A Paks2 beruházás váratlan fordulatait elemezte Jávor Benedek zöld politikus, Magyarország volt európai parlamenti képviselője.
Hónapok óta egyre több szóbeszéd terjed a projekt ellehetetlenüléséről, a német Siemens helyett a francia Framatome megbízásáról az irányítórendszerek szállítására, sőt a Roszatom esetleges lecseréléséről, tekintettel arra, hogy az orosz fél eddig sem tudott a szerződés szerint teljesíteni, az ukrajnai agresszió és az Oroszország elleni szankciók fokozatos életbe lépése óta pedig végképp lehetetlennek látszik részükről a beruházás megvalósítása – írja Jávor Benedek.
A napokban a projektcég belső társasági magazinjában interjú jelent meg Jákli Gergellyel, a cég elnök-vezérigazgatójával. Az interjú optimista hangvétele dacára az abban elhangzottak egészen sötét képet festenek a projektről, és olyan változásokat vetítenek előre, amelyek egészen katasztrofális hatással lehetnek Magyarországra. Közben Szijjártó Péter ma Jákli Gergellyel közösen Moszkvába utazott „energetikai kérdésekről” tárgyalni, ami egyszerűbben a földbe álló paksi projekt folytathatóságáról zajló kétségbeesett egyeztetéseket takar. A Portfolio információi pedig megerősítik a Jákli interjújából kihámozható következtetéseket: a Roszatom helyett a fővállalkozói státuszt átvenné a Paks II. projektcég, a Siemens helyett a Framatome-ot vonnák be az irányító rendszerek szállításába, és a projekt uniós engedélyét is felülvizsgáltatnák, hogy egy cégbe vonhassák össze Paks1-et és Paks2-t.
Ezek a technikainak látszó változtatások azonban nagyon súlyos következményekkel járhatnak.
A fővállalkozói státusz átvétele a magyar projektcég részéről azt jelenti, hogy az egész eredeti szerződés a Roszatommal teljesen új alapokra kerül. A szerződés sokat hangoztatott – bár csak korlátozottan igaz – előnye az volt, hogy ún. fix áras kulcsrakész szerződés volt, azaz szerződtünk a Roszatommal, mint fővállalkozóval az erőmű megépítésére 12,5 milliárd euróért, és ennyiért annyi a dolgunk, hogy határidőre átvegyük a rendszerbe állításra kész erőművet az oroszoktól. Csakhogy ha a Roszatom, amely eddig is jelentős késésben volt a teljesítéssel, ezzel összefüggésben pedig jelentős többlet költségigények merültek fel, a fővállalkozói státuszt átadja a Paks II. projektcégnek, akkor a fix áras kulcsrakész („turn key”) feltételrendszer azonnal megszűnik. A Roszatom nem is vállalhat jogilag sem felelősséget azért, hogy egy más által fővállalkozóként bonyolított projekt a tervezett költség- és időhatárokon belül megvalósul. Mi következik ebből?
1. A beruházás garantált, 12,5 milliárd eurós költsége nem létezik többé, a Roszatom beszállítóként az általa szállított technológiáért újonnan kialkudott árat állapíthat meg, a projekt – atomerőmű építéseknél mindennapos – költségeszkalációja teljes egészében a magyar projektcéget fogja terhelni.
Magyarán semmilyen korlátja nincs a továbbiakban az atomerőműbővítés költségeinek, és biztosak lehetünk benne, hogy azok meredeken növekedni kezdenek majd. Az eredetileg 3500 milliárd forintosra tervezett beruházás, amely ma már csak az euróárfolyam elszállása miatt 4700 milliárd forint felett van, a jövőben akár 6-7000 milliárdos költségűre is nőhet a növekvő építőipari, technológiai és egyéb árak, valamint a tőkeköltség (csúszás miatti) növekedése révén.
2. Az eddig felhalmozott késés és esetleges költségnövekedés miatti felelősségrevonás alól ki tud bújni a Roszatom, hiszen a jelen fázisban átadja a projektet a Paks II.-nek, és a váltás után visszamenőleg nem lesz felelősségre vonható (ha csak most, az átadáskor nem állapítanak meg kártérítést a magyar fél részére – de ismerve Szijjártó Péter „képességét” bármilyen érdekérvényesítésre az oroszokkal szemben, gyakorlatilag kizárható, hogy a szerződés átalakítása tartalmazna majd ilyen kártérítési elemeket).
3. A projekt megvalósulásának valamennyi további kockázata is a Paks II. projektcéget terheli, a Roszatom megszabadult egy bedőlő projekt lehetséges következményeitől, azt a magyar adófizetőkre terheli át.
Összességében a magyar állam az adófizetők kockázatára egy, az eleve elhibázott koncepció, az orosz szerződés nem-teljesítés és az ukrajnai agresszió miatt összeomlott projektből nem az országot menti ki, hanem a Roszatomot, és a magyar költségvetésre húzza rá a fiaskó valamennyi pénzügyi következményét.
És hogy mennyire ők is tisztában vannak vele, hogy ez így van, azt mutatja a Jákli interjú másik eleme, miszerint kezdeményeznék a bővítési projekt EU-s jóváhagyásának módosítását, hogy Paks1 és Paks2 az engedélyezettől eltérően a jövőben egy cégbe összevontan is üzemeltethető legyen. Mi ennek a jelentősége?
1. A Bizottság meglátása (és az engedély) szerint a Paks2 projekt piaci alapon nem térül meg, annak megvalósulásához állami támogatásra van szükség. Ezt az állami támogatást a Bizottság erős megkötésekkel hagyta jóvá, kiküszöbölendő, hogy a későbbiekben a projektbe további, jóvá nem hagyott, nyílt vagy rejtett állami támogatás csoroghasson. Ilyen korlát volt, hogy
a. az áramot nem vásárolhatja fel az állam vagy egy-két állami szereplő (adott esetben a piacinál jóval magasabb áron), hanem annak jó részét az áramtőzsdén kell, piaci körülmények közt értékesíteni.
b. Paks1-et és Paks2-t külön cégbe kell szervezni, hogy ne lehessen egy közös cégen belül eldugni az utóbbi veszteségeit, és Paks1 profitjával (ami az állami tulajdonú MVM-et gazdagítaná) kipótolni a hiányt, amit Paks2 okoz.
2. Az egy cégbe szervezés épp az utóbbi feltétel megszegése, aminek nyilvánvaló célja, hogy ki tudják kerülni a fenti megkötést, és további, rejtett állami támogatásban tudják részesíteni Paks2-t, a veszteségeket kompenzálandó.
3. Ebből pedig nyilvánvaló, hogy a kormányzat is látja, Paks2 a várható költségelszállás miatt még annál is sokkal veszteségesebb lesz, mint amilyennek eredetileg gondolták (pedig az orosz hitel kamatait már eleve az állami költségvetésből fizetik, egy több ezer milliárd forintos pénzügyi tehertől ab ovo mentesítve Paks2-t, így a megtérülés hazug látszatát próbálják kelteni).
4. Ezt a veszteséget pedig Paks1 profitjából próbálják majd valahogy kigazdálkodni, és részben ez is az oka az első négy blokk 2030-as évektől való további 10-20 éves üzemeltetését célzó kormányzati erőfeszítéseknek, hogy még kicsikarjanak az egyre amortizáltabb erőműből annyi plusz profitot, amiből be tudják tömködni a Paks2 ütötte pénzügyi lyukakat.
A tervezett szerződésmódosítások, a fővállalkozói státusz átvétele az orosz féltől, illetve az uniós jóváhagyás tervezett módosítása egy elképesztő pénzügyi hazárdjáték, lényegében nem más, mint a Roszatom kimentése az összedőlő projektből a magyar adófizetők terhére.
Paks2 építési költsége ezzel megjósolhatatlanná válik, a várható pénzügyi cunami mérséklésére pedig egyszerűen Paks1 profitját lökik oda – ami eddig egyébként az elsődleges oka volt annak, hogy az MVM a rezsicsökkentés dacára hajszállal elkerülte a pénzügyi csődöt (orosz és kínai segítséggel). Ez innentől kezdve egy piramisjáték: az egyik összedőlő projektet egy másikból kiszedett pénzből próbálják megmenteni, az viszont máshol ránt a mélybe állami cégeket. A veszteségek már most is óriásiak, de ma még korlátozhatók lennének a bővítés azonnali leállításával. Minden további lépés exponenciálisan növelni fogja az összeget, amit végül Paks 2 maga alá fog temetni.
