Az elmúlt évtized civil szervezeteket korlátozó jogszabályai ritkán jutottak el a végrehajtásig, viszont alkalmasak voltak arra, hogy a kisebb, a helyi hatalmaktól jobban függő szervezeteket óvatossá tegye – mondta Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány igazgatója, akivel a hazai civil szféra helyzetéről beszélgettünk.
2022-ig az Ökotárs Alapítvány éves jelentéseket készített az USAID szervezettel való együttműködésben. A Civil Fenntarthatósági Index néven publikált jelentések az eurázsiai régió 28 országában vizsgálták a civil szektor helyzetét. Az USAID kihátrálása miatt ezek a riportok már nem készülnek. Lehet, hogy az amerikai támogatók azt a következtetést vonták le, hogy annyira jó a civil szektor helyzete Közép- és Kelet-Európában, hogy erre a jelentésre már nincs szükség?
Valószínű, hogy visszavonulásuknak a nagypolitikával kapcsolatos oka lehetett, bár ez még Trump előtt történt. Tény, hogy a rendszerváltás után az amerikaiak – mind a kormányzati, mind a magánszereplők – az elsők között jelentek meg Közép-Európában, hogy segítsék a demokratikus átmenetet. Az Ökotárs Alapítvány is amerikai magánalapítványok kifejezetten zöld szervezeteket támogató programjából nőtt ki 1994-ben. Egyébként mind Magyarországon, mind Közép-Európában a mai napig meghatározóak az amerikai szervezetépítési modellek.
Az EU-csatlakozás környékén volt egy nagy kivonulási hullám, amikor az amerikaiak úgy gondolták, hogy az ő demokráciafejlesztő küldetésük már beteljesedett, és más térségek felé fordíthatják a figyelmüket. Aztán a 2010-es években több támogató visszatért és új programokat indított, látván a fejleményeket.
A támogatás miben nyilvánult meg: workshopokat tartottak, hogyan érdemes egy szervezetet elindítani, felépíteni, akár az adminisztratív, akár egyéb dolgok tekintetében, vagy ez inkább pénzbeli támogatást jelentett?
Mindkettőnek egyformán nagy jelentősége volt. Az Ökotárs is adott pályázati támogatásokat, és már 1993-94-től beindult a képzési, szervezetfejlesztési programunk is, szintén amerikai támogatásra és indítatásból. A rendszerváltás környékén kinőtt nagy szervezetek, amelyek kifejezetten szektorfejlesztő, támogató céllal jöttek létre, kevés kivételtől eltekintve meg is maradtak, sőt, ma a civil szektor gerincét adják.
Meglepett, amikor a 2021-es jelentést böngésztem, hogy 55 ezer körüli szervezetről beszélünk. Ezek között a helyi örökségvédelemtől kezdve a kismacskák megmentéséért dolgozó szervezetekig mindenféle van. Mely területek a legnagyobb súlyúak?
Az 55 ezer szervezet kétharmada egyesület, a maradék egyharmad alapítvány. A legtöbb szervezet a sport, a kultúra és az oktatás területén tevékenykedik, ezek majdnem a felét teszik ki a civil szektornak. Nagy számban vannak helyi sportegyesületek, népdalkörök, iskolai alapítványok.
Ezeket nyilván kevéssé érinti a kormányzatnak a civil szervezetek megfojtására irányuló törekvése, ami nem mondható el akár a szexuális kisebbségek, akár a szegények képviseletét, akár a környezet védelmét zászlajukra tűző szervezetekről. Finanszírozás tekintetében alighanem az utóbbiak vannak nehéz helyzetben?
Hát igen, de azt is érdemes hozzátenni, hogy az 55 ezer szervezet kb. háromnegyede évi 5 millió forint alatti bevételből működik. Tehát nagyon kicsi szervezetekről van szó, amelyek munkatársai önkéntes alapon, vagy félállásban dolgoznak. Ezek esetleg kapnak állami és némi önkormányzati támogatást is, beletesznek a tagok, a szülők, a helyi vállalkozók is. Az állami támogatások részesedése kb. 40 századék, amibe bele kell számolni az olyan intézményfenntartó szervezeteket is, például az idősotthonokat, vagy a szociális ellátást végző, vagy magániskolát, alapítványi iskolát működtető alapítványokat, amelyek normatív támogatást kapnak.
Melyek a nagy állami pénzosztó szervezetek és mennyi pénz felett rendelkeznek?
A Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) kerete tavaly 16 milliárd volt, ezen kívül van a Városi, meg a Falusi Civil Alap 4,8 milliárdja, és a különböző ágazati minisztériumi források. Ezekből a kritikus szervezetek kevéssé részesülnek. Pályázhatnak, csak éppen évek óta nem nyernek. A civileknek szétosztható mindenféle ágazati pénzek forrása pedig 40 milliárdnál is többre rúg.
A 2021-es index szerint a civil szervezetek bevételeinek forrása általában így néz ki: 40% állami, 20% magán, illetve a 40% megtermelt jövedelmek plusz egyéb finanszírozás. Mennyire átlátható, hogy az állami forrásokat milyen szempontok alapján osztják el?
Hogy milyen szempontok alapján, az egy dolog. A Nemzeti Együttműködési Alap pályázati felhívásai teljesen rendben vannak, hogy úgy mondjam. Aztán, hogy az értékelés hogyan történik, az már kevésbé átlátható.
Van egy állandó kuratórium, és abban bizonyos helyekről delegált döntnökök ülnek?
A NEA-nak van, és törvénybe foglalták, hogyan állnak össze a döntéshozó kollégiumok. A Városi, meg a Falusi Civil Alap az 5000 fő alatti illetve feletti lakosságszám szerint osztályozza a településeket – ezeknek a működését nem ismerem, de nagyon széles profilú alapokról van szó. Ezek azok – főként a városi -, amelyekről oknyomozó újságírók már többször megírták, hogy a pénzek túlnyomó része helyi fideszesek által alapított illetve vezetett szervezetekhez jut, és akár kampánycélokra is használják őket.
A NEA-ban kétharmados a kormányzati túlsúly, tehát alapvetően a kormányzati szándékok mentén dőlnek el a támogatások.
Az elődje, a Nemzeti Civil Alap még úgy működött, hogy kétharmad volt a választott civilszervezeti delegáltak száma, és egyharmad részt küldött be a kormány. A mostani kormány ezt megfordította.
A 20%-nyi magánforrás alatt mit értsünk?
Ez lehet vállalati forrás, de lehet magánszemély támogatása is. Nem böngésztem végig 55 ezer szervezet beszámolóját, hogy megnézem, honnan vannak a támogatásaik, de azért azt látom, hogy az elmúlt évtizedben a magyar civilek, főként a szorongatott szervezetek, egyre professzionálisabbak az adományok bővítésében. Itt elsősorban a mikroadományokról beszélek, tehát a crowdsourcing módszer használatáról. Ezek terjednek, és jó pár szervezetnek a bevételeiben már látható részt képviselnek.
Gyakran halljuk, hogy az emberek nagy többsége egyáltalán nem rendelkezik az adója 1%-áról. Ebben van változás?
Az átláthatósági törvény és az ellene való tiltakozás idén nagyjából egybeesett az 1% gyűjtő időszak végével. Aztán amikor kiderültek a számok, érdekes volt látni, hogy akár a tavalyi évvel is összehasonlítva, a célkeresztben lévő szervezetek túlnyomó többsége növelni tudta a bevételeit ebből a forrásból. Nőtt a részükre felajánlók száma, még úgy is, hogy új nagy szereplők jöttek be, mint a Telex, meg a Partizán, amelyek mindjárt a lista élére kerültek. Például a TASZ konkrétan kétszeresére tudta növelni az 1%-os bevételeit a tavalyi évhez képest.
Mi a helyzet az EU-s pénzekkel? Több nagy zöld civil szervezet szinte kizárólag EU-s forrásokból él.
Amit Magyarországon EU-s pénzeknek szoktak nevezni, azok az úgynevezett közös megvalósításban hasznosuló fejlesztési források, amelyeket a magyar kormányzati intézményrendszer hozott el az operatív programokon keresztül. Ezekre idehaza kellett pályázni, és nagy részüket Magyarország elveszítette most. Nagyon kevés olyan pályázat van, amely a civilek számára közvetlenül hozzáférhető. A legtöbb esetben önkormányzat, egyház vagy állami intézmény partnereiként tudnak pályázni. Azonban ezekben a pályázatokban a kormány nagyon lekorlátozta a civil részvételt az utóbbi évtizedben. Fontosak az Európai Bizottság által kezelt és kiírt közvetlen irányítású források – ezek valóban „brüsszeli pénzek” -, illetve a civilek szélesebb körének, a jogvédőknek, a demokráciával, igazságossággal foglalkozó szervezeteknek elérhető programok. Ilyen az úgynevezett CERV, vagyis a Polgárok, Egyenlőség, Jogok és Értékek program, ami ebben a lassan a végéhez közelítő támogatási ciklusban nagyon fontossá vált. A zöldek számára lényegesek a LIFE programok, ezek eredetileg természetvédelmi támogatásokra jöttek létre, de vannak benne környezetvédelmi klímatámogatások is. Ezekhez általában olyan szervezetek tudnak hozzáférni, amelyeknek van nemzetközi kapcsolatrendszerük, és képesek nagy konzorciumokban együttműködni.
10 milliós nagyságrendű euró veszett el a civil szervezetek számára azzal, hogy a kormány nem tudott megegyezni a Norvég Civil Alap pénzeinek elosztásában. Ez mérhető veszteség? Voltak szervezetek, amelyek megszűntek, ellehetetlenültek?
Nehéz ok-okozati összefüggést nézni, mert a civilek onnan szereznek forrást, ahonnan tudnak, és addig nyújtózkodnak, ameddig a takarójuk ér. A pályázatosdiban mindig van egy adag kiszámíthatatlanság, és lehet, hogy egy forrás idén még működik, jövőre meg már nem.
Visszakötnék ahhoz, amit az előbb emlegettem: a CERV-program forrásaiért alapvetően nagyobb szervezetek tudtak indulni, ám sok év győzködés után a Bizottság rájött, hogy jó ötlet olyan elosztási formákat is támogatni, amelyekben egy nagyobb alapítvány, mint például az Ökotárs, pályázik, hogy tovább tudjon osztani támogatásokat kisebb hazai szervezeteknek. Az elmúlt három évben ilyen volt a Közös Értékeink program, amelynek keretében a szokásos konzorciumi partnereinkkel több mint három millió eurót osztottunk szét hazai civilek között.
A Norvég Civil Alappal mi lesz?
Lesz jövőre. Ennyit tudok mondani.
A civil szervezetek jogi ellehetetlenítésének lépéseire szánjunk pár mondatot, hiszen nehéz követni, mi az, ami inkább csak a propaganda része, és mi az, ami lényegesen befolyásolta a munkátokat. Mondjuk az biztosan, amikor megszállták az Ökotárs irodáját, és téged elvittek bilincsben.
Nem volt bilincs, ez városi legenda. Hazakísértek, hogy lefoglalják a laptopomat.
Azért elrettentésnek jó volt, gondolom, és mintha ezzel kezdődött volna az egész, az Ökotárs vegzálásával?
Igen, de az még nem jogi ügy volt. Érdemes leszögezni, hogy Magyarországon a 2011-es, röviden nonprofit törvényként emlegetett jogszabály határozza meg a civil szervezetek működési kereteit, illetve a Ptk.-ban az egyesületekre és az alapítványokra vonatkozó szabályozások. Ezek nagyjából megfelelnek a vonatkozó nemzetközi normáknak.
De aztán 2017-től kezdődően szinte minden második évben hoztak valamilyen jogszabályt, ami a civil szervezetek egy-egy csoportját próbálta megbélyegezni, korlátozni, ellehetetleníteni.
A külföldről támogatott szervezetekről szóló törvénnyel kezdődött, ami elsősorban a megbélyegzésről szólt. Azt mondta ki, hogy aki egy bizonyos összeghatár fölött külföldi támogatást kap, annak ezt föl kell tüntetnie a honlapján, és külföldről támogatott szervezetként regisztrálnia kell magát egy állami nyilvántartásban. Ezt a törvényt az Európai Unió Bírósága 2020-ban megsemmisítette, mert több szempontból is szembe ment az uniós joggal. Aztán 2018-ban jött az úgynevezett Stop Soros törvénycsomag, ami elsősorban a bevándorlókat, menekülteket segítő szervezeteket célozta meg. Azokat fenyegette büntetőjogi következményekkel, amelyek úgymond az illegális bevándorlást segítik. Az ilyen szervezetekre a bevételeik 25%-át kitevő büntetőadó kiszabását helyezték kilátásba. Hozzáteszem, ezt a mai napig senkire nem alkalmazták, hiszen nincs olyan civil szervezet, amely illegális bevándorlást segítene. Ezt a törvényt is megsemmisítette az EU-bírósága, de még nem vették ki a hazai szabályozásból. Utána jött 2021-ben a homofób propagandatörvény, ami a gyermekvédelmi törvény módosításaként betiltotta a szexuális kisebbségek megjelenítését. Ez elsősorban az LMBT szervezeteket célozta, de széleskörűen káros következményei lettek. Az iskolákban csak azoknak a civil szervezeteknek teszi lehetővé, hogy bármilyen programot működtessenek, amelyek szerepelnek egy olyan listán, ami a mai napig nem készült el. Viszont a törvény alkalmas volt arra, hogy ráijesszen a közoktatás szereplőire, így a civileknek az iskolákból való teljes kiszorulásához vezetett.
Tehát azokat sikerült elüldözni, akik mondjuk szexuális edukációval, abortuszmegelőzéssel, drogprevencióval foglalkoztak?
Igen, illetve jogvédőket és sok egyéb szervezetet. Ez a törvény is az Európai Unió Bírósága előtt van, és a nem túl távoli jövőben várható ítélet. 2023-ban fogadták el a szuverenitásvédelmi törvényt, majd felállították a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, és idén elkészítették az átláthatósági törvény tervezetét is, amit egyelőre nem fogadtak el, de nem is vették le teljesen a napirendről.
Ezek kronológiájára rápillantva, az aktuális választásokat megelőző időszakban születtek, kifejezetten a választási propaganda részeiként.
Olyannyira, hogy a propagandatörvényre népszavazást is építettek a következő választásokon.
Persze igaz, hogy ezek a törvények nem feltétlenül arra valók, hogy ténylegesen végrehajtsák őket, inkább az elrettentésre. Az angolban chilling effect-nek, vagyis dermesztő hatásnak nevezik, ami mutatja, hogy nem magyar találmányról beszélünk.
A cél tehát az, hogy Damoklész kardjaként lógjon a potenciálisan érintettek feje fölött, és hát ezek köre széles, mert ezek a jogszabályok úgy vannak megfogalmazva, hogy bárkire ráhúzhatóak legyenek.
Hatással voltak/vannak ezek az Ökotárs mindennapi működésére, akár, mint valami öncenzúra?
Volt, amikor igen. Nyilván egy civil szervezetnek alapból átláthatóan és szabályszerűen kell működnie, hiszen a hitelessége a legfőbb „vagyona”. Illetve az is nagyon fontos, hogy minél szélesebb körben próbáljuk megismertetni, kommunikálni, hogy mit csinálunk, és amit csinálunk, az kinek és miért jó. Egyébként ironikus módon ez az egész helyzet úgy befolyásolta a magyar civilséget, hogy azok a nagyobb szervezetek, amelyek közvetlenül a célkeresztbe kerültek, bizonyos szempontból meg is erősödtek, több támogatást tudtak gyűjteni. A kisebb vidéki szervezetek azonban, amelyek egy kisebb-közepes városban a helyi hatalmaktól jobban függenek, óvatosak lettek, inkább nem partnerkednek „problémás” szervezetekkel, és távol tartják magukat politikai színezetű dolgoktól.
Ugyanakkor azt is látjuk, hogy helyi környezeti ügyek körül újfajta aktivizmus éledt fel, elsősorban az akkumulátorgyárak ellen akciózó csoportok tevékenysége kiemelkedő.
Mennyire magyar sajátosság, akár csak kelet-európai összehasonlításban is, hogy a civil szervezetek sok esetben állami feladatokat látnak el?
Meglehetősen az, de ezzel önmagában nem lenne baj. Nincs olyan állam, amelyik a társadalom összes ügyére, problémájára egyforma figyelmet tudna fordítani. A civileknek lehetne az a feladatuk, hogy a háttérbe szorult ügyeket, szükségleteket kielégítsék, ezekre újszerű megoldásokat, modelleket dolgozzanak ki, aztán optimális esetben ezeket az állam át tudja venni, és széles körben elterjeszteni. Egy ideális világban a civil szereplők az állammal együttműködésben, szimbiózisban dolgozhatnának.
Vagy legalább a finanszírozásba beszállhatna az állam…
Hát ez Magyarországon nem csak a mostani kormányzat idején, de korábban sem volt jellemző.
Milyen a civil szervezetek megítélése a lakosság körében?
A 2017 óta létező Civilizáció Koalíció – a szorongatott szervezetek önvédelmi szövetsége – megrendelt erre vonatkozóan közvélemény-kutatásokat. Ezek azt mutatják, hogy az emberek alapvetően hasznosnak ítélik a civilek tevékenységét. Sőt, érdekes módon arra a kérdésre, hogy a civileknek sok egyéb mellett feladatuk-e a kormányzati intézkedések bírálata, a többség azt mondja, hogy igen. Azt is lehetett látni, hogy amióta ezek a felmérések készülnek, növekedett azoknak az aránya, akik valamilyen segítséget kaptak civilektől, és azoké is, akik támogatást adtak. Ebben valószínűleg nagy szerepe volt a COVID-nak, amikor sok helyen tényleg csak a civilektől tudtak az emberek segítséget kapni.
A TISZA-szigetek rengeteg embert aktivizálnak, ami nagyon jó, ugyanakkor félő, hogy azt az erőt, tenni akarást akkumulálják, ami esetleg a civil szervezeteknek jutott eddig. Arra korábban sok példát láttunk, hogy a helyi civil szerveződésekre rátelepedett a politika, és ezzel egyúttal meg is fojtotta őket. Látsz ilyen veszélyt?
A TISZA és ez a mostani helyzet azért más, mert egy adott faluban vagy városban korlátozott számú olyan ember van, aki szívén viseli a település ügyeit, és tenni is akar érte. Valóban sokan lehetnek, akik eddig egy helyi civil szerveződésbe tették bele az energiájukat, most pedig egy TISZA szigetben aktívak. Hogy ennek hosszú távon mi lesz a kifutása, azt még nem lehet megmondani.
Ami az érdekérvényesítést illeti, a nagy civil szervezetek maximálisan proaktívak abban, hogy a kormány javaslataihoz hozzátegyék a maguk szempontjait. Erre azonban nincs fogadóképesség. A 2021-es indexben olvasható, hogy a parlament 159, a kormány által előterjesztett törvényt fogadott el 2020-ban, ezek közül csupán egyet tett ki észrevételezésre a honlapjára. Van ebben változás?
Nincs.
A szűkülő civil térnek ez is az egyik jele, hogy a kormánnyal való párbeszéd lényegében megszűnik.
Ez már régóta így van. Magyarországon kevés kivételtől eltekintve a megkeresések süket fülekre találnak, nincsen visszajelzés, nincsen fogadóképesség. Szakmai ügyekben lehet az államigazgatás alsó szintjeivel akár sikeres együttműködést is kialakítani, de hiába, ha felső szinteken ezeket felülírják. Ha megnézed, milyen ügyekben voltak nagy megmozdulások az elmúlt években, láthatod, hogy ezek valamennyi nagy rendszert érintették. Persze eleve ott szoktak a civilek szerepet vállalni, ahol valami nem jól működik, és hát ezt a kormányzat nem különösebben szereti.
Ha a civilek valamire rámutatnak, ami nem jó, az nemcsak az állami működés elégtelen voltára utal, de intézkedési kötelezettséget is ró a hatóságokra. Érthető, ha ebből nem kérnek.
Ezt azért nem minden állam fogja föl így.
A jól működő államokban gyengébb a civil szféra, amiatt, hogy minden jól működik?
Inkább az a különbség, hogy mennyire intézményes a civil szektor, és milyen az állammal való együttműködés. Érdekes példa erre Norvégia, illetve általában Skandinávia, ahol a szociális jóléti állam kitűnően működik Elméletileg kevés a megoldatlan társadalmi ügy, ennek ellenére az ötmilliós Norvégiában majdnem tízmillió tagja van a különböző civil szervezeteknek, amelyek alapvetően a közösségi élet megszervezésében tevékenykednek.
Nagyon üdvös, hogy ernyőszervezetek is alakulnak, például az Akárteis (Akkumulátor Károsult Települések Igazáért Szövetség). A lényeg nyilván a tapasztalatok megosztása és az egységes fellépés. Ez talán némileg közrejátszik abban, hogy megtorpant az akkumulátorgyárak expanziója. Hogyan lehet a társadalmi összefogást civil szervezetként támogatni?
Ez nyilván nem mindig egyszerű. Ahhoz, hogy egy ilyen együttműködés tényleg működővé váljon, a résztvevők részéről jelentős nyitottságra, elszántságra van szükség, és összecsiszolódásra, a munkamódszerek kialakítására. Ez ugye nem megy egyik napról a másikra, viszont tanulható. Számos háttéranyag és segítő szervezet létezik, nem mi vagyunk az egyetlen szereplők ezen a pályán.
