Többféle, megvalósítható és hatékony lehetőség van az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére és az ember okozta éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, és ezek már most rendelkezésre állnak – állapították meg a tudósok az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) friss, március 20-án közzétett összefoglaló jelentésében.
„Ez az összefoglaló jelentés hangsúlyozza az ambiciózusabb fellépés sürgősségét, és rámutat arra, hogy ha most cselekszünk, még mindig biztosíthatjuk az élhető, fenntartható jövőt mindenki számára” – áll az IPPC közleményében.
Már 2018-ban jelezte az IPCC, hogy a felmelegedés 1,5°C-on tartása példátlan mértékű kihívást jelent. Öt évvel később ez a kihívás még nagyobbá vált az üvegházhatású gázok kibocsátásának folyamatos növekedése miatt. Az eddig tett lépések üteme és mértéke, valamint a jelenlegi tervek nem elegendőek az éghajlatváltozás kezeléséhez.
A fosszilis tüzelőanyagok elégetése, valamint az egyenlőtlen és fenntarthatatlan energia- és földhasználat több mint egy évszázada az iparosodás előtti szinthez képest 1,1°C-kal magasabb globális felmelegedéshez vezetett. Ez gyakoribb és intenzívebb szélsőséges időjárási jelenségeket eredményezett, amelyek a világ minden régiójában egyre veszélyesebb hatással vannak a természetre és az emberekre.
A felmelegedés fokozódása gyorsan növeli a veszélyeket. Az intenzívebb hőhullámok, a hevesebb esőzések és más szélsőséges időjárási jelenségek tovább növelik az emberi egészséget és az ökoszisztémákat fenyegető kockázatokat. Minden régióban emberek halnak meg a szélsőséges hőség miatt. Az élelmiszer- és vízellátás bizonytalansága a felmelegedés fokozódásával várhatóan növekedni fog. Ha a kockázatok más kedvezőtlen eseményekkel, például járványokkal vagy konfliktusokkal párosulnak, még nehezebbé válik a kezelésük.
Veszteségek és károk
Az egyhetes interlakeni ülésszakon elfogadott jelentés éles megvilágításba helyezi a már most is tapasztalható és a jövőben is folytatódó veszteségeket és károkat, amelyek különösen súlyosan érintik a legkiszolgáltatottabb embereket és ökoszisztémákat.
„Az éghajlati igazságosság azért kulcsfontosságú, mert azok, akik a legkevésbé járultak hozzá az éghajlatváltozáshoz, aránytalanul nagy mértékben érintettek” – idézi az IPPC közleménye Aditi Mukherjit, az összefoglaló jelentés egyik szerzőjét. „A világ népességének csaknem fele olyan régiókban él, amelyek rendkívül érzékenyek az éghajlatváltozásra. Az elmúlt évtizedben az áradások, aszályok és viharok okozta halálesetek száma 15-ször magasabb volt a fokozottan veszélyeztetett régiókban” – tette hozzá Mukherji.
Ebben az évtizedben az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében felgyorsított intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy a meglévő és a szükséges alkalmazkodás közötti szakadékot csökkentsük. Eközben az iparosodás előtti szinthez képest 1,5°C-on belül kell tartani a felmelegedést, amihez minden ágazatban mélyreható, gyors és tartós üvegházhatású gázkibocsátás-csökkentésre van szükség. A kibocsátásoknak már most csökkenniük kellene, és 2030-ig majdnem a felére kell csökkenteniük, ha a felmelegedést 1,5°C-ra akarjuk korlátozni.
Világos, mit kell tenni
A megoldás az éghajlatváltozással szemben ellenálló fejlődésben rejlik. Ez magában foglalja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedéseket, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését vagy elkerülését célzó intézkedések olyan módon, hogy az szélesebb körű előnyökkel járjon. Például: a tiszta energiához és technológiákhoz való hozzáférés javítja az egészségi állapotot, különösen a nők és a gyermekek esetében; az alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamosítás, a gyaloglás, a kerékpározás és a tömegközlekedés javítja a levegő minőségét, s ezáltal az egészséget. A levegőminőség javulásából származó gazdasági előnyök az emberek egészségére nézve nagyjából ugyanolyan mértékűek, vagy talán még nagyobbak is lehetnek, mint a kibocsátás csökkentésének vagy elkerülésének költségei.
Az éghajlatváltozással szemben ellenálló fejlődés elérése a felmelegedés fokozódásával egyre nagyobb kihívást jelent. Ezért a következő néhány évben meghozott döntések döntő szerepet játszanak majd a mi és az elkövetkező generációk jövőjének eldöntésében.
„A jólét terén a legnagyobb nyereséget az hozhatja, ha az alacsony jövedelmű és marginalizált közösségek számára prioritásként kezeljük az éghajlati kockázatok csökkentését” – mondta Christopher Trisos, a jelentés egyik szerzője. „Az éghajlatváltozás elleni gyorsított fellépés csak akkor valósulhat meg, ha a finanszírozás sokszorosára nő. Az elégtelen és rosszul összehangolt finanszírozás hátráltatja az előrelépést.”
A fenntartható fejlődés lehetővé tétele
A jelentés szerint elegendő globális tőke áll rendelkezésre az üvegházhatású gázok kibocsátásának gyors csökkentéséhez, de ehhez a klímavédelmi beruházások finanszírozását növelni kell. A kormányok az állami finanszírozás és a befektetők felé irányuló egyértelmű jelzések révén kulcsfontosságúak a célok eléréséhez. A befektetők, a központi bankok és a pénzügyi szabályozó hatóságok is kivehetik a részüket.
Vannak olyan kipróbált és bevált szakpolitikai intézkedések, amelyekkel mélyreható kibocsátáscsökkentést és az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességet lehet elérni, ha ezeket szélesebb körben alkalmazzák.
A politikai elkötelezettség, az összehangolt szakpolitikák, a nemzetközi együttműködés mind fontosak az IPPC szerint.
Az éghajlat, az ökoszisztémák és a társadalom összefüggnek egymással. A városi területek globális szintű lehetőséget kínálnak a fenntartható fejlődéshez hozzájáruló ambiciózus éghajlatvédelmi intézkedésekre. Az élelmiszeripar, a villamosenergia-ágazat, a közlekedés, az ipar, az épületek és a földhasználat változásai csökkenthetik az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ugyanakkor megkönnyíthetik az emberek számára az alacsony szén-dioxid-kibocsátású életmódot, ami az egészséget és a jólétet is javítja.
