Magyarország a szocialista időkben – az akkori iparszerkezetből adódóan – nagy szén-dioxid-kibocsátónak számított. A 90-es évek óta lényegesen csökkent a kibocsátás, és van rá esély, hogy elérjük az EU klímacélokban lefektetett kibocsátáscsökkentési célokat.
Az alábbi adatok csak a szén-dioxidról szólnak, a többi üvegházhatású gázról (metán, dinitrogén-oxid, stb.) szóló adatokat nem tartalmazzák.
Az ábrán jól látszik, hogy a rendszerváltás utáni években sokat csökkent az ország szén-dioxid-kibocsátása. Ennek az oka, hogy gyakorlatilag összeomlott a szocializmusból örökölt nehézipar és energiaipar. A kibocsátások csökkenő trendje később megszakadt, 2015-ben pedig már növekedést látunk. 2020 óta újra csökken a kibocsátás. (1 Megatonna= 1 millió tonna)
Az alábbi ábrán ugyanezeket az adatokat láthatjuk a CO2 forrása szerint bontva. Látszik, hogy a szén égetésének korszaka lassan véget ér, a kőolajból származó szén-dioxid is csökkenőben van de a földgáz használatából még mindig sok CO2 keletkezik.
A térség országaiban mindenhol csökken a kibocsátás. A legnagyobb termelő Lengyelország, ahol a szénalapú gazdaság dominál, de itt is látszik, hogy komoly kibocsátáscsökkentő folyamatok indultak be.
Globálisan még csak éppen megtorpant a kibocsátás növekedése. A COVID-járvány idején globálisan csökkent a szén-dioxid-kibocsátás, de aztán újból enyhén növekedésnek indult. Az ábra Gigatonna/év egységben mutatja az adatokat, ami 1 milliárd tonnát jelent.
Sokáig az USA volt a legnagyobb kibocsátású ország, de a 2000-es évek közepe óta Kína az első ebben a rangsorban, és mára két és félszer nagyobb a kibocsátása, mint az USA-nak.
Ha viszont az egy főre jutó kibocsátást nézzük, akkor Kína még éppen csak elkezdte a felzárkózást a fejlett gazdaságokhoz.
A térség országaiban mindenhol csökkent az egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátás.
