A Debrecen melletti kis falu civiljei, a Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület (MIAKÖ) tagjai minden más település ellenállóinál is nehezebb helyzetben vannak, mert a szomszédjukban úgy épül a kínai akkumulátoripar „világítótornya”, a CATL, hogy a dél-koreai és a német partnerek már megvetették a lábukat. Az egyesület elnöke, Kozma Éva tüske a köröm alatt, ezt mutatja, hogy személyében is sok támadás érte a közelmúltban a propaganda és a helyi politikusok részéről.
Emlékszem, amikor először hallottam a Mikepércsi Anyák Egyesületéről, az merült föl bennem: miért az anyák szervezkednek, miért nem az apák? És miért nem a debreceniek?
Az anyák mögött apák, sőt, családok vannak, és mivel errefelé sokszor lájkért is fenyegetés vagy kirúgás jár, sokan névleg nem is tagok, miközben aktívan dolgoznak az egyesületben. Mások pedig akkor léptek hátrébb, amikor elkezdődtek a komolyabb támadások. És azért mi, mikepércsiek, mert mi mindennap látjuk, mi épül a határban. Hiába vannak legalább olyan közel debreceni iskolához is, mint mikepércsihez, az elején sokan hittek benne, hogy ez modern, zárt rendszer, ahonnan semmilyen vegyi anyag nem kerülhet ki a környezetbe.
A német iparról akár lehet is ezt feltételezni, de arról, hogy Kínában milyen környezeti problémákat okoznak az ilyen üzemek, már a 2010-es években is voltak cikkek.
Igen, erre mindig azt mondják, hogy ez már nem az a technológia. Hogy milyen, azt viszont nem lehetett megismerni. Amit tudunk, azt a gyárak engedélykérelmeiből tudjuk. Állítólag nem tud többet a város vezetése sem. Papp László polgármester kijelentette, hogy a teljes technológiát csak azután fogják megismerni, miután elkezdett működni a gyár.
Úgy adták ki az engedélyt, hogy nem tudták, mire?
Igen. A közmeghallgatás idején már javában folyt a talaj előkészítése. Azzal védekeztek, hogy ezzel a befektető kockáztat, hiszen előfordulhat, hogy nem kapja meg az engedélyt. Kérdem én, melyik vállalkozó kezd építkezni azzal a tudattal, hogy hoppon maradhat?
De hát lehet tudni, mire adtak engedélyt, hiszen a kínai Ningde városában található a CATL központja és a debreceni gyár prototípusa. Az ilyen, technológiai színvonala és automatizáltsága miatt „világítótoronynak” nevezett akkumulátorgyárnak számos komoly környezeti kockázata van. Csak néhányat említek: tűz- és robbanásveszély, erős zajártalom, PM2,5 részecskeszennyezés (2,5 mikrométernél kisebb átmérőjű szálló por – a szerk.). Most hány százalékos kapacitással és milyen tevékenységekkel működik a debreceni akkuipar?
Az első gyár, amelyik elszennyezte a patakot és a környéket, a kínai HALMS. Főleg alumíniumötvözetből készít motorházakat és alkatrészeket, és szintén az akkumulátorláncban működik. Ami nagyon közel van Mikepércshez, az a kínai CATL, illetve a hozzá tartozó INPARK. A CATL a világ egyik legnagyobb akkumulátorcella-gyára, amelynek összeszerelő és bontó része már működik, valamint megkezdte bizonyos gyártási folyamatok próbaüzemét. Az INPARK épületéről azt mondták, logisztikai csarnok lesz, majd amikor elkészült, átminősítették, hogy összeszerelést és bontást is végezhessenek benne. Ez végig jellemző volt, hogy mindig csak egy újabb egységgel, a valóságnak egy szeletével kellett szembesülnünk. A kínai SEMCORP lítium-ion akkumulátorokhoz gyárt elválasztó fóliákat, egyelőre minden egysége próbaüzemben működik. A február 19-i baleset kapcsán derült ki, hogy olyan robbanásveszélyes anyagokkal dolgozik, mint az aceton vagy a dimethylklorid. A dél-koreai EcoPro lítium-ion akkumulátorokhoz szükséges katódanyagok tömeggyártását kezdi meg hamarosan. Régóta jelen van a német BMW összeszerelő része, festéküzeme, és az autógyár saját akkumulátor-összeszerelő üzemet is létesít a beérkező cellák kész akkumulátorcsomagokká alakításához. Mellette épül a kínai akkumulátorcellagyár, az EVE Power. Svájci tulajdonú az a szenzorgyártó üzem (Sensirion), amely tágabb értelemben kapcsolódik az iparághoz. Illetve a szektorhoz kötődő más beszállítók is jelen vannak, például a kínai Ningbo Zhenyu Technology, amely precíziós alkatrészeket gyárt elektromos autókhoz.
Szépen látható itt az az érdek, amely a német és az ázsiai járműipart összefonja. Ugyanakkor dominánsan kínai tőkére épül a bázis, amelyet német és dél-koreai technológiai és gyártókapacitások egészítenek ki. Ez nem sok jóval kecsegtet a város jövőjére nézve.
Igen, és még ezzel nincs vége. Még van itt egy raktározó csarnok, ami nemrég adta be az engedélymódosítási kérelmét, hogy felső küszöbértékű veszélyes anyagokat is tárolhasson. Ennek ügyében már kétszer elhalasztották a közmeghallgatást. Hétfőn viszont ismét volt egy „köz nélküli közmeghallgatás”, amiről pénteken értesítették a lakosságot. Ez egy bevett gyakorlat errefelé. Mivel nagyon kell a raktározó hely az akkuiparnak, sorra kérnek engedélymódosítást már meglevő, eredetileg nem veszélyes hulladék tárolására épített bázisok.
Nyilván nagy szükség van akkumulátorhulladék-feldolgozóra is.
Valóban, hiszen az NMP-t és a többi drága anyagot vissza kell forgatni a termelésbe. Tiszadobtól Hajdúsámsonig, ahol raktárcsarnok épül, féltek is a helyiek, hogy náluk épül feldolgozó üzem. Ezeket az információkat titkolják, ameddig lehet.
Szerinted a debreceni vezetés mennyire látta, hogy mekkora bázis készül itt, és vajon támogatta vagy belekényszerítették?
Biztos vagyok benne, hogy óriási biznisznek látta. Úgy érezhették, így lesz bebiztosítva az Audi, a BMW, a Mercedes sikeressége. Talán amíg a gödi ügyekről nem tudtak, bíztak benne, hogy ez az iparág nem is annyira szennyező. Amikor már látták a valóságot, akkor meg már nem lehetett visszacsinálni. Belegondolva, nem kizárt, hogy amikor az elhíresült „pofonelcsattanós” közmeghallgatáson a kormányhivatal vezetője azt mondta emelt hangon, hogy Magyarországon olyan gyár nem működhet, ami szennyez, mert azt be kell zárni, még maga is elhitte.
—(Papp László polgármester egy közmeghallgatáson a „gazdaságfejlesztés” előnyeiről beszél:
https://www.facebook.com/reel/2407030626479111
https://www.facebook.com/reel/2407030626479111 ; egy másik videóban a hatóság embere bizonygatja, hogy Magyarországon nem működhet környezetszennyező gyár: https://www.facebook.com/watch/?v=1888767831744242 )——-
https://www.facebook.com/watch/?v=1888767831744242
De hát ez már 2023 januárjában volt! 2022-ben sorozatban jelentek meg cikkek az Átlátszóban a gödi Samsung szennyezéseiről…
Gödről úgy beszéltek Debrecenben, mintha az nem is Magyarországon lenne, hanem 20 kilométerre Magyarország fölött lebegne. Ami ott előfordult, az itt nem történhet meg, értsük meg, hangoztatták.
Figyelemreméltó, hogy a mikepércsi polgármester megpróbálta asztalhoz ültetni a gyártókat és a lakossági oldalt. Majdhogynem azt vetette föl, hogy beszéljünk róla, kell-e ez nekünk.
Kétségkívül ő volt az első, aki megpróbált eljárni a megfelelő tájékoztatás érdekében. De a Déli Ipari Park vezetőjén kívül nem jelent meg senki, aki érdemben tudott volna válaszolni a kérdésekre. Sokat számított, hogy sok munkahelyet ígértek. Ez fontos volt annak a generációnak, amely megélte a rendszerváltást, a munkahelyek elveszítését. Tudják, hogy ha van munka, akkor mindegy, milyen, fent tudják tartani a családjukat.
Jól tudom, hogy ezekben az üzemekben 70:30 százalék körüli a debreceni és környékbeli munkavállalók aránya a vendégmunkásokhoz képest?
Hát, mi egészen más hallunk, épp az ellenkező arányt. Legalábbis a Déli Ipari Park ázsiai gyáraiban.
Érthető módon a települések sosem egységesek az ellenállásban, hiszen mindig van, aki jól jár, akinek a földjét sok pénzért megveszik, aki abban bízik, hogy majd beszállító, alvállalkozó lesz, hogy majd az adóbevételből lesz járda a háza előtt…
Ez így van itt is. Volt olyan gazda, aki fölszólalt, hogy kisemmizték, egy másik eladta a földjeit, átköltözött az út másik oldalára, és a referencia-tehenészetét kibővítette még sertésteleppel is. Nem tudom, realizálta-e, hogy a gyár három kilométeres körzetében állatokat tartani kockázatos. Még mindig van, aki megdöbben, amikor arról beszélünk, hogy ezek a gyárak a talajt is tönkre tehetik. Hajdúszoboszló lakossága először megijedt a gyárak közelsége miatt, de most sokan örülnek, hogy az ingatlanjaikat kiadják ázsiai munkásoknak. Nem érdekli őket, mivé lesz így a híres fürdőváros, Hajdú-Bihar gyöngyszeme.
Hajdúszoboszló vize nem forog veszélyben?
Nem tudjuk. Elméletileg fölmerült, hogy lítiumot lehetne kinyerni a termálvízből, Dr. Fábián István, a Debreceni Egyetem vegyész professzora német tanulmányokat hozott föl tájékoztatásul, amelyek kimutatták, hogy egyrészt mikroföldrengéseket okoz az eljárás, másrészt nem gazdaságos. Egyelőre szerencsére nincs róla szó. Ugyanakkor az, hogy technológiai vízzé nevezték át a termálvizet, óvatosságra int.
Ő az, aki arra is figyelmeztetett, hogy a lítium-ionos akkumulátorokra nem érdemes nagy jövőt építeni, mert mire megtérülhetne a gyártásuk, elavul a technológia. A CATL többféle típusú akkumulátort fog készíteni, jól tudom?
Igen, már a harmadik engedélymódosításnál tartunk. Most az LFP (lítium-vasfoszfát akkumulátor vagy LiFePO4 – a szerk.) az új irány, ami állítólag kevésbé szennyez, és akár ezer kilométert is képes menni töltés nélkül. Én azért óvatos vagyok, lássuk előbb a technológiát! Olyan gigantikus a gyár, akkora veszélyes anyagkészletet kell mozgatni, hogy az már alapból nem megnyugtató. Annyit látunk, hogy van itt három felső küszöbértékű üzem egymás három kilométeres hatósugarában, és ezeknek az együttes kibocsátását nem vették figyelembe. A Déli Ipari Park már megépült gyáraiban 175 szennyező pontforrása van, ennyi helyen bocsátanak ki veszélyes anyagokat. Ha a többi fázis is felépül, akkor lesz 260.
A jogszabályok szerint csak az összeadódó hatásokat figyelembe véve lehet egységes környezethasználati engedélyt kiadni. Hogyan lehetett ezt megkerülni?
Az egyik módszer épp az említett „leszeletelés” volt. Ami a jogszabályok alkalmazását illeti, a magzatkárosító NMP három pontforrásának megengedett kibocsátását a CATL harmadik engedélymódosításban már sikerült 150 mg/m3-ről 2-re levinni, de Komáromban még mindig 150, csak 2028 januárjától kell 2 alatt tartani. Úgy, hogy a komáromiak ráadásul megkapják más üzemek NMP-vel szennyezett vizét is, mert kiderült, hogy sehová nem engedik be az NMP-regenerálót. Arra is vannak szigorú jogszabályok, hogy ha egy üzem nem sorra megszegi a környezetvédelmi előírásokat, akkor be is lehet záratni, ez mégsem történik meg.
A másik aggályos tényező a CATL mérhetetlen vízigénye. Az eredeti engedélyben mekkora vízfelhasználásra adott engedélyt a hatóság?
A gyár napi 3000–6000 köbmétert kért. Ez önmagában is sok, ráadásul a gödi üzem ennél jóval többet használ, miközben kisebb az energiaigénye – ez már eleve kérdéseket vet fel. Amikor rákérdeztünk, mitől függ, hogy három- vagy hatezer köbméter, azt mondták: nem kell aggódni, csak néhány nap lesz magasabb a fogyasztás. Volt azonban olyan dokumentum, amely a teljes Déli Ipari Park vízigényét 40 ezer köbméter/napra tette – ez rövid időn belül eltűnt, majd jöttek a magyarázatok, hogy félreértés történt. Csakhogy 40 ezer köbméter Debrecen teljes alapvíz-felhasználásával mérhető össze, ami nyáron 60 ezerre is felmegy. A hiányzó vizet a Tiszából pótolnák. Nem véletlen, hogy ennyire sürgős lett a CIVAQUA program: így nemcsak a város egyes részeihez, hanem a gyárakhoz is eljuthat a víz a Keleti-főcsatornán keresztül.
A vízigény jelentős részét tisztított szennyvízből fedezné a gyár. Mi a helyzet a szürkevíz felhasználásához szükséges infrastruktúra kiépítésével?
Állítólag halad, bár a fogalom alatt azért mindenki mást ért. Szürkevízről először a harmadik engedélymódosítás kapcsán hallottunk. Ehhez az iparhoz irtózatosan sok víz kell, mert tűz- és robbanásveszélyes, ezért folyamatosan hűteni kell. Kíváncsiak voltunk, honnan fogják ezt biztosítani. Volt olyan szóbeszéd, hogy olyan területet kaptak meg, ahol már volt fúrt kút. Közadatigénylésünkre azt válaszolták, hogy erről nincs tudomásuk.
Ha én vállalkozó lennék, és egy ekkora beruházásra készülnék, azért utána néznék annak, van-e ott elég víz.
Amikor találkoztunk a CATL kommunikációs képviselőjével, azt mondta: nekünk nem a gyárral van problémánk, mert a szükséges víz- és energiamennyiséget nekik megígérték. Ez szerinte nem a cég, hanem Magyarország befektetése. Csakhogy ha összeadjuk az állami támogatásokat és infrastruktúra-fejlesztéseket, miközben a lakossági hálózatok siralmas állapotban vannak, az jön ki, hogy a CATL dolgozónként mintegy 64 millió forint támogatást kap. De ha már az infrastruktúránál tartunk, megemlítem a 106-os vasútvonalat is. Régen ezen ment a vonat Nagyváradra, Trianon után azonban elvágták. Hat kilométeres szakasz hiányzott ahhoz, hogy újra össze lehessen kötni. Voltak olyan álmok is, hogy tram-train menjen Nagyváradig. Pár éve egy fantasztikus kezdeményezés indult el az EU Értől az Óceánig pályázata kapcsán. A települések, ahol áthalad a 106-os vasútvonal, felújították a várótermeket, ez lett az ország második legforgalmasabb mellékvasútja, Debrecen legkihasználtabb agglomerációs útvonala. Ám, mivel a 106-os keresztülmegy a CATL területén, egy része ipari vágány lett, a többit fölszedték. A nagykereki vonalon lakók így vonatpótló buszokkal járnak, és bíznak benne, hogy egyszer valamikor lesz itt újra vonat.
A Semcorpban történt február végi robbanáshoz hasonló „esemény” kezelése egyértelműen árulkodik arról, hogy a hatóságok első reakciója az, hogy „szennyezés nincs, robbanás nincs, látnivaló sincs”. (A MIAKÖ videója nem egészen ezt támasztja alá: https://www.facebook.com/watch/?v=1253617136697447; vagy https://www.facebook.com/watch?v=1430237525490940 ) A HALMS ügyére nyilván kevesen emlékeznek: a cég a technológiai szennyvizét a közeli Kisgunyori-árokba vezette, amiért 2 millió forintra megbírságolták, de ez mind csak a 2024-es választások után derült ki. Ezek után mennyire bíznak az emberek a híradások hitelességében?
https://www.facebook.com/watch/?v=1253617136697447
https://www.facebook.com/watch?v=1430237525490940
Se a hatóságokban, sem abban, hogy a cégek ügyelnek arra, hogy ne kerüljön ki szennyezés. Emiatt folytonos nyomozó munkára van szükség. Kimegyünk a helyszínre, videózzuk, fotózzuk, amit látunk, írunk közadatigénylést, mert különben elsumákolnak mindent. Ahogyan a HALMS esetében tették, amikor a nyilvánvaló környezeti károkozást „hulladékelhelyezési problémára” keretezte át a hivatal.
Debrecen polgármestere életre hívott egy „Zöld Őrszem” elnevezésű szolgálatot. Az mit csinál? Vannak például talajvízfigyelő kutak?
A gyáraknak vannak. Ennyi pénzből azonban már csinálhattak volna egy adatszolgáltató rendszert, összekötve a hatósággal. Mi a saját méréseinkben fogunk megbízni. Az egyesületünk belekezdett egy „Anyádmér” nevű levegőszennyezettséget mérő rendszer telepítésébe is, erre a célra gyűjtéseket szervezünk. Az adatokat föltettük a honlapunkra, hogy mindenki lássa, mert például a Zöld Őrszem decembertől január végig egyáltalán nem működött, karbantartási okokra hivatkozva. Évek óta látjuk, hogy szezonálisan mindig is ekkor volt a legmagasabb a levegőszennyezés szintje, most erre jön rá a gyárak kibocsátása.
Az elektromos autóiparban egyelőre nyomokban sem működik a körkörösség. Se digitális akkumulátorútlevél, se zárt láncú gyártás, és folyamatosan változik a technológia. Az akkumulátorok újrahasznosítása igen problémás, miközben a gyártásuk nem állt le. Mintha senkit nem érdekelne, hogy majd mi lesz ezekkel.
De minket hadd érdekeljen már! Hadd szólaljunk fel, hogy másfél kilométerre van az óvoda ezektől az üzemektől. Amíg nem tudják az emberek, mivel jár egy ilyen üzem, addig nem feltétlenül tartják veszélyesnek.
Igen, de ez nem jelenti azt, hogy aki nem a szomszédságában lakik, az ne lenne érintett. Kellemetlen szembenézni azzal, hogy civilizációnk energiafaló technológiák használatára épül – az elektromos járműipartól a távközlésen át a mesterséges intelligenciáig. Miközben addig kereskedünk a kvótákkal hogy lassan magunk is elhisszük, hogy nemsokára elérjük a karbonsemlegességet.
Ez van Debrecenben is. A CATL 1-es üzemének becsült gázfelhasználása a közlekedéssel és minden egyéb járulékos fogyasztással csaknem annyi széndioxidot fog kibocsátani, amennyit a város klímacélként megtakarítani vállalt. 2030-ig legalább 40%-kal kell csökkenteni a város CO2-kibocsátását 2013-hoz képest. Csakhogy becslések szerint a CATL éves CO2-kibocsátása elérheti Debrecen teljes jelenlegi kibocsátásának a felét. Amire a gyár képviselője azt mondja: igen, tudjuk, hogy lokálisan szennyez, de globálisan zöld.
Gondolom a legtöbb debreceni család vágyainak netovábbja is egy „zöld” autó, amelynek előállítása globálisan is meg lokálisan is szennyező. Lehet ezt csűrni-csavarni, csak éppen a fenntarthatóság nem jön ki.
Ugyanez igaz a telefonokra, laptopokra is. Meg kell nézni, hogyan készülnek, és kimondani: nem lehet globálisan zöld, ami helyben rombol. Nem nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy a „rákos falvak” Kínában vannak. Ha nem figyelünk, könnyen mi leszünk Kína Kínája…
Mi lehet a küzdelmeitek legjobb kimenetele?
Ezek a gyárak azért jöttek ide, mert megígérték nekik, hogy senki nem kéri számon rajtuk a szabályok betartását. Itt nincs alapanyag, nincs elég munkaerő. Amit tőlünk megkapnak, az a vizünk, a talajunk, az egészségünk, és a gyenge jogi környezet. Ha ez nem lesz megengedett, nem biztos, hogy megéri nekik, és akkor esetleg odébbállnak.
Hogyan élitek meg, amikor pont azok, akikért dolgoztok – persze nyilván saját magatokért is -, támadnak benneteket azzal, hogy akadékoskodtok és a kormánnyal szemben politizáltok?
Nagyon nehezen. A végtelen politikai megosztottságból fakadóan, aki elkötelezett a kormány iránt, az inkább nem akarja meghallani, amit mondunk. Aki viszont nem zsigerből utasít el, és nem tulajdonít politikai szándékot a fellépésünk mögött, az általában megérti, hogy miért lesz rossz egy ilyen üzem mellett élni, és hogy nehéz ott tenni bármit, ahol nem számít a bírósági ítélet, se a hivatali büntetés, csak a politikai akarat.
A személyedet ért támadásokat hogyan viselted – voltál „hisztis nő”, „Soros-bérenc”, „hazaáruló” az „olajlobbi fizetett ügynöke” – és mi még?
Áldebreceni, álcivil… – még álanya is voltam. Elmondom, mi segített: a humor, és ez a szűk közösség – a családom és akik ismernek, értenek, szeretnek.
Emlékszem, még az elején egy videóban úgy fogalmaztál, az vágott mellbe, hogy azt mondták, ezt már nem lehet megállítani. És tényleg nem lehetett. Mitől nem adtátok föl?
Sokat beszélgettünk róla, hogy mikor jön el az a pont, amikor elengedjük. Azt gondolom, hogy aki már három éve követi ezt a történetet, az nem fog tudni úgy élni itt, hogy tudja, mi vár rá. Azért küzdünk, hogy ne valósuljon meg úgy, ahogy az a laza engedélyekben áll – ha lehet pedig inkább sehogy sem.
Milyen eredményeket tudsz felsorolni?
A legnagyobb eredmény az, hogy tudatosult az emberekben és beszédtéma lett: nemcsak Göd van, nemcsak Mikepércs vagy Debrecen, hanem csaknem 50 akkuipari gyár lett Magyarországon. Már nincs hova költözni. Az is eredmény, hogy ezeknek a gyáraknak azért szembe kell nézniük hatósági ellenőrzésekkel, büntetésekkel, be kell építeni a szűrőt, meg kell javítani a füstelszívót, ki kell táblázni a vészkijáratot, föl kell szerelni a csapadék-felfogót… Ezek mind lassítják a beruházást, és teszik egyúttal biztonságosabbá. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a Ludwig Múzeumban az „ellenállás akkumulátorai” között szerepel a Miakö, és azt gondolom, ez kicsit trendivé is teszi a civilséget, a lakossági érdekek képviseletét, az aktivizmust. (https://www.ludwigmuseum.hu/system/files/news/attachments/2025-10/booklet_golden_repair_2025.pdf)
Van különbség kínai és dél-koreai üzem között?
Sok névtelen jelzést kapunk az ott dolgozóktól a munkakultúráról, a biztonságról, a hulladékkezelésről. Olyan kérdésről is hallottunk, hogy egy koreai alsóbb vezető azt firtatta: Magyarországon mi fér bele fizikai fegyelmezésként a munkavállalókkal szemben. Nehéz volt elhinni – de amikor arról is érkezett jelzés, hogy valakit büntetésből bezártak, már nem tűnt annyira elképzelhetetlennek. Fotókat is kapunk kínai gyárról: volt, amin patkányok látszottak a gyár területén. Olyan is előfordult, hogy valaki versbe szedve írta meg, milyen problémákat tapasztal odabent.
Korábban többen is mondták, hogy a Tisza nem a kellő súlyán kezeli a témát. Magyar Péter gödi videósorozata után ezt már nem lehet elmondani. Ha változás lesz, a ti hozzáállásotok is változik?
Miután a Tisza pontosan megértette, mivel állunk szemben, úgy fog eljárni, ahogyan kell. Ha nem, akkor a Miakö itt lesz, és ugyanúgy kiáll az értékei védelmében… Mi itt élünk a gyárak mellett, és mindennap kell vele foglalkoznunk, mert ezektől függ, hogy mivé válik az életünk munkája – a családunk, a kertünk, a házunk. Azt gondolom, az igazi patriotizmus az, amikor a saját utcánkat védjük, a saját településünket, a levegőnket, vizünket, talajunkat, fáinkat, bokrainkat.
