Hogyan legyünk természetvédők kiskerttulajdonosként?

A magas biológiai sokféleség fenntartásával kapcsolatos, a kiskertekben rejlő lehetőségeket, illetve a kertészkedők biodiverzitás-megőrzéssel kapcsolatos ismereteit és szemléletét vizsgálták kutatók egy Közép- és Kelet-Európában végzett vizsgálat során. Interjú Varga-Szilay Zsófiával, a HUN-REN-PE Evolúciós Ökológiai Kutatócsoport  munkatársával.

– Az Ön által vezetett, nemzetközi együttműködésben megvalósult kutatás célja a közép- és kelet-európai kiskertek és kertészkedési gyakorlatok ökológiai értékeinek feltárása volt, valamint azoknak a jellemzőknek az azonosítása, amelyek hozzájárulhatnak a magas biodiverzitású kertek kialakításához és fenntartásához. Ezen vizsgálat eredményei nemrégiben jelentek meg egy tudományos cikkben https://doi.org/10.1016/j.ufug.2025.129074. Ebben az esetben mit ért pontosan biológiai sokféleség alatt, hogyan jelenik meg ez a kertekben?

– A legelső gondolat, ami a biológiai sokféleség kapcsán az emberek eszébe jut az a kertben található fajok száma. Ugyanakkor a biológiai sokféleséget még sok minden más is adja. Értjük alatta az élőlények genetikai változatosságát, az élőlények közötti kapcsolatok sokféleségét, illetve az ökológiai rendszerek diverzitását és komplexitását.

Ha a kertre, mint ökológiai rendszerre gondolunk, akkor kiemelkedő jelentősége van annak, hogy hányféle és milyen típusú élőhely található meg benne és azok elérhetők-e az élőlények számára. A kert biológiai sokféleségét kiemelten támogatja, ha van kis kerti tó, keveset bolygatott vagy akár teljesen felhagyott terület, valamint öreg fák. Szintén pozitív hatással van a biodiverzitásra a természetes búvóhelyek, menedékhelyek, valamint a kora tavasztól egészen késő őszig virágzó vadvirágok megléte. Így, amikor egy kert biodiverzitásról beszélünk, az egész kert strukturális változatosságára is gondolnunk kell, nem kizárólag arra, hogy hány rovar-, madár vagy egyéb állat- és növényfaj fordul ott elő.

– Egy zöldövezeti lakóház kertjében milyen lehet a biológiai sokféleség? Nyilván mindenki ismeri a széncinegét és a sünt, de ezen túlmenően mi várható egy kutató számára egy ilyen kertben?

– A biológiai sokféleség mértéke elsősorban attól függ, hogy milyen jellegű a kert és a tulajdonosa hogyan kezeli azt. Ha a területet főként rendszeresen nyírt pázsit borítja, akkor az élővilág szegényes lesz. Ezzel szemben egy olyan kert, ahol idősebb fák, bokrok, kisebb vizes élőhelyek vagy vadvirágos gyepfoltok is találhatók, már sokkal gazdagabb élőhelyet kínál, így gazdag fajkészletet tud fenntartani. Egy ilyen környezetben számos rovar- és pókfajt, a gyakoriaktól a ritka védettekig, sok madárfajt, denevéreket és kétéltűeket is megtalálhatunk. Sőt, egy-egy kertben még védett orchideák (például őszi füzértekercs vagy fehér madársisak) is előbukkanhatnak.

– Milyen élővilágot találunk a lakótelepi zöldövezetekben?

– A városi parkok és a lakótelepi zöldterületek meglepően gazdag élővilágnak adhatnak otthont, sokszor olyan fajoknak is, amelyeket inkább kertvárosi vagy falusi környezetben tudnánk elképzelni. Ebben az évben sok helyen – még Veszprém belvárosában is – megjelent a hazánkban védett, pompás megjelenésű és békés természetű óriás-tőrösdarázs. Vele együtt olyan látványos bogarakkal is találkozhattunk, mint a szintén védett orrszarvúbogár, de a nagy szarvasbogarat is volt szerencsénk megtalálni a Pannon Egyetem Wartha Vince utcai kampuszán, ahol tudatosan ügyelnek arra, hogy a gyepfelületeket ne díszpázsitként, hanem fenntarthatóbb módon, környezetbarát és ökológiai szempontokat is figyelembe vége kezeljék és akadnak idős fák, vagy akár holtfák is.

A talajszint élővilága is rendkívül gazdag lehet egy körültekintéssel kezelt zöldövezeti területen: futóbogarak, ászkarákok, száz– és ezerlábúak sokasága nyüzsöghet. A rovarok fontos táplálékforrásai számos madárfajnak, így minél gazdagabb az ízeltlábú-fauna, annál változatosabb madárvilág tud megtelepedni és ennek eredményéül, még városon belül is sokszínű élőlényközösség alakulhat ki. A madarak közül például nemcsak a jól ismert széncinegével találkozhatunk, hanem gyakori vendég lehet a barátcinege, a zöldike, a vörösbegy, a nagy fakopáncs, a szajkó, a szarka vagy a kis poszáta is.

– Vegyünk példának két kertet. Az egyik egy újonnan épített házhoz tartozik, ahová egy-két évvel ezelőtt ültettek füvet, illetve tujákat, gyakran nyírják a pázsitot és locsolják. A másik legyen egy régen ültetett, hagyományosabb kert, ahol van egy kis veteményes és gyümölcsfák, egy hagyományosabban művelt kert. Milyen különbség van a kettő között a biológiai sokféleség szempontjából?

– Önmagában az is elgondolkodtató, hogy mit nevezünk „hagyományos kertnek”. Úgy gondolom, hogy ennek a fogalomnak több értelmezése is van. Egyre több fiatal felnőtt költözik vidékre olyan házba, amihez kert vagy akár kisebb birtok tartozik. Egy részük tudatosan olyan módon alakítja ki a kertjét, hogy az az élővilág számára is kedvező legyen. Gondolok itt olyanokra, hogy például gyakran hagynak parlagon egy-egy részt, ezzel természetes élő- és menedékhelyet biztosítva a kert élőlényei számára. A permakultúrás, illetve organikus kertgazdálkodási módszereket is egyre többen követik. Emellett szeretném azt hinni, hogy egyre többen igyekeznek elkerülni a szintetikus vegyszerek használatát, vagy ha szükséges, környezetkímélő megoldásokat keresnek. Merít(het)nek a nagyszüleiktől ellesett kertgazdálkodás tapasztalataiból és praktikákból, amit lehetne egyfajta hagyományőrzésnek tekinteni, de az modern és ökológiai szemlélettel ötvözik.

Ezzel szemben a „hagyományos kertet” sokan, nem véletlenül, inkább az idősebb generáció kertjeivel azonosítják, ahol évtizedek óta ugyanazokat a gyakorlatokat követik. Mint azt a kutatásunk bizonyítja, ezekben a kertekben azonban nem feltétlenül érvényesülnek a környezetbarát szempontok – gyakori például a gyomirtók és rovarirtó-szerek rendszeres és széleskörű használata, ami jelentősen csökkenti a biológiai sokféleséget.

– Mi volt a most publikált kutatásuk célja?

– A vizsgálatunk első fázisa, a magyarországi növénytermesztőkre és a kiskerttulajdonosokra fókuszált. 2023-ban azonban a kutatásunkat kiterjesztettük nyolc további közép– és kelet-európai országra, annak érdekében, hogy átfogóbb képet kapjunk a régió kertészkedési szokásairól. A célunk röviden az volt, hogy feltárjuk azokat az összefüggéseket, amelyek a kiskerteknek a biológiai sokféleség megőrzésében és fenntartásában betöltött szerepét jellemzik, és vizsgáltuk a kertek ökológiai szemléletű kezelésében rejlő lehetőségeket is. Emellett szerettük volna feltárni a kerttulajdonosok kertészkedési motivációja, gyakorlata és szemlélete, valamint az ökológiai ismereteik közötti összefüggéseket.

– Milyen eredményre vezetett a kutatásuk?

– A kutatásunk legfontosabb tanulsága az volt, hogy Közép- és Kelet-Európa kertjei jelentős  de nagyon változó biodiverzitás-megőrzési potenciállal rendelkeznek: mind az országok, mind az országon belüli kisebb régiók közt nagy különbségeket találtunk.

Biztató eredmény, hogy a kertészkedők többsége tisztában van a beporzók és más rovarok fontosságával, és sokan tudatosan támogatják is őket. Egyre elterjedtebb például, hogy kevesebbszer nyírják a füvet, őshonos, nektárban gazdag növényeket ültetnek, méhkaptárt helyeznek ki, vagy itatót biztosítanak a rovaroknak és madaraknak. Ugyanakkor az is kiderült, hogy még a környezettudatos szemléletű kertészkedők körében is gyakori a növényvédő szerek használata. Sok esetben szintetikus hatóanyagú szereket használnak, amelyek nemcsak a kártevőkre, hanem egyéb rovarokra és a környezet egészére is károsak lehetnek. Ilyen esetben a kert – bármennyire is vonzó a beporzók számára – ökológiai csapdává válhat: odavonzza a rovarokat, de egyúttal mérgezi is őket.

A szociodemográfiai tényezők, mint az életkor, a nem vagy az iskolai végzettség, alig befolyásolták a kertészkedési szokásokat, bár az 55 év feletti kertészkedők hajlamosabbak voltak vegyszereket használni.

Összességében kutatásunk rámutatott arra, hogy a környezettudatosság erősítése és a szemléletformálás és az érzékenyítés a leghatékonyabban helyi szinten, az adott közösségekhez és környezeti feltételekhez igazítva valósítható meg – hiszen a biodiverzitást támogató kertészkedés szorosan kötődik a regionális és kulturális sajátosságokhoz.

– Ezt helyi civil szervezetek, pedagógusok vagy önkormányzatok tudnák megvalósítani?

– Véleményem szerint ennek minden szinten meg kellene jelennie. Természetesen az oktatásnak is kiemelt szerepet kell kapnia, hiszen a szemléletformálás az ismeretek bővítésével kezdődik. A kertészkedők attitűdjének formálását, érdeklődésük felkeltését és cselekvési hajlandóságuk növelését olyan célzott és magas színvonalú oktatási, valamint közösségi programok segíthetik, amelyek a biodiverzitás-barát kertek ökológiai és gazdasági előnyeit mutatják be.

Ugyanakkor az egyéni felelősség sem elhanyagolható. Ha valaki odafigyeléssel, környezetkímélő módon gondozza a kertjét, akkor érdemes erre ösztönöznie a családtagjait, a barátait, a gyerekeit is és kiemelten fontos, hogy megossza a birtokában lévő tudást és tapasztalatait a szomszédjaival is. A környezetvédelem csak közösségi szinten lehet igazán hatékony, így ha valaki már elindult egy környezettudatosabb és a biodiverzitást támogató irányba, akkor különösen fontos, hogy a jó példát továbbadja.

Varga-Szilay Zsófia

A Pécsi Tudományegyetemen szerzett hidrobiológus diplomát 2020-ban, majd az ELTE Biológia Doktori Iskolájában folytatta doktori tanulmányait. Kutatómunkájának középpontjában az emberi tevékenység ökoszisztémákra, az élőlényekre, és elsősorban a beporzókra, gyakorolt hatásainak a megismerése áll. Több, egymással szorosan összefüggő projektben vesz részt, amelyek lehetővé teszik számára, hogy az ökológia különböző területeit – a viselkedésökológiától a városi ökológiáig – kutassa. Munkája során a terepi videófelvételek készítésétől a mesterséges intelligencia alapú elemzési módszerekig terjedő eszköztárat alkalmaz. 2025 elején csatlakozott egy, a széncinegék veszprémi populációit vizsgáló hosszú távú kutatáshoz. Emellett néhány hónapja szakértőként vesz részt a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) egy projektjében, amely a rovarbeporzók védelmét hivatott támogatni a trópusi és szubtrópusi termelési tájakon.

Borítókép: Varga-Szilay Zsófia, A biológiai sokféleséget támogató kert.