezett felhasználása már rövid távon is szerény gazdasági többletnövekedést eredményezhet, hosszú távon pedig sokkal nagyobb előnyökkel járhat” – mondta el a Levegő Munkacsoport elnöke.
Hasonló eredménnyel zárult a Londoni Közgazdaság- és Politikatudományi Egyetem (LSE) közreműködésével készült másik tanulmány is, amely a már bevezetett uniós emissziókereskedelem eredményeit vizsgálva jutott arra a következtetésre, hogy hatására a kibocsátás csökkent, viszont egyáltalán nem romlott a gazdaság teljesítménye és a foglalkoztatottság. Mindezek arra mutatnak Lukács András szerint, hogy az ETS2 elhalasztása csak a rendkívül szennyező, egyre elavultabbá váló iparágaknak kedvez, és késleltetné az átmenetet az elkerülhetetlen gazdasági átalakulás felé.
Lukács András arra is kitért, hogy a fűtésszámla és a közlekedési kiadások növekedését pénzben lehet és kell kompenzálni a lakosoknak. Az ETS2-ből ugyanis jelentős bevétele származik az államnak, amelyeket fel lehet használni a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztását csökkentő beruházásokra, például az épületek szigetelésére és a környezetkímélőbb közlekedési módok fejlesztésére. Számos környezetvédő civil szervezet azonban azt szorgalmazza, hogy a bevételek jelentős részét közvetlen pénzbeli támogatással, egyenlő mértékben juttassák vissza minden polgárnak. Így tulajdonképpen az történik, hogy az állam a szén-dioxid kibocsátást növelő tevékenységek támogatása helyett a továbbiakban az embereket támogatja.
“A lakosság bankszámlájára történő átutalás (és készpénzfizetés azoknak, akiknek nincs bankszámlájuk) félremagyarázhatatlanul, átláthatóan és hitelesen érzékeltetheti szinte mindenkivel, hogy az ETS2 bevezetésével nem járnak rosszul, sőt a túlnyomó többség jól járna, és a szociális különbségek is mérséklődnének” – tette hozzá Lukács.
“Jelenleg Magyarországon a lakosság leggazdagabb 10 százaléka másfélszer annyi földgázt és kétszer annyi villamos energiát fogyaszt, mint a legszegényebb 10 százaléka (így például a rezsicsökkentés révén az előbbiek másfélszer, illetve kétszer annyi támogatást kapnak, mint az utóbbiak). A közhiedelemmel ellentétben az autózást is hatalmas mértékben támogatja az állam (a kormány hivatalos adatai szerint a közlekedés a GDP 6 százalékának megfelelő támogatásban részesül); ebből a támogatásból viszont a lakosság leggazdagabb 10 százaléka tízszer annyit kap, mint a legszegényebb 10 százaléka. Tehát az ETS2 abszolút mértékben számolva leginkább a leggazdagabbakat sújtaná. Természetesen, az arányokat tekintve az energiaárak emelkedésével a szegények járnak a legrosszabbul, hiszen ők sokkal nehezebben tudnak kigazdálkodni bármilyen kiadásnövekedést. Ha viszont bevezetik az ETS2-t, és ezzel egyidejűleg minden lakos ugyanakkora havi támogatási összeget kap, akkor a legszegényebbek járnak a legjobban” – mondta el Lukács András.
Új hazai klímatörvény kell
Magyarországon közben egy új klímatörvény előkészítése is zajlik. Erre azért van szükség, mert az Alkotmánybíróság korábban több szempontból is alkotmányellenesnek minősítette a 2020-as klímatörvény egyes részeit, és 2026. június 30-ig új szabályozás megalkotására kötelezte az Országgyűlést.
Civil és szakmai szervezetek – köztük a Magyar Természetvédők Szövetsége és a Green Policy Center – ezért közösen dolgoztak ki egy új klímatörvény-koncepciót (amelynek a részleteit a Zöld Hangon már bemutattuk – a szerk.)
A javaslat mögött 180 civil szervezet áll. Kérdés, hogy kíváncsi-e a kormányzat az ő munkájukra, mivel ezzel párhuzamosan a jelenlegi Fidesz-kormány is készít egy saját törvényjavaslatot – mondta el Koczóh Levente. „Egyelőre kérdés, hogy a kormány mennyire veszi figyelembe a civil szervezetek javaslatait a végleges szabályozásban, hiszen a civilek szövegezési folyamata csak mostanra ért el abba a fázisba, hogy megkezdhessük a velük való egyeztetést.”
A klímapolitika jövője ugyanakkor a közeljövő politikai folyamataitól is függhet. Koczóh Levente kérdéseinkre válaszolva a másik politikai oldal elképzeléseire is reagált. „A Tisza Párt programjában ugyan nincs külön részletes klímapolitikai fejezet, de energiapolitikai, közlekedési és környezetvédelmi elképzeléseik között több olyan elem szerepel, amely a zöld átmenet irányába mutat. A pártot nem lehet klasszikus zöld pártnak nevezni, ugyanakkor vannak olyan jelek a programjukban, amelyek alapján elképzelhető egy határozottabb klímapolitika is, ha kormányra kerülnek – feltéve, hogy ezek a tervek meg is valósulnak.”
