Sikeres volt a revitalizáció első üteme, és készen vannak a tervek a következő lépésre.
Az agglomerációs települések környékén értékes területek övezik a patakot.
A Rákos-patak helyreállításáról, revitalizálásáról és élővilágáról kérdeztük Bajor Zoltánt, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Budapesti Helyi Csoportjának elnökét. A szakember régóta kutatja Budapest élővilágát, egy kiváló könyve is megjelent a Főváros természeti értékeiről https://www.hermanottointezet.hu/budapest_01. Emellett a patak revitalizációs mestertervének elkészítésében is részt vett.
– Mit érdemes tudni a Rákos-patak élővilágáról?
– A Rákos-patak a legjelentősebb patak Budapesten. A Dunába torkollik; hosszan kíséri a Fővárost. Közel fele Budapest közigazgatási határán belül található, feljebb pedig agglomerációs településeken halad át.
Ahol a patak átlépi Budapest határát, az élővilág képe éles váltást mutat: a közigazgatási határ után betonozott, kiépített a meder. A torkolat felé haladva a XIII. és a XIV. kerületi rész környéke nagyon-nagyon beépített, a part mentén is nagyon sok lakóház van, és ahol még a közelmúltban voltak kisebb zöld foltok, azokat is beépítették. Az egyik legutolsót, Zuglóban a Paskál strand környékét nemrég hódították meg újabb lakóépületek. A Tahi utca mentén viszont még megtalálható egy hosszan elnyúló parkterület. A vízfolyás a fővároson kívül is szabályozott nyomvonalon halad, tehát egy kicsit mélyítették, kiegyenesítették, de nincsen kibetonozva – ez nagyon sokat számít az élővilág szempontjából.
Amikor a folyásiránnyal szemben haladva a X. kerületbe érünk, akkor ott már a zöldterületek dominálnak. A Kerepesi úti szakasztól keletre kezdődik a Felsőrákosi-rétek természetvédelmi terület, amely 162 hektáros kiterjedésű. A Főváros Önkormányzat helyi jelentőségű védett területté nyilvánította. A rendelet 2014. január elsejétől lépett életbe, tehát tavaly volt az élőhely oltalmának 10 éves évfordulója. A helyi védettségű terület körbevesz úgynevezett ex-lege lápokat, hármat is. Az “ex lege” kifejezés magyar fordítása, hogy „a törvény erejénél fogva”. A jogban arra utal, hogy valami automatikusan, a törvény rendelkezése alapján következik be, anélkül, hogy külön intézkedésre lenne szükség. A természetvédelmi törvényben szerepelnek “ex lege” védett területek, mint például a lápok, szikes tavak, kunhalmok és barlangok. A Rákos-patak mentén található lápokat a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság kezeli. Tehát egy komplex védettséggel rendelkező, a lápokkal együtt közel 200 hektáros területet találunk itt. Ez már jól mutatja, hogy itt a zöld értékek kezdenek dominálni. Ezen a részen nagyon sok orchidea-faj fordul elő, és a madár- és rovarvilága is gazdag. Hatalmas szibériai nőszirom állomány van ezen a területen, talán a Rákos-patak mentén itt van a legtöbb.
Van itt fehér zászpa is, ami a lápréti életközösséget mutatja. De megtalálható a vitézkosbor, több száz tő tallós nőszőfű, van széles levelű nőszőfű is. A madárvilágból érdemes megemlíteni a fokozottan védett füleskuvikot, négy-öt pár biztosan költ a területen. De előfordulnak olyan, Budapesten ritka nádi énekesmadarak, mint például a nádirigó és a nádi tücsökmadár. A mátyásföldi repülőtér mentén ürgék is élnek – néhány család beköltözött a helyi védett területre, a szárazabb gyepekre a patak közelébe. Ezek hol felbukkannak, hol eltűnnek, de a repülőtérnél stabil az állandó állomány. Sok mogyorós pele is él itt, elsősorban ártéri erdőkben. A rovarvilágból érdemes megemlíteni a kis színjátszó lepkét, amelyből ma még jelentős állományt találhatunk itt.
Ha keletebbre megyünk, a XVII. kerületben értékes, de nem védett részeket találunk, amelyeken belül mozaikos, tehát ártéri ligeterdős, lápréti, magaskórós, magassásos növényzet váltakozik, egészen Pécelig. Az ártéri ligeterdők elsősorban füzekből és nyarakból állnak, amelyek közvetlenül a patak menti részeket kísérik. Ezekkel határosak a megmaradt láprétek, amelyek víz hatására kialakult élőhelyek. Ezeken főként tavasszal és nyár elején több-kevesebb időszakra megáll a víz – ez kedvez a nedves területeket kedvelő növény- és állatfajoknak. Fajösszetételük igen változatos, az egyik legértékesebb élőhelycsoportot képezik hazánkban. A magaskórós, magassásos növényállomány is a patakhoz közeli üde élőhelyeken alakult ki, de a felszíni víz jelenléte ezeknél már nem olyan hangsúlyos, viszont a talajvíz felszínhez közeli jelenléte igen. Fajkészletük ezeknek az élőhelyeknek is igen változatos, de talán nem annyira, mint a lápréteké.
A XVII. kerületben lévő, értékes élővilágú területek sajnos még nem védettek – szerintem érdemes lenne őket védetté nyilvánítani. Körülbelül 200 hektáron vannak víz hatására kialakult élőhelyek, főleg erdős és gyepes területek, illetve kisebb időszakos vízállások. És itt már távolabb vannak a lakott területek, ugyanúgy, mint ahogy a X. kerületben is, tehát nincs beépítve a patak közvetlen környezete. A XVII. kerület Pécellel határos; ha ebben az irányban kilépünk a Fővárosból a közigazgatási határon, akkor már nincsen mederkiépítés, és ezzel párhuzamosan, ahogy a torkolattól haladunk kelet felé, természetesebb állapotokat látunk Pécel, Gödöllő környékén. Az utóbbi városban a patak lakott területen is áthalad, ott egy picit visszatér a burkolat, de összességében a péceli–gödöllői szakasz már nagyon-nagyon szép és természetes. Hatalmas nádas tavak, láptavak találhatók arrafelé, és ott is nagyon jelentős ártéri ligeterdő-állomány található. Hasonló fajok találhatók meg ott is, mint a Felsőrákosi-réteken, csak már nagyobb az állomány, például több a füleskuvik. Ugyanakkor szibériai nősziromról ott nem tudunk, mert ezen a részen inkább a nádasok és a kis láptavak dominálnak. De nagyon jelentős például a harkályállománya, megtalálható a fekete harkály és a nádi énekesek szintén jelen vannak. Van mogyorós pele is. Mindezek alátámasztják a biológiai sokféleség, biodiverzítás nagyfokú jelenlétét, de ezen a vidéken inkább a tavas, ártéri erdős élőhelyek fajai dominálnak. A főváros közigazgatási határán belől és azon kívül is több helyen található meg a védett mocsári csorbóka, amely 3 méteres magasságával hazánk egyik legtermetesebb légyszárú növényfaja. Összefoglalva elmondható, hogy nagyon unikális és rendkívül sokszínű az élővilág.
– Nemrégiben megvalósítottak egy revitalizációs projektet.
– A Fővárosi Önkormányzatnak van egy tervezőirodája, a Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft. (BFVT), ahol egy kiváló szakmai csapat dolgozik. Néhány évvel ezelőtt külső szakértőként segítettem a csapat munkáját. Egy úgynevezett revitalizációs mestertervet készítettünk. Azért ez a neve, mert a dokumentum az alapokat fekteti le, de részletesen nem dolgozza ki a különböző szakaszokra a helyben kívánatos revitalizációs folyamatokat. Összességében ez egy nagy, összefoglaló terv, ami alapot adhat a későbbi részletes kiviteli tervekhez. Ennek alapján Zuglóban már elkészült egy kisebb mértékű revitalizációs beavatkozás, ami azt jelenti, hogy kibontották a betonból a medret a Paskál Fürdő környékén egy viszonylag rövid, pár száz méteres szakaszon. Mélyen bevágódva hagyták a patakot, mert a lakott részek védelme érdekében, az árvízvédelem miatt nem lehetett feljebb hozni a vízfolyást. Ez utóbbi természetvédelmi szempontból jobb lett volna, mert jobban kiterjedhetett volna a víz. De még így is jóval gazdagabb lett az élővilág. Visszatért a barázdabillegető, a költési időszak után a jégmadár is eléggé rendszeres. Az mutatja igazán a természetvédelmi eredményeket, hogy nagyon sok lett a kétéltű. A helyi lakosok egy részének ugyanakkor problémát okoz, hogy hangosan brekegnek a békák. A revitalizáció természetvédelmi szempontból nem volt nagyon merész, de mégis sok mindent sikerült elérni a lakott terület adta korlátokhoz képest. Tehát azt gondolom, hogy ez egy előremutató kezdeményezés.
Más helyszíneken konkrét beavatkozás egyelőre még nem történt. A Fővárosi Önkormányzatnál többször felmerült már, hogy a Felsőrákosi-réteknél ki lehetne alakítani egy-egy természetes anyagokból készült bukót. Ezzel kapcsolatban a mesterterv alapján már születtek kicsit részletesebb tanulmánytervek, amelyek azt hozták ki, hogy árvíz esetén a bukókkal, a vízszintemelésekkel remekül ki lehetne vezetni a vizeket a környező rétekre, meg lehetne tartani a vizet. Amikor magas a vízállás, ez egyúttal jelentős segítséget adhatna a lakott részek védelmében a belsőbb részeken, a XIII.-XIV. kerületekben. Arrafelé nincsenek lakóházak, így ezt könnyedén meg lehetne valósítani. A tervek már megvannak, elsősorban pályázati pénz kellene – egyelőre forráshiány miatt nem valósultak meg az elképzelések. Tudomásom szerint jelenleg sem a közigazgatási határon belül, sem a közigazgatási határon kívül nem terveznek más beruházást. Vagyis a következő megvalósuló projekt reményeim szerint valószínűleg a vízvisszatartás lesz a Felsőrákosi-réteken.
