Sikerek a természetvédelemben: megmentett fajok

Ha a természetvédők komolyan foglalkoznak egy-egy fajjal, sokszor sikereket érnek el. Cikkünkben ilyen példákat mutatunk be.

2024-ben a tudományos világ egyik legfontosabb folyóiratában, a Science-ben megjelent egy cikk https://www.science.org/doi/10.1126/science.adj6598, amelyben Penny F. Langhammer és munkatársai számoltak be eredményeikről. Egy globális kutatás keretében megvizsgálták, hogy mennyire eredményesek a természetvédelmi programok. 186 elemzés eredményeit összegezve azt találták, hogy az esetek kétharmadában a természetvédelemnek sikerült javítani a biológiai sokféleség helyzetén, illetve legalábbis csökkentette a romlás ütemét. Az egyes fajokat, illetve ökológiai rendszereket célzó beavatkozásokról statisztikailag is bebizonyították, hogy nagyon hatásosak. Az inváziós fajok kordában tartása, az élőhelyek megőrzése, helyreállítása, a természetvédelmi területek létesítése és fenntartása, illetve a fajok védelme sok esetben sikeres. Ez a Science-cikk jelenleg a legerősebb bizonyíték arra, hogy a természetvédelmi tevékenységek jelentős része sikeres. Ugyanakkor sajnos jelentős számban találhatunk példákat kudarcba fulladt programokra is. A Science-cikk szerzői azt is hozzáteszik, hogy a bolygó szintű változáshoz, javuláshoz ki kell terjeszteni, bővíteni kell ezeket a programokat. A nagy, általános kép sajnos továbbra is az, hogy csökken a biológiai sokféleség, gyors ütemben tűnnek el az élőhelyek és a fajok. Ugyanakkor mégis léteznek hatékony, sikeres módszerek ezen problémák kezelésére. Az alábbiakban veszélyeztetett állatfajok sikeres megvédésére mutatok néhány példát szerte a világból, főként visszatelepítéseket. Természetesen ezen kívül még számos más módszer található a természetvédelem eszköztárában.

A feketelábú görény az egykor hatalmas kiterjedésű amerikai prérik jellegzetes állatfaja, a nálunk honos nyestek és menyétek rokona. A cukiságteszteken rendszeresen 100%-osan teljesít – ebben smaragdzöld szemei is segítik. A lakota indiánok szent állatnak tartják.

A síkságokon lévő prérik kiváló lehetőséget biztosítottak a mezőgazdaságra, így az európaiak érkezése után nagy területeket szántottak be és 1960-ra a görények elvesztették élőhelyeik 98 százalékát. A farmerek téves információk alapján irtási kampányokat szerveztek ellenük, illetve betegségek is felütötték a fejüket közöttük. Védelmüket az is nehezíti, hogy kevés egyed él nagy területeken. A faj 1964-ben már kihaltnak tűnt, amikor is Dél-Dakotában felfedeztek egy kis méretű, csökkenő állományt.

1971-ben 7 példánnyal indult a szaporítási program, de az első kísérlet kudarcba fulladt a nehézségek miatt. Közben az utolsónak gondolt vad populáció is kihalt. 1981-ben Wyomingban a biológusok ismét vadonélő görényeket találtak. Ezt az állományt a kutatók elkezdték nagyon alaposan vizsgálni, hogy minél többet megtudjanak a faj biológiájáról. Az 1980-as években újraindították a szaporítási programot, és később már elég egyed állt rendelkezésre ahhoz, hogy visszatelepítsék az állatokat. A sok erőfeszítés meghozta a gyümölcsét: ma már 20 telepítési helyszínen mintegy 500 egyed él a szabadban. Még így is sérülékeny a faj helyzete, de jelenleg úgy tűnik, hogy sikerült megmenteni a kipusztulástól.

A hatalmas méretű európai bölények már az őskori emberek fantáziáját megmozgatták: a több tízezer éves barlangrajzokon is szerepelnek. Egykor hazánk területén is előfordultak. A túlzott vadászat miatt 1927-ben az egész kontinensen kipusztultak. Az egyik utolsó előfordulási helyük Európa legnagyobb épségben megmaradt nagy kiterjedésű síkvidéki erdeje, a Białowieża erdő volt Lengyelország és Fehéroroszország határán. Az itteni vadasparkban mentették meg ezt a szép állatot. 54 egyeddel indult el a szaporítási program annak idején. A szakemberek sikeresen növelték az egyedszámot, és más állatkertek, vadasparkok is bekapcsolódtak a munkába. Mivel ma már védettek a bölénye k, és nem vadásznak rájuk, ezért sikeresek a visszatelepítési programok Lengyelországban, Romániában és más országokban is. Magyarországon az Őrségben is él egy bölénycsorda a Kondorfa Hegy-völgy Vadon Területen, félvad körülmények között. Erről itt olvasható egy interjú https://ng.24.hu/termeszet/2022/06/29/szaporodnak-az-orsegi-bolenyek/.

Az eurázsiai hiúz az erők mélyén élő, rendkívül rejtőzködő ragadozó. A nagy kiterjedésű, háborítatlan erdőket szereti. Főként a vadászat, az élőhelyek elvesztése és feldarabolása miatt ritkult meg szerte a kontinensen. Kisebb foltokban élt túl a Kárpátokban, a Balkánon és Skandinávia területén. A 20. század elejére kipusztult hazánkból, de a század utolsó két évtizedében visszatelepült Magyarország területére. Szlovákiai állományai megerősödtek, és ezekből a populációkból vándoroltak át egyedek az Északi-középhegység területére. Az eurázsiai hiúz tehát nem visszatelepítési programok nyomán, hanem saját elhatározásából bukkant föl újra erdőségeinkben. Patkó László, a WWF Magyarország nagyragadozó-programjának vezetője 2020-ban 5 és 30 egyed közé tette a nálunk élő állatok számát. Mivel nagyon ritkán kerül szem elé, a természetvédelmi szakemberek automata fényképezőgépekkel, azaz vadkamerákkal kutatják őket. A nyomaik is elárulhatják őket, de ezeket főként a hóban lehet jól látni, és hazánkban egyre ritkábban marad meg télen a hó.

A tajvani édesvízi lazac a világ egyik legritkább hala. Jelenlegi a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján a kritikusan veszélyeztetett kategóriában szerepel, mivel a kihalás veszélye fenyegeti. Egykor az atayal tajvani őslakosok étrendjének alapvető részét képezte, akik több helyi néven is ismerik ezt a halat: bunban, mnbang és n’bang. A tajvani édesvízi lazacot fenyegető legfőbb veszélyek elsősorban emberi eredetűek. Ezek közé tartozik az élőhelyek leromlása és megsemmisülése, a mezőgazdasági fejlesztések, a part menti erőforrások túlzott kiaknázása, a víz- és levegőszennyezés, valamint az éghajlatváltozás és a globális felmelegedés következményei miatt. A faj állományának csökkenése a fajon belüli genetikai sokféleség csökkenéséhez vezetett, ami sebezhetőbbé teszi a jövőbeli zavaró tényezőkkel szemben.

1938-ban, amikor Tajvan még japán fennhatóság alatt állt, a japán kormány nemzeti kincsnek nyilvánította ezt a halat. Szezonális halászati moratóriumot és a betelepített fajok tilalmát vezették be, de ezeket a védelmi intézkedéseket 1945-ben, amikor Tajvan kikerült a japán uralom alól, visszavonták. Ezt követően a faj száma jelentősen csökkent. 1992-re a hivatalos adatok szerint csak 200 példány maradt fenn. 1995-ben a tajvani kormány és a Shei-Pa Nemzeti Park Igazgatóság irányításával természetvédelmi erőfeszítéseket indítottak. A zárttéri szaporításnak és a visszatelepítéseknek köszönhetően 2023 márciusában a halak száma új csúcsot ért el, amikor is 15 374 példányt számoltak meg a halakból. A már meglévő védelmi intézkedések ellenére elengedhetetlen, hogy a jövőben továbbra is természetvédelmi tevékenységekkel támogassák a lazacfaj populációinak növekedését. A Tachia folyó felső vízgyűjtő területei hegyvidéki környezetben találhatók, ezért különösen érzékenyek az erős napsugárzás miatt megnövekedett hőmérsékletre. Fontos lesz tehát a lazacpopulációk figyelemmel kísérése a víz hőmérsékletének emelkedésével.

Wētāpunga. Fotó: Wikipedia.

A Wētāpunga egy csak Új-Zélandon előforduló hatalmas méretű rovarfaj. A maori őslakosok adták neki ezt a nevet. Kifejlett korukban akár egy egérnél vagy verébnél is nehezebbek lehetnek. Eredetileg a Northland, Auckland és Great Barrier Island (Aotea) területén is előfordult, de a faj csak Hauturu-o-Toi/Little Barrier Island szigetén maradt fenn. Megritkulását az élőhelyének fogyatkozása és az idegenhonos ragadozók kártétele okozta. A sikeres tenyésztési és áttelepítési projekteknek köszönhetően ma már Tiritiri Matangi és Motuora szigeteken is megtalálhatók. A veszélyeztetett faj megóvása érdekében a Weta Recovery Group irányításával kísérleti szaporítási programba fogtak a szakemberek, amely szerencsére sikeres volt. 18 wētāpungát fogtak be a Hauturu o Toi / Little Barrier Island szigetről, majd a szaporulatból 25 egyedet engedtek szabadjára az idegenhonos állatoktól mentes Tiritiri Matangi szigeten 2011 decemberében. Hasonló számú fiatalabb wētāpungátt engedtek szabadjára 2010 szeptemberében a Motuora-szigeten. Az Aucklandi Állatkertben 2013 elején több száz wētāpunga-bébi kelt ki. Olyan nagy lett a szaporulat, hogy további személyzetet kellett felvenni, hogy segítsenek őket friss lombbal való etetésében. 2014 májusában újabb 150 wētāpungát engedtek szabadon Tiritiri Matangi-n. Ez jelentősen megerősítette a populációt. A wētāpungákat a bozótban, óriás bambuszból készült „wētā apartmanokban” helyezték el, amelyek nyitott vége a föld felé mutatott.

Mitől sikeres egy állatokkal foglalkozó természetvédelmi program? Nagyon fontos, hogy a fajt fenyegető veszélyeztető tényezőket meg kell szüntetni, vagy elfogadható szintre csökkenteni. A helyszín környékén élő lakosság támogatását is érdemes elnyerni, meg kell oldani az esetleges konfliktusokat. Visszatelepítések esetén elegendő számú egyedet kell kiengedni a természetbe. Az élőhelynek megfelelő minőségűnek kell lennie – ha kell, helyre kell állítani azt. Érdemes védetté nyilvánítani a fajt és az otthonául szolgáló élőhelyeket.

Ha részletesebben, tudományosabban szeretne olvasni az állatfajok visszatelepítéséről, itt található egy összefoglaló cikkünk. https://ojs.mtak.hu/index.php/termvedkozlem/article/view/13700

Felhasznált források

Jane Goodall, Gail Hudson, Thane Maynard (2010): Nálatok ​vannak még állatok? Igaz történetek az állatok megmentéséről. Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010, 448 oldal.

Tanasescu, M. (2019): Restorative ecological practice: The case of the European Bison in the Southern Carpathians, Romania. Geoforum, 105, 99–108.

Bajomi Bálint, Élő Anita, Gilicze Bálint, Jeki Gabriella, Lugosi Péter, Nagy Nikoletta, Winkler Róbert (2021): Természet_Védelem_Itthon – Sikerek, kételyek, remények. AÖFK, Budapest, 227 oldal.

Bajomi Bálint (2020): Természet és védelem itthon. Hiúz. National Geographic, 2020 december, 27-29. oldal.

https://www.iucnredlist.org/species/12519/121707666

https://www.doc.govt.nz/nature/native-animals/invertebrates/weta/giant-weta-wetapunga

https://en.wikipedia.org/wiki/Oncorhynchus_masou_formosanus